2021. január 2., 12:41

Legyünk a Teremtő „kollégái”!

Karácsonyi ajándékként hozta a Jézuska Zalka Lóránt dedikált könyvét. Jó lesz a csendesebb napokra, gondoltam. De nem sokáig bírtam, hogy bele ne olvassak. És azután már le sem tudtam tenni. Hit, emberség és végtelen derű az, ami szinte kisugárzik a sorokból. Egy olyan ember értékrendje köszönt vissza, ami manapság ritka, olybá tűnik, hogy a szerző egy kihalófélben lévő emberfajta egyik utolsó példánya.

Zalka Lóránt bizonyára nem ismeretlen olvasóink előtt, hiszen aki látta a Vízsodorta históriák dokumentumfilm-sorozat bármelyik részét, abban már „találkozhatott” vele. Ennek ő írta a forgatókönyvét, szerkesztette is, sőt szereplőként is fel-fel bukkan az epizódokban, hiszen színészi képességekkel is meg van áldva. A Csallóközben ezenkívül vőfélyként is ismert, hivatását tekintve pedagógus, de a cserkészet is a szíve csücske. Bősön a kulturális élet egyik motorja. Afféle minden lében kanál, természetesen a szó legnemesebb értelmében.

Az Egy csónakban az Istennel zömmel olyan írásokat tartalmaz, melyek a koronavírus-járvány idején születtek, de néhány verssel és a Remény katolikus folyóiratban korábban megjelent írásával is megismerkedhetünk. Lélekbalzsam nehéz időkben.

Lórántot mintha nem lepte volna meg annyira, ami tavasszal ránk szakadt: „Eddig zakatolt az élet, de az ördögi száguldás kénytelen volt lassítani. Ez volt az a bizonyos nem várt fordulat.” Siránkozás helyett inkább azt próbálja megmutatni, mire nyújt lehetőséget ez a kissé szürreális helyzet.

Nekünk most elsősorban az a fontos, hogy körülöttünk minden steril és tiszta legyen. Néha még portalan polcokat is nagy igyekezettel töröljük le. Miközben ezen igyekszünk, időt veszítünk, és szemünk nem látja meg a nagy titkot. A titkot, amelyet „Isten templomának” neveznek. A természet tehát egy templom, és benne imádságok, versek, dalok születnek. A természet örök jelenléte folyamatosan felajánlja nekünk, hogy a Teremtő „kollégái” legyünk.”

Vagyis, itt a nagy lehetőség, hogy végre körülnézzünk, lássunk és tegyük azt, amire a Jóistentől megbízatást kaptunk. Vigyázó tekintetünket fordítsuk másokra is, és csakis az igazi érték legyen a mérték.

A szerző mindezt természetes könnyedséggel, finom humorral próbálja közvetíteni. Kötetéből szinte süt az emberség, a derű és a természet mérhetetlen szeretete, mint ahogy tanítósága is. Tulajdonképpen az élő egyházat hirdeti, vagyis, hogy tettekkel kellene bizonyítani, méghozzá nap mint nap, hitünket.

Úgy ahogy eleink, vigyük tovább az örökséget! Emberként, családapaként, templomi ministránsként, dunai halászként... Mert sokfélék vagyunk, de a szeretetmagot mindenkiben elültette a Jóisten. Ha hagyjuk, szárba is szökkenhet, akár még ki is virágozhat.

Hát nagyjából erről szól Zalka Lóránt saját maga által illusztrált könyve. Aki nem hiszi, járjon, pardon, olvasson utána!

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.