Ez a könyv én vagyok! - VIDEÓVAL
Zalka Lóránt pedagógus, családapa, kosárlabdaedző, vőfély és a világjárványban élők egyike, a már ismert Vízsodorta históriák című sorozat szövegírója, szerkesztője, szereplője. A karantén ideje alatt összegyűjtött gondolatait és tapasztalatait a napokban megjelent kötetében összesítette.
A könyv nem mindennapi megközelítése a mostani helyzetnek, s leginkább Zalka Lóránt hitbéli meggyőződéseit tartalmazza. Arról, hogyan született meg az Egy csónakban az Istennel című kötet, a szerzőt kérdeztük.
Hogyan épül fel a könyv?
Két nagy részből áll. Az első rész szövegeit 2020 márciusától novemberéig írtam, ezek alkotják a törzsét a kötetnek. Előzményként el kell árulnom, hogy a Remény című helyi keresztény lapban jelentek meg a karantén alatti szövegeim (pontosan 35) Gondolatok járvány idejére címmel. Ez egy sorozat volt a folyóiratban, de amilyen sorrendben megírtam a szövegeket otthon a gépemben, úgy helyeztük el ugyanezeket az írásokat a kötetben is Albán József plébános barátommal, aki az előszót írta a könyvemhez. Egyetlenegy írás (a címadó) a kötet végére került, ezt szándékosan helyeztem ide. A mű második részében pedig olyan versek találhatók, amelyekből kilenc húsz évvel ezelőtt született. Szándékosan nem írtunk hozzájuk évszámokat, az olvasók majd eldöntik, melyik két vers származhat 2020-ból. Tudniillik 2000-től, amióta tanítok, nem tudtam verset írni. Egyszerűen leblokkoltam. A többi vers pedig eddig nem jelent meg publikációban, kíváncsi vagyok, hogyan fogadja őket a közönség.
A család, a ház körüli munkák és az online oktatás mellett mikor jutott időd lejegyezni a gondolataidat és egy csokorba szedni őket?
Hogy egyszerűen fogalmazzak: rám szakadt a sok-sok szabad óra, szabad idő, s így sokkal könnyebb volt megírni a könyvet. Talán harminc évvel ezelőtt éreztem utoljára ennyire "szabadnak" magam. A Maradj otthon! felszólításnak eleget téve tényleg sehová nem jártam, a kerti munkának éltem leginkább. Eközben jöttek is a gondolatok, csak eddig nem tudtam rendszerezni őket. Most megvolt rá a lehetőség, és a visszajelzésekből is éreztem az emberek támogatását: tetszik nekik, amit a Reményben olvasnak tőlem, s hogy folytatnom kellene. Írtam, pihentem, megint írtam valamit, majd átolvastam, hozzáírtam, elvettem belőle pár mondatot vagy szót, vagyis valamelyik szövegem egy hétig is készült, de ez nagyon változó volt.
Teológusok mondták, hogy nagyon életszerű, amit írok, hiszen a mindennapi benyomásaimat jegyeztem le. Valóban nem kellett erőlködnöm, de nagyon sokat segített Albán József, ugyanis még 2019 végén küldtem el neki az összes már megjelent, illetve még meg nem jelent szövegemet, amelyek között volt újságcikk, vers, drámajáték, novellafüzér stb. Aztán csak a versekből válogattunk a kötethez, amelyekkel a prózai szövegeket hidaltuk át. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy az első művem ebben a formában fog megjelenni.
Milyen műfajhoz áll a legközelebb ez a kötet?
Nem tudnám műfajhoz kötni, ugyanis tanító jellegű írások szerepelnek benne. Olyan szövegek, amelyek hitbéli meggyőződésekkel és benyomásokkal vannak felvértezve, prózai, valamint lírai hangvétellel átitatva. Novellaszerű verseskötet, de még a novellával sem vagyok kibékülve, ugyanis hiányzik a prózai szövegekből a tipikus konfliktus és a megoldás kettőssége. Különféle útmutatások a mindennapokhoz – röviden talán így lehetne jellemezni az írásokat.
A könyvben nem mindennapi stílust lehet tetten érni: van benne humor, visszatekintések a gyermekkorba, különféle tapasztalatok és rengeteg vallási utalás.
Ez a könyv én vagyok. Érződik belőle a pedagógus énem, aki tanácsokkal látná el az embereket (olvasókat), de ott van a humor is, ami szerintem – főleg ezekben a nehéz időkben – nagyon fontos az élethez. Nem volt nehéz rávilágítanom a hitbéli dolgokra sem, a lélek érzéseit viszont néha nehéz papírra vetni. Mégis úgy érzem, ez is sikerült. Számomra ezek a meggyőződések teljesen természetesek voltak, hiszen ebben a keresztény szellemben nevelkedtem. Nagyon szerettem volna reményt adni az embereknek. A Gondolatok (nem csak) járvány idejére azért is lett az alcím, mert a járvány véleményem szerint csupán harmadlagos probléma az emberek jelenlegi életében. Meg vagyok róla győződve, hogy ha nem lenne a koronavírus-járvány, akkor is sötétség uralkodna a világban. A lelketlenség, a közöny az, ami tönkretesz bennünket. A vírus csupán a pont az i-n. De hiszem, hogy van remény!
Szóval mindenki egy csónakban van Istennel?
Igen. Véleményem szerint így van. Ezért is választottuk Albán Józseffel ezt a címet: Egy csónakban az Istennel. Mert az embereknek reményre van szükségük a mostani nehéz hétköznapokban. A címadó szöveg is ezt próbálja sugallni. Nincs benne semmi fordulat, semmi fellengzősség, nagyon könnyed, és éppen ezért szerettem volna a kötet végére helyezni ezt a szöveget, hogy ha az ember elolvassa, reménnyel teljen meg. A fülszövegben pedig az áll, hogy bár keresztény szellemben íródott, szeretettel ajánlom a könyvet buddhistáknak, hinduknak, muzulmánoknak és megrögzött ateistáknak is. Vagyis mindenkinek! De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy: szeretettel!
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/48. szám)
