Somkuti Bálint: Magyarország, ha akarna sem nagyon tudna fegyvert szállítani Ukrajnának
"A magyar hadsereget sokáig annyira elhanyagolták, hogy Ján Slota valóban tankokon jöhetett volna Budapestig, nem tudtuk volna megállítani." - mondja Somkuti Bálint hadtörténész, az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatója. A magyar hadsereg leépítésének és újjáéledésének elképesztő történetét foglaltuk össze olvasóinknak egy hallatlanul izgalmas interjúban.
Ha a magyar hadsereg erejéről, képességeiről beszélünk, nem spórolhatjuk meg a történelmi áttekintést, hogy honnan, hová jutottunk. Honnan érdemes elindulni?
Talán a Magyar Néphadseregtől, hiszen a szocializmusból örökölt viszonyok évtizedekig meghatározták a honvédelem fejlődését. Az első és legfontosabb, hogy a szovjetek a magyar hadsereget sosem szánták hadműveleti főirányban való bevetésre.
Részben ezért, részben pedig az ország gazdasági teljesítménye, pontosabban annak hiánya miatt a magyar hadsereget sosem fejlesztették arra a szintre, mint mondjuk a csehszlovákot, a lengyelt vagy a kelet-németet.
Miben nyilvánult meg ez az elmaradás? Úgy létszámban, mint fejlettségben?
Főleg az utóbbi. Voltak haderőnemek, amelyek kifejezetten erősek voltak. Mivel az említett jugoszláv-észak-olasz hadművelet rengeteg folyami átkelést kívánt, ezért a műszaki alakulatok, az utászok például igen magas harcértékkel bírtak.
Volt például 1200 harckocsink, jellemzően T-55-ösök. A fejlettebb T-72-esek csak a nyolcvanas évek közepére váltak elérhetővé számunkra, de az meg annyira drága volt, hogy a szocialista hadvezetés jobbnak látta inkább a T-55-ösöket modernizálni.
Ezerkétszáz harckocsi azért egyáltalán nem kevés.
Nem, függetlenül attól, hogy ezek a nyolcvanas évek végére eléggé elavultak. Ami igazán hiányzott a rendszerváltást követően és tulajdonképpen hiányzik mindmáig, azok az önjáró lövegek. Látjuk az ukrajnai háborúban, aranyban mérhető az értékük.
Ezek szerint a néphadsereg még rendelkezett a megfelelő képességekkel?
Tulajdonképpen igen. Ha nem is volt kimagaslóan erős, azért a kor kívánalmainak nagyjából megfelelt. A néphadseregnek volt összesen 144 darab 122 milliméteres 2SZ1 Gvozgyikája és 18 darab, 152-es 2SZ3 Akáciája, amelyek a harckocsikkal és az ukrán háborúból szintén ismerős BM-21 Grad rakéta-sorozatvetőkkel együtt viszonylag modern összfegyvernemi hadviselést tettek lehetővé. Arra is kevesen emlékeznek ma már, hogy SCUD ballisztikus rakétái is voltak a magyar néphadseregnek.
Mi történt a rendszerváltást követően?
A leépítés persze korábban megindult. Már a rendszerváltás előtt egyértelművé vált, hogy a 150 ezres néphadsereg fenntarthatatlan, ’88-ra százezresre csökkent az állomány. Mindez azonban nem mérhető a szocialista kormányok által hagyott pusztításhoz. Néhány példa: 1995-ben a teljes SCUD-állományt megsemmisítették. Nem eladták, megsemmisítették! 1993-ban az MDF-kormány még felújíttatja a Szu-22-es vadászbombázókat, majd jönnek a szocialisták és még csak nem is eladják a gépeket, hanem egyszerűen azokat. A lengyelek ehhez képest kábé 2010-ig repültek Szu-22-esekkel. Nem akarok túl keményen fogalmazni, de a szocialista kormányok ténykedése óriási károkat okozott védelmi területen.
Kormányok? Medgyessy és Gyurcsány is folytatta az ámokfutást?
Hornék kezdték el a hadsereg leépítését, de az a pusztítás, amelyet 2002 és 2010 között megélt a magyar honvédelem, egészen példátlan.
Az önjáró tüzérség mint fegyvernem eltűnt, eladták az összes löveget. Elherdálták a BMP-1-eseket, pedig látjuk, Ukrajnában ma is ez az egyik legelterjedtebb gyalogsági harcjármű. Azt rebesgették akkoriban, hulladék vas árban vette meg az egyik szocialista politikus cége, amelyik aztán továbbadta, állítólag egymillió dollárért, egy cseh vállalatnak. A T-72-es tankjainkat, amerikai kérésre, átadtuk Iraknak, majdnem 80 darabot. A végén nagyjából egy tucat maradt hadrendben.
A Magyar Néphadsereg egészen potens, megfelelő tartalékokkal felszerelt tüzérségét ahelyett, hogy konzerválták volna, néhány év alatt egyszerűen elherdálták. Elég lett volna, ha rendesen leszigetelik és mehet ki az esőre. Ezek szovjet vasak voltak, bírták volna. Van róla videó, megcsinálták a háború elején, hogy egy második világháborús emlékműként szolgáló orosz tankot egy új akksival, némi üzemanyaggal meg egy bikakábellel simán beröffentettek. Miről beszélünk?!
Eljutunk 2010-ig, milyen helyzetben vette át a stafétát az Orbán-kormány?
Nos, muszáj keményen fogalmaznom, 2010-ben a magyar honvédség nadrágja a bokájánál lógott. Egy expedíciós képességekkel is alig rendelkező romhalmazzá vált. Máig megmagyarázhatatlan az a 2002 és 2010 közötti pacifista, idealista ámokfutás.
Szlovákia az orosz államadósság egy részét Sz-300-as légvédelmi rendszerekre cserélte (ezeket adta át tavaly Pozsony az ukránoknak – a szerk. megj.), a szocialisták ezzel szemben az elavultabb Sz-200-as rendszereket egy tollvonással kivonták a forgalomból, anélkül, hogy gondoskodtak volna a pótlásukról. Magyarországnak mind a mai napig nincs honi rakéta légvédelme, Szlovákiának volt, immár nincs. A szlovák hadsereg egyébként a rendszerváltás után 2020-ig egészen példásan fejlődött, függetlenül mindenféle előítélettől, le a kalappal a hadvezetésük előtt.
Ha jól értem, akkor Ukrajna már csak azért sem kaphatnak fegyvereket Magyarországtól, mert nem is nagyon van mit adni?
Néhány kivételtől eltekintve tulajdonképpen igen. A másik dolog persze, hogy nincs rá politikai akarat. Az nyilvánvaló öngyilkosság, hogy néhány NATO-tagállam frissen rendszerbe állított technikát, sőt, még be sem fejeződött haderőfejlesztési programok elemeit adja át Ukrajnának. A dánok a maguknak rendelt CAESAR önjáró lövegeket átküldték az ukránoknak. Ilyet nem lehet csinálni! Olyan szimpatikus országokkal a hátunkban, mint Románia pedig pláne nem. Ez az egyik dolog, a másik, hogy a nyugati országok egy nagyon súlyos, normatörő magatartást tanúsítanak most azzal, hogy az érvényes szerződéseket felrúgva reexportálják az orosz haditechnikát Ukrajnába.
Segítenek csak…
Tegyük fel, hogy az Egyesült Államok modern haditechnikát szállít mondjuk Kazahsztánnak. Asztanában jön egy politikai fordulat, oroszbarát kormány kerül hatalomra és szépen elkezdik leszállítani az amerikai fegyverek egy részét. Washington milyen alapon tiltakozik majd?
Térjünk még vissza Magyarországhoz! Az elmúlt években sikerült elmozdulnunk a holtpontról?
Abszolút! A NATO-nak Magyarország felajánlotta egy nehézdandár létrehozását. Ez egy önálló szárazföldi alakulat, harckocsikkal, önjáró tüzérséggel, gépesített lövészekkel. A dandár egy részét, talán 1-2 zászlóaljat itthon gyártott LYNX páncélozott gyalogsági harcjárművekkel lehet majd felszerelni. Ha megérkezik az összes Leopard-tank, hadrendbe állnak a LYNX-ek és megvalósul az összes eltervezett fejlesztés, Magyarország, szomszédjaihoz mérten, egy kifejezetten modern, ütőképes, és jól felszerelt hadsereggel rendelkezik majd.
