Somkuti Bálint: Az ukrán közlekedési infrastruktúra megsemmisítésével folytatódhat a háború

Hetek óta attól hangos a nyugati sajtó, hogy az oroszok iráni gyártású drónokat vetnek be ukrán célpontok ellen. Hitelt lehet adni ezeknek az állításoknak?

Azt gondolom, igen. Ezeknek az iráni drónoknak nem csak a formája, a hangja is jellegzetes. A motor egy harmincas évekbeli, régi német technológia kínai koppintásának iráni változata. Most minden jel szerint az oroszok is ezt használják. Júliusban egy magasrangú iráni katonai vezető már arról beszélt, nagy mennyiségű Shahed-136-os drónt adtak el egy „komoly nemzetközi szereplőnek”.

Egyre világosabb, ki ez a szereplő.

Az iráni drónok érdemben megváltoztathatják a háború menetét?

Erre a kérdésre jelenleg nehéz válaszolni. Az oroszoknak eddig is voltak saját drónjaik, elsősorban felderítési feladatokat ellátó szerkentyűk. Kétségtelen, új kihívást jelent egy az iránihoz hasonló olcsó, gyorsan, nagy mennyiségben bevethető drón, ráadásul, ha hinni lehet a jelentéseknek, ezek 1800-2000 kilométerről bevethetőek.

Moszkva ezzel olyan célpontokat, például hátországi transzformátorállomásokat támadhat, amelyek a hagyományos tüzérségnek túl messze vannak, egy komolyabb ballisztikus rakétát viszont nincs értelme bevetni ellenük.

Ahhoz túl kicsik, jelentéktelenek. Ilyesmire viszont kiválóan alkalmas egy 50 kilós robbanótöltetet hordozó UAV (unmanned aerial vehicle - pilóta nélküli repülőgép, azaz drón – a szerk megj.), ami belerepül a célpontba. Ha téved is néhány métert, a pusztítás akkor is elegendő. Ezek az öngyilkos drónok kicsit olyanok, mint a japán kamikazék, csak ezeken nem ül egy élő ember. A hírekben szereplő drónok egész kicsik, két méter hosszú, vékonyka repülők, nincs rendes hőképük, minimális a radarképük, lassúak. A légvédelmi rakétákat nem ilyen célpontra szánják, más kérdés, hogy egy ügyesebb lövész gépkarabéllyal is leszedheti.

A kamikaze bevetéseknek sem volt stratégiai jelentősége a háború menetére nézve.

Nem, legfeljebb akkor lett volna komolyabb szerepük, ha az amerikaiak kénytelenek partra szállni Japánban.

Korabeli forrásokból világosan látszik, a japánoknál már készen állt a terv egy „kamikaze” csónakflottára. A partközelben állomásozó hadihajókra valóban veszélyesek lehettek volna, de az atombomba ledobásával az Egyesült Államok rövidre zárta a háborút.

Milyen harcászati jelentősége lehet az orosz-ukrán fronton ezeknek az iráni öngyilkos drónoknak?

A háború egyik nagy meglepetése, mennyire gyatrán működik a koordináció az orosz hadseregben, például a felderítés és a tüzérség összehangolása.

Nem egyszer előfordult, hogy késett vagy meg sem jött a tüzérségi támogatás, pusztán azért, mert a tüzérség éppen egy másik zászlóaljcsoporthoz volt besorolva, elveszett az üzenet. A drónokkal ilyen probléma nincs. Viszont, hogy a konkrét kérdésre is válaszoljak, erről csak közvetett ismereteink vannak. Harcászati szintről nagyon kevés információ szivárog le a nagyközönséghez, ami érkezik, annak is jó része propaganda. Szűrt, vágott, előkészített videók, ezeknek túl sok hitelt nem adnék.

Iránról nem a csúcstechnológia jut az átlagember eszébe. Miként lett ennyire potens a drónprogramjuk?

A sah elűzése után a vadászpilóták nagy része is elmenekült, vagy a Forradalmi Gárda emberei végeztek velük. Az új hatalomnak viszont csak kellett valamiféle légierő, a puccs után pár évvel már fel is szálltak az első iráni drónok. Teherán azóta is igen komoly drónprogramot visz, jelenleg is vagy másféltucat különböző típust gyártanak. Ez óriási mennyiség.

Innentől drónokra épül az orosz háborús stratégia?

Nem, ez azért erős túlzás. A háború harmadik fázisában igen potens eszközök, ennyi és nem több.

Az első fázisban megpróbálták félreállítani az ukrán vezetést – nem sikerült. A másodikban megpróbálták felőrölni az ukrán hadsereget – ez sem. Most a harmadik szakasz első része zajlik, a kettős célú, azaz egyszerre polgári és katonai jelentőségű infrastruktúrák támadása. Az elektromos hálózattal kezdték, de látszik a fokozatosság. Nyáron kilőtték az olajfinomítókat, utána a villamosított vasútvonalak működését igyekeztek ellehetetleníteni, most jön az elektromos hálózat.

Adja magát a kérdés, az eddigiek alapján miként alakulhat a háború képe?

Félreértés azt hinni, az oroszok már képtelenek lennének egy totális háború indítására. Kétségtelen, hogy van amiből kifogyóban vannak, például az eddig nyugatról importált hi-tech dolgok, de rakétáik, lőszerük még van elég. Ami a hírek szerint komoly gondokat okoz az orosz hadseregnek, az a különböző elektronikai, számítástechnikai berendezések és más hasonló alkatrészek pótlása.

Ezzel együtt azt gondolom, a következő fordulópont az ukrán közlekedési infrastruktúra megsemmisítésének kísérlete lesz.

Orosz katonai fórumokon most az egyik legfontosabb vitatéma, miért állnak még a hidak Nyugat-Ukrajnában. Azt hiszem, idő kérdése, és ezek is célponttá válnak. Ha már itt tartunk, engedje meg, hogy kicsit általánosabban is beszéljünk a háború érzékeléséről.

Mire gondol?

Gyakran megkérdezik tőlem, mire lehet számítani a következő hetekben, hónapokban. Ez érthető. De fontos kiemelni, hogy nagyon kevés a valóban jól hasznosítható forrás. Vagy egyértelműen az ukrán oldalt támogatják, mint az Institute for the Study of War vagy Tom Cooper elemzései, vagy pedig tőrőlmetszett orosz propagandát adnak. Nyilván akadnak kivételek, de kevés. Nincs könnyű dolgunk, ha a rendelkezésre álló információkból akarunk következtetés levonni, mert előtte még szűrni is kell. Ezzel együtt most úgy látom, az ukrán ellentámadás kifulladóban van, a nyáron felállított, valóban nagy sikereket elérő ukrán hadsereg ereje végéhez ért. Amit a rendelkezésére álló eszközökkel és emberanyaggal elérhetett, azt elérte. Éppen ezért attól félek, pár napon belül történik egy jelentős eszkalációs kísérlet ukrán részről, egyszerűen szükségük van egy újabb ütőkártyára, hogy a nyugati támogatás fokozását kieszközöljék.

Az előttünk álló időszak kulcskérdése lesz, erre miként reagál az Egyesült Államok.

Ehhez képest az oroszok most akarják feladni Herszont.

Mert evakuálják a civileket?

Igen.

Szerintem pontosan azért, mert meg akarják tartani a várost. A civileket nem evakuálják, ha pár nap múlva amúgy is kivonulna a hadsereg. Tudja, melyik nagy második világháború városostromra emlékeztet kísértetiesen a helyzet?

Nagy folyó, híd nélkül, a civileket átviszik a túlpartra. Sztálingrád?

Pontosan, erre a párhuzamra az orosz propaganda egyébként tudatosan rá is játszik. Egy erődített várost elképesztő nehéz elfoglalni, ráadásul Herszon előtt óriási nyílt terep van. Hiába harcolt remekül az ukrán hadsereg, láthatatlanná nem tud válni. Minden jel arra mutat, hogy az oroszok készülnek Herszon megvédésére. Egy ekkora város elfoglalásához nehéztüzérségre van szükség, az ukránok kaptak ugyan pár tucat szovjet D-20-as másolatot a románoktól, de ez nem elég. Ettől még holnap lehet Szurovikin tábornok azt mondja, fiúk, menni kell.

Ebben a háborúban semmit nem lehet garantálni.