Nehezebben szabaduló kupakok
Az Európai Unió által bevezetett új szabályok már több esetben okoztak feszültséget az emberek mindennapjaiban. Most az a nagy kérdés, hogy a kupakok PET-palackokhoz való rögzítése milyen érzelmeket vált ki az emberekből. Az első benyomások nem túl pozitívak, de ez még önmagában nem iránymutató tény.
A történethez hozzá tartozik, hogy a vonatkozó európai uniós iparági szabályozás 2024. júliusi határidőt ír elő a gyártók számára a kupakok palackhoz rögzítésére, de bizonyos gyártók már idén elkezdték az új előírás végrehajtását. Aki például a napokban a Coca Cola cég termékeit fogyasztotta, már találkozott a változással, a levehetetlen kupakkal. A fogyasztó vásárláskor csak annyit vesz észre, hogy a kupakon új grafika szerepel, amely annak rögzítésére figyelmeztet.
Az igazi kihívás akkor jön, amikor megpróbáljuk a kupakot lecsavarni. Nem fog menni. A kupakot és a palackot műanyagszálból és egy gyűrűből álló kiegészítő köti össze, ezzel szerették volna az amerikai üdítőóriásnál elérni, hogy a fedelet ne tudjuk levenni a palackról.
Tegyük hozzá, laza csuklómozdulattal tényleg nem megy, de aki nem adja fel, ezután is eltávolíthatja a csomagolás e részét, elég egy erősebb tépő mozdulat. És akkor felmerül az emberben a kérdés, vajon mi ebben a nagy ötlet, mit akart elérni Brüsszel? Ahogy az utóbbi időben egyre gyakrabban, ezúttal is környezettudatossági cél van mögötte, méghozzá az, hogy csökkentsék a „kupakrengeteget”, amelyek nem találnak újbóli felhasználást, mert valahol a kommunális hulladékban végzik, rosszabb esetben a természetben.
Az ügyes marketingstratégák persze a vállalatoknál sem pihennek.
A Coca Cola például úgy kommunikálja, hogy a kötelező szabályozási időszak előtt több mint egy évvel áttért a rögzített kupakhoz, mert „a víziónk a hulladékmentes világ. Az a célunk, hogy 2030-ig az italpalackok 100 százalékának megfelelő mennyiségű hulladék visszagyűjtéséhez járuljunk hozzá. Ennek részeként szeretnénk biztosítani, hogy minél több kupak kerüljön vissza és hasznosuljon újra a palackkal együtt a teljes üdítőital termékválasztékunkban – azaz ne kerüljenek a kupakok a hulladék közé.”
A vásárló persze ma még eldöntheti, mennyire ért egyet ezzel a jövőképpel, vagy a „kellemetlen” kupak helyett más terméket választ, de ahogy azt jeleztük, bő egy év múlva már nem lesz ilyen lehetősége. Az viszont egyáltalán nem biztos, hogy minden termék esetében ugyanezzel a megoldással fog találkozni.
Az első tapasztalatok egyébként arra utalnak, a Coca Cola már forgalomban lévő megoldása nem nyerte el a fogyasztók tetszését, mert kényelmetlennek tartják az üvegből való ivást e feltételek mellett. A változás leginkább a kisebb kiszereléseket érinti, amely esetében a vásárló gyakrabban iszik palackból. Persze az 1,5 és 2 literes PET-palackoknál is találkozhatunk már az új, rögzített kupakkal, de ezekből leginkább pohárba öntjük az adott italt.
A jelzett benyomásoknak viszont nem kell még túl nagy jelentőséget tulajdonítani, a fogyasztó szoktatható, és ez is a cél. A háttérben pedig a reklámtáblák villódzó fényében a környezettudatosság címszót találjuk.
Egyre többen érzik úgy, ez a szabályozás is csupán a képmutatás újabb példája, amelyhez az EU is közreműködik, hiszen pontosan tudjuk, a begyűjtés még egyáltalán nem változtatja meg azt, amit, és ahogy fogyasztunk. Nagyobb tervek ugyanis nincsenek, csupán a PET-palackokat akarják újra feldolgozni, de ezek mennyiségének drasztikus csökkentése továbbra sem cél, miközben pontosan tudjuk, számtalan, főleg műanyagokból álló hulladéksziget úszik a tengereken. A korszakalkotó lépések és döntések ideje azonban még nem jött el, mert az vélhetően üzleti érdekeket sértene.
A közelmúltban azt is láthattuk, az autógyártás jövőjét érintő szabályokat is milyen érdekek mentén fogadták el, s a környezet védelme mennyire bonyolult, ha minden területen gazdasági érdekeket sértenek a korlátozások. Nincs ez másként ezen a területen sem. A környezettudatosság ugyan lehetőséget teremthetne a kisebb szereplőknek, a helyi vagy regionális termékeknek, hogy előnybe kerüljenek a globális versenytársakkal szemben, de a törvényi keretek általában nem rájuk vannak szabva.
A kupakos változás viszont abból a szempontból egyáltalán nem szerencsés, hogy éppen akkor találkozunk vele, amikor az édesített üdítőitalok és az ásványvizek ára is jelentősen emelkedett. Jegyezzük meg, nem csupán az inflációs hatásoknak köszönhetően, hanem a csomagolóanyagok árának emelkedése miatt is.
A fenntarthatóság és a környezetvédelem címszavak mellett viszont ezt is megemésztjük, hiszen a piacon egyébként is a legerősebb trend az egészséges életmód iránti igény, más kérdés, hogy milyen környezetben akarunk „tisztábban” és jobban boldogulni.
Megjelent a MAGYAR7 17. számában.
