Lépegetések az agrártárcánál
A múlt héten nemcsak új tábornokokkal lepett meg minket a kormány, hanem azzal is, hogy napirendre kerültek a mezőgazdaság problémái is. Vagyis, nem csupán a biztonságérzetünket emeli azzal, hogy kétmilliárd euróért végre új páncélozott járműveket vásárol, s így már nemcsak a dicsőséges szlovák katonai hagyományokba kell kapaszkodnia a hadseregnek, de végre stratégiai kérdéssé emelte az élelmiszerbiztonságot is. Bizony, hosszú idő elteltével kezdett el foglalkozni a kabinet a mezőgazdaság ügyeivel is, mert hát azok a fránya árak csak emelkednek.
A szabad pálinkafőzés helyett a mi kormányunk a sörfőzést teszi szabaddá. Az SaS-nek köszönhetjük, hogy immár ezer litert főzhet bárki, anélkül, hogy jövedéki adóval terhelnék. Persze ez elsősorban a kis, házi sörfőzdéket érinti, ahogy az indoklás írja, azokat, akik hobbiból, szabadidős tevékenységként főznének. A kormány rájött, hogy úgy sem tudnák legalizálni ezt a tevékenységet, az adóbeszedésről ne is beszéljünk. Az ezer liter soknak tűnhet, de az csak kétezer korsó sör évente, ami napi 5,47 korsó sört jelent. Nosza uraim, hasonló eleganciával járhatnának el a pálinkafőzés esetében is!
Persze foglalkozott komolyabb dolgokkal is a kormány. Eldöntötte, hogy
ezentúl rugalmasabbak lesznek az ellenőrzések a területalapú támogatásoknál. Mondjuk ki, ezen a téren sok gond volt.
Egy parcella utáni támogatásért többen is bejelentkezhettek, és amíg ki nem bogozták a valós viszonyokat, addig bizony leállították a kifizetést. Előfordult, hogy a bérleményért küzdő nagygazdaság direkt bejelentette az őstermelő parcelláját is, hogy elhúzódjon a dotáció kifizetése, és ezzel gazdasági nehézséget okozzon neki. Ezután jöhetett a fellebbezés, amivel tovább lehetett húzni az időt. Megesett, hogy valakinek két évig is visszatartották a teljes támogatását, annak ellenére, hogy a vita csak egy kis részét érintette a parcelláknak. Abba pedig belegondolni is rossz, ha esetleg a gazda tavasszal még hitelt is felvett a télen várt támogatásra.
Sőt, a kormány most azt is papírra vetette, hogy az Agrárkifizető Ügynökség (PPA) miként juthat információkhoz az agrár- és élelmiszertermelésről.
Az adatok szükségesek az állam rendes működéséhez, áll az indoklásban. Ezek szerint eddig nem működött rendesen az állam?
Persze, ezekkel az EU-forrásokkal csak a gond van. Ellenőrizni kell, elbírálni, irányítani, és mind ehhez ember kell. Meg is emelték a számukat 33 hivatalnokkal, igaz, ez most nem az agráriumot érinti. Az európai pénzekért felelős Veronika Remišová minisztériuma a strukturális és beruházási alap lebonyolítására a 2014–2020-as időszakra 3299 adminisztratív munkaerőt tervezett be. Többségük az állami hivatalokban robotol, csak 101-en dolgoznak a megyei önkormányzatoknál. A szám megdöbbentő, de meglátszik munkájuk eredménye, hiszen nincs visszaélés, és szinte az utolsó centig kimerítettük a forrásokat. Ja, nem...
Az EU-alapok miatt a mezőgazdasági miniszternek is főhet a feje, csak neki nem elég megemelni a hozzáértő és becsületes hivatalnokok számát.
A PPA ugyanis csupán ideiglenes akkreditációval bír, és már csak egy hónapjuk van, hogy bizonyítsák, ott is mehetnének rendben a dolgok. Mindenesetre ezt szolgálná az ellenőrzések rugalmassá tétele, mert mint mondta a tárcavezető, nem szeretné, ha a PPA döntése miatt a gazda pénzügyi nehézségekbe keveredne. Vagyis, ha hibát talál az ügynökség, a kérdéses támogatási összegnek maximum a kétszeresét tarthatja vissza.
Vitás helyzetekben ezentúl a parcellára vonatkozó használati jogosultságot is vizsgálni fogja a PPA, méghozzá az EU-s jogrend szerint.
A miniszter szerint a jövőben nem fordulhatnak elő azok a csalásnak is minősíthető esetek, amelyeknél idegen parcellára, vagy egy parcellára többen kértek támogatást. Samuel Vlčan ezzel kapcsolatban elmondta, három hónapja intenzíven dolgoznak, hogy október 15-ére meglegyen az állandó akkreditáció.
Tény, hogy nehéz örökséget cipel az ügynökség, nem egyszerű bizonyítani, hogy immáron a rendszer kizárja a korrupciót, a csalásokkal tarkított gyakorlatot.
A miniszter szerint a PPA a feltételek többségét már teljesítette. Vlčan azt állítja, napi szinten foglalkozik a problémával, kommunikál az EU-s ellenőrző szervvel, amely feltételeket szabott a szlovákiai ügynökségnek. Az új vezetőség mellett a struktúra is megújul, hatékonyabbá, illetve átláthatóvá teszik a döntési folyamatokat, ígérte az agrártárca első embere. Emellett rugalmasabbá szeretné tenni az új kiírásokat is, amit az akkreditáció megszerzése után indítana. És hogy ne legyen minden egyszerű, Samuel Vlčan azt is bejelentette, megváltoztatta a támogatásokra vonatkozó cselekvési tervet, amit már az Európa Bizottság jóváhagyott. Persze megnyugtatott mindenkit, hogy bár nagyon szoros a határidő, de megvannak erre az emberei.
Nincs abban semmi meglepő, hogy a minisztert az ellenzék is támadja, mondván a tárca nem reagált a pékek kérésére, így nem csoda, hogy drágább lesz a kenyér. A pékek azt szerették volna, hogy ők is kerüljenek be a járvány gazdasági következményeit enyhítő támogatások rendszerébe. Ez is megtépázta az ágazatot, és ehhez még hozzájött a búza, az energia és a munkaerő drágulása. Nem csoda, hogy nemcsak a kenyér, hanem a kifli is drágul, meg egyébként minden. Az is gond, hogy Szlovákia a pékipari termékek majdnem felét importálja. Külföldi fagyasztott termékekre kell gondolni, amelyeket nálunk csak megsütnek az üzletláncokban. Miközben lisztből önellátóak vagyunk. A miniszter a pékeknek azt üzente, hogy 170 millió eurós kiírást terveznek az agrártermékek feldolgozására és piacra juttatására, és a pékipar is pályázhat.
De nem csupán a kenyér és a pékáru drágul, várható az áremelkedés a tejnél és egyéb élelmiszereknél is.
A kamarák már figyelmeztetnek, hogy nyílik az úgynevezett agrárolló, azaz minden költség, adó, bérleti díj drágul, miközben a társadalom elvárná, hogy az élelmiszerárak ne emelkedjenek. A hazai termelők természetes igénye, hogy a szlovák kormány támogassa a hazai élelmiszergyártás fennmaradását. A szektor viszont a járvány alatt nem kapott támogatást, így korántsem biztos, hogy fel tudja venni a harcot a szomszédos államokkal és az EU-s konkurenciával.
Maga Vlčan miniszter is elismeri, hogy a helyzet bonyolult. Majdnem egymilliárd euróra taksálják azt a beruházási adósságot az élelmiszeriparban, ami az évek alatt felgyülemlett,
vagyis amit nem kaptak meg a hazai élelmiszer-termelők. Most azonban a kormány úgy döntött, növeli a támogatásokat a szektor számára. Majd meglátjuk! A miniszter máris leszögezte, hogy az áremelkedés ellen nincs a tárcának eszköze, és amúgy is, az élelmiszerek ára az egész világon emelkedik.
Mindenesetre már a parlament mezőgazdasági bizottságában is elhangzott, hogy sokat segítene az agrárszektoron és az élelmiszeriparon, ha támogatnák a termelés modernizációját. Kínos, hogy a pékipari termékek felét behozzuk külföldről. Kínos, hogy 2-3 centért Ausztriába visszük a tojást, hogy ott tojásport készítsenek, mert Szlovákiában nincs kapacitás a leszárítására. Kínos, hogy az egész vertikum nem tud ezer euró hozzáadott értéket lehozni egy hektárról.
Azért mégsem kell elkeseredni, láthatóan „lépegetnek”az agrártárcánál a megoldások felé, és minden rendben lesz az agráriumban. Majd egyszer…
Megjelent a Magyar7 2021/37. számában.
