2026. január 22., 14:59

Simon Attila: A lex Beneš az az ügy, amely összezárja a magyar közösséget

Milyen hatással lesz a történészi munkájára, egyáltalán betartható-e a törvény? Várható-e a hatalom meghátrálása a polgári engedetlenség hatására? Van-e esély arra, hogy a szlovák közvélemény nyitottabban álljon a kérdéshez, folytatható-e értelmes párbeszéd? Simon Attila történészt, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatóját, a Selye János Egyetem tanszékvezetőjét kérdeztük.

2021-10-13 Kassa, könyvbemutató, Kassától Košicéig. Molnár Miklós emlékkönyv

Simon Attila: Most elkezdtünk nyíltan beszélni a Beneš-dekrétumokról, és ez a megoldás, mert ugyan a másik fél nagyon merev állásponton van, de ez a nyílt beszéd szerintem eredményre fog vezetni

Fotó: Fábián Gergely

“Nem gondolom, hogy ez a törvény betartható, és abban sem hiszek, hogy hosszú életű lesz. Szerencsére ahhoz a generációhoz tartozom, amely a rendszerváltás idején lépett be a munka világába. A történész pályámat azóta annak jegyében töltöttem, hogy mindent szabad kutatni és mindenről szabad írni. Én már nem fogok megváltozni, tehát nem hiszem, hogy a lex Beneš engem a munkámban bármiképp is érintene” - hangsúlyozta Simon Attila.

A polgári engedetlenség a magyar közösség önbecsülése miatt fontos

A történész hozzátette, “egy normális országban a polgári engedetlenségnek, a tiltakozás ilyen formájának is van hatása.

Azt nem hiszem, hogy a jelenlegi kormányzat visszalépne ilyen tiltakozások miatt, hiszen korábban nagyon komoly tüntetések voltak a kormány különböző intézkedései miatt, és azok sem kényszerítették a hatalmat meghátrálásra. Nincs is nagyon hova hátrálniuk, mert a hatalmuk ingatag, és ha meghátrálnak, akár az össze is omolhat, és ezért leszegett fejjel mennek előre.

Viszont akármilyen is a hatalom, Szlovákia még mindig jogállam. Van egy Alkotmánybíróság, amely remélhetőleg komolyan veszi a feladatát. Amennyire a joghoz értek, azt gondolom, ez a törvény nem állja ki az alkotmányossági próbát, és meg kell semmisíteni”.

“A polgári engedetlenségnek ezzel is együtt is van jelentősége” - hangsúlyozta Simon Attila, aki szerint "a tiltakozás a magyar közösség önbecsülése szempontjából fontos”. A történész hozzátette,

a tiltakozásnak nem az a valódi fokmérője, hogy eredményesek-e, hanem az, hogy mennyien és milyen határozottan állnak ki, és alapvetően az, meg tudnak-e bennünket szólítani ezek az ügyek. Úgy látom, a lex Beneš az az ügy, amely megszólítja a magyar közösséget.

Ez akár haszonnal is járhat a közösség számára, hiszen szükségünk van olyan ügyekre, amelyek mentén össze tudunk zárni, még akkor is, ha a közösségen belül nagyon sokféleképpen vélekedünk a dolgokról”.

Végre elkezdtünk nyíltan beszélni a Beneš-dekrétumokról, ez a megoldás

Simon emlékeztetett, “a szlovák közvélemény visszafogott reakciója, részben a mi felelősségünk is. Nézzünk szembe magunkkal, azzal a két évvel, mióta újra Ficóék vannak hatalmon, hogyan reagált a magyar közvélemény és a magyar párt azokra az ügyekre, amelyek a szlovák közvélemény számára fontosak voltak. Nagyon gyakran azt hallottuk, hogy ez nem a mi ügyünk, nem foglalkozunk vele, nem veszünk részt a tüntetésen, amelyen alapvető demokratikus értékek mellett álltak ki”.

“Ugyanakkor azt gondolom, lehet értelmes párbeszédet folytatni, természetesen már akivel, de ez így van a magyar közösségen belül is” - jegyezte meg a történész, aki szerint “ennek megvannak a lépcsőfokai - ahhoz, hogy majd eljussunk valamilyen eredményre, szükséges ezeket végigjárni”. Simon Attila aláhúzta, most az első lépcsőfokon vagyunk, végre elkezdtünk beszélni a Beneš-dekrétumokról.

Az elmúlt években erről sosem beszéltünk nyíltan, ilyen-olyan okok miatt mindenki óvatosan viselkedett. Mintha lett volna egy ki nem mondott hallgatólagos egyezség, hogy egyfelől tudomásul vesszük a dekrétumok létezését, a másik oldal viszont nem fogja ezeket érvényesíteni. Most elkezdtünk róla nyíltan beszélni, és ez a megoldás, mert ugyan a másik fél nagyon merev állásponton van, de ez a nyílt beszéd szerintem eredményre fog vezetni”.