Pandy Péter: Az elmúlt időszakban mindig a választóban kerestük a hibát

Kezdjük egy aktuális információval. Az Adásidő podcast legutóbbi adásában Gyimesi György, a párt alelnöke arról tett említést, hogy ön lett volna a Magyar Szövetség köztársaságielnök-jelöltje. Ezt a hírt meg tudja erősíteni?

Igen.

Végül azonban mégsem ön, hanem Forró Krisztián pártelnök lett az államfőjelölt. Mindez a párton belüli viszonyokat hogyan befolyásolta a továbbiakban?

Kezdjük talán az elején, mert ennek volt egy előélete, és volt egy utórezgése is. Annak idején, amikor még nem voltam a pártvezetésben, történtek bizonyos megállapodások annak tekintetében, hogy az erőviszonyok milyen formában lesznek felosztva a platformok között.

Az egyik ilyen megállapodás az volt, hogy az EP-választáson az első hely a Híd platformé lesz. A későbbiekben tudjuk, hogy mi történt, Gyimesi György érkezését követően Solymosék elhagyták a Szövetséget. Akkor nekem is gyorsan el kellett dönteni, hogy vállalom-e ezt a kihívást. Úgy döntöttem, hogy igen, mert fontosabb volt számomra a Szövetség egybentartása és a felvidéki magyarság érdekképviselete, mint az, hogy most valamilyen háttérjátékok miatt szétessen ez a párt. A parlamenti választások előtt tisztában voltam a személyemet illetően azzal is, hogy pár hónappal azelőtt csöppentem bele a nagypolitikába, tehát még többet kellett küzdeni azért, hogy egyáltalán megismertessem magamat. A sikertelen választások után pedig jött egy agónia. Elemeztük, hogyan lehetne változtatni a helyzeten. Felvetődött, hogy a következő választás a köztársaságielnök-választás lesz. Érkezett egy megkeresés, hogy indulnék-e?

Kinek a részéről?

A pártelnöktől.

Hogyan döntött?

Volt annyi önkritikám és helyzetfelismerésem, hogy elsőre nemet mondtam. Ezt kettőnk között egy másfél hónapos kommunikáció követte arról, hogy ez a kampány ideális lehetne ahhoz, hogy a Szövetségen belül más embereket is felépítsünk, illetve előkészítsük a talajt az európai parlamenti választásoknak.

Már nagyon sokszor elmondtam, hogy párton belül sajnos nincs olyan egyéniség, aki egyedül be tudta volna húzni a pártot a parlamentbe. Olyan sincs, aki egyedül be tudta volna hozni az EP-be Ezért nyilván több pillérre kellett építkezni, és több pilléren való erődemonstráció összegzése jelenthette volna a pozitív cél elérését. Mérlegelnem kellett azt is, össze tudunk-e hozni egy profi kampánycsapatot, amely egy felépített kampánystratégia mentén végig tudja vinni a kampányt. Másfél hónap után igent mondtam végül, de ez az egyezség egy héten belül sztornózva lett.

Ki által, vagy milyen testület által?

A pártelnök által. A 2023. december 9-én tartott, pati Országos Kongresszus elé már csak egy név került. Erről a párton belül is több információ keringett, de mivel a helyzet úgy alakult, ahogy, ezzel a továbbiakban már nem foglalkoztam.

Kettejük viszonyát hogyan befolyásolták a történtek?

Én ma is azt mondom, hogy Forró Krisztiánnak sok pozitív elképzelése volt, csak egyetlen egy probléma volt, hogy nem tudta ezt önerőből megvalósítani.

És én úgy láttam, nem a platformok voltak azok, akik ezt megakadályozták. Nem is mi, hanem egyszerűen az az MKP-s háttér, amely úgy gondolta, hogy mindig mindent jobban tudnak. Ez az eset is jól tükrözi a párt működését.

Ez volt a közeli múlt. Lépjünk át a jelenbe. Ön hogy látja, milyen állapotban van most a párt?

Miután vezető tisztségbe kerültem, sokszor mutattam rá olyasmikre, amelyeket én másképp csináltam volna. Az EP-választások utáni frusztrációmban erre egy Facebook-posztban is rámutattam, több pontban. Az egyik ilyen pont volt az, hogy mindig arról beszéltünk, egy irányba kellene húzni a szekeret, hiszen ezt látták sokan a fő problémának, hogy platformokban gondolkodunk, hogy több párt van, hogy nincs egység.

Én viszont úgy láttam, hogy azok a lovak már tényleg egy irányban vannak. Sikerült elérni azt, hogy kellőképpen be is vannak fogva ebbe a szekérbe, viszont ez a szekér annak ellenére nem mozdult. Nyilván az volt a kérdésem, hogy nem a kocsis a hibás, hogy ezt a szekeret nem tudja elindítani? A másik ilyen felvetés az volt, hogy hogy kell-e egy ideológia a pártban, de hát sokszor megfogalmaztam már ezt is, hogy narratívák nélkül, közös célok nélkül, közös kiállás nélkül nincs egység. Egység nélkül pedig nincs jövője a felvidéki magyar politizálásnak. Tehát az sem lehet, hogy egy párton belül ez a kommunikáció annyira kaotikus legyen, mint ahogy azt sokszor láthattuk. Volt, hogy a párt egyes képviselői, alelnökei, elnökségi tagjai teljesen ellentétes véleményt fogalmaznak meg ugyanarról a dologról, olyan szinten, hogy a választópolgár számára már-már kaotikusnak tűnt. Véleményem szerint a párt akkor lehet sikeres bármelyik párt, ha képviseli a választói érdekeit.

A választó megfogalmazza az elképzeléseit. De milyen véleménye van egy olyan pártról, amelyről nem látja azt, hogy mit akar képviselni? Nem egy diktatúrát kell kiépíteni nyilván, de ugyanakkor össze kell hangolni a véleményeket, és megpróbálni tényleg kialakítani azt a bizonyos arany középutat.

További probléma az is volt az elmúlt időszakban, hogy mindig a választóban kerestük a hibát. Mindig azt analizáltuk, hogy miért nem mentek el, miért nem tartják a pártot fontosnak. Be kellett látni, az a felfogás, hogy mi vagyunk a magyar párt, magyarok, szavazzatok ránk. Ez már nem működik, régen nem működik. És ha csak ennyi a mondanivalónk, akkor akkor nem is fog működni. Nyilvánvaló, hogy ugyanolyan kampánnyal, ugyanolyan hozzáállással nem lehetett, hogy látjuk az eredményeket más eredményt elérni. Következő probléma az is volt, hogy a 21. Században az már nevetséges, hogy egy 17 éves influencernek a Tiktokon több követője legyen, aktívabb legyen a közösségi médiákban, mint a Magyar Szövetség pártja.

Ha a párt féli kongresszusa önt választaná elnökké, mik lennének az első lépései?

Az elnökségi tagok vezetésével az egyes szakterületeket lefedő kabineteket hoznék létre, amelyek a saját portfóliójukon belül az egyes szakmai kérdésekre reflektálnának. Ezzel nemcsak az elnökségi tagot tudnánk építeni, de azokat a bizottsági tagokat is, akik új arcként tudnának szerepet vállalni a párt működésében. Ez szerintem nagyon fontos.

A Magyar Szövetség elnökeként mindenképpen egy profi kommunikációs hátteret szeretnék kiépíteni a párt számára, amely a választók számára magyar és szlovák nyelven rendszeresen kommunikálja a párt lépéseit, véleményét és javaslatait az egyes bel- és külpolitikai történésekkel kapcsolatban. Kell, hogy folytonos legyen a kommunikáció. Az embereknek el kell hinniük végre azt, hogy tudunk szakpolitikákat folytatni. Alkalmasak vagyunk arra, hogy kellőképpen kritikusan reflektáljunk a mindennapos politikai helyzetre. Mindenképpen azt preferálnám, hogy ez egy konstruktív kritika legyen, és a konstruktív kritika mellé tegyük hozzá a saját megoldási javaslatainkat, mert szerintem ezzel lehetne kellő bizalmat kelteni a választókban. Sőt, én hiszem azt, hogyha ez a kommunikáció elérné azt a szintet, akkor a szlovák választókat is meg tudjuk szólítani. A választó stabilitást akar. A választók olyan emberre akarnak szavazni, akiben bízik, aki nyugalmat hozhat a politikába, aki javaslataival meggyőzi őt, akiről el tudja hinni azt, hogy az ő professzionális hozzáállása előrébb viheti. És úgy gondolom, ma már átléptük azokat a korlátokat, hogy szlovák ne szavazzon magyarra. Nyilván az is fontos, hogy a saját hozzáállásunkat akár párton belül is meg tudjuk változtatni, mert az sem helyes, ha van egy csoport, amely el akarja dönteni azt, hogy ki a magyar, vagy ki nem az. Itt nyitnunk kell. Tehát itt nem lehet azon vitatkozni, hogy most ki a jó magyar és ki a rossz magyar. Akkor eleve önmagunkat fogjuk korlátozni, és nem fogunk tudni kilépni ebből a patthelyzetből. Nyitni kell a magyarságon belül is, nyitni kell ideológiai szinten is, nyitni kell, akár a szlovákok felé is, nem szlovákká tenni a pártot, a Magyar Szövetséget meghagyni a felvidéki magyarság érdekképviseletének, nem beolvadni más pártba, de erősödni és egy erős pártként építeni magunkat olyan szinten, hogy át lehessen lépni az 5%-ot.

A jelenlegi politikai palettán. Kivel tudja elképzelni, mely pártokkal az együttműködést. Egyáltalán, a Magyar Szövetséget parlamenten kívüli pártként hova sorolja?

Nyilván én a priori úgy gondolom, hogy el tudom képzelni az együttműködést bármelyik olyan párttal, amelynek a nézetei vagy az értékrendje azonos lesz a miénkkel, vagy vagy kellő mértékben megközelíti azt. El tudom képzelni azt is nyilván, hogy valakivel egy koalíciót építsünk ki a parlamenti választásokra, de ez egy másodlagos kérdés kell legyen.

Elsődlegesen mindenképpen arra kell törekednünk, hogy sikeresen át tudjuk lépni parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt. Ha az lenne az állásfoglalás a parlamenti választások előtt, hogy ez mégsem lenne reális, akkor viszont egyenlő partnerként kell más pártokkal kommunikációt folytatni. Azt, hogy beolvadjunk, valamilyen más párt platformjaként működjünk tovább, én elutasítom.

Nem hiszem, hogy ez jó lenne a felvidéki magyar közösségnek. Sőt, meggyőződésem, hogy ez egyenlő lenne a Magyar Szövetség és az etnikai politizálás megszűnésével. Annak pedig, hogy ennek az árán bejut a parlamentbe esetlegesen két vagy három képviselő, nem látom hatékonynak. Az alap kritérium nyilván az lenne, hogy mi az az értékrend, és mik azok az elképzelések, amelyek össze tudják kapcsolni a pártot is, és hogyan tudunk közösen kellő, korrekt érdekképviseletet biztosítani.

Kik alkotják azt a szorosabb kört, akivel el tudja képzelni az együttműködést? Ki az Ön csapata, ha úgy tetszik? Illetve a többi elnökjelölttel hogyan tudja elképzelni az együttműködést?

Az együttműködést bárkivel el tudom képzelni, bizonyos keretek között. Ami pedig a politikai realitásokat illeti, nyilván az egykori Híd és Összefogás platformokból érkező küldöttek támogatására számítok. Viszont a dunaszerdahelyi helyi szervezet általi jelölésem mindenképp fordulópontnak tekinthető, hisz a Felvidék legmagyarabb városától kaptam jelölést.

Ennek azért is örülök, mert elmondható hogy nem platformok mentén született, hisz a város egykor MKP-s polgármesterétől kaptam a jelölést, a szervezet pedig ezt elfogadta. Bízom benne, hogy ez megfelelő alapot teremt ahhoz, hogy majd érvényesíteni tudjuk azokat az elképzeléseket, amelyeket kitűztünk magunk elé. Hájos Zoltánnal nemcsak erről sikerült egyeztetni, hanem arról is, hogy egy sikeres elnökválasztás után mi mindent szeretnénk megvalósítani. Az egyik ilyen a Felvidéki Magyar Nemzeti Tanácsnak a létrehozása. Hasonló szervezet régóta működik Erdélyben, a Vajdaságban, és jók a velük kapcsolatos tapasztalatok, így egy ilyen szervezet működése nyilván hasznos lehetne a felvidéki magyar közegben is. Itt teret kaphatna minden szervezet arra, hogy megfogalmazhassa a saját elvárásait, igényeit. A tanács megkönnyítené a kapcsolattartást a párt és a választók között. Túl kell lépni azon, hogy csak a települések vezetőit szólítjuk meg egy konzultáció során, hisz velük egyébként is élő kapcsolat van. Viszont, ha mindenkit meg akarunk hallgatni, akkor egy szélesebb kör bevonására van szükség.