Mózes Szabolcs: A gyűjtőpárt az egyedüli megoldás, de...
Sikertelenül végződött a Magyar Szövetség számára az európai parlamenti választás. A párt sajtónyilatkozatában maga is kudarcként értékelte a helyzetet, és szeptemberre tisztújító kongresszus megtartását helyezte kilátásba, sőt egyesek szájából olyan kijelentések is elhangzottak, hogy vége az etnikai politizálásnak a Felvidéken. Ennek kapcsán megkérdeztük a párt országos elnökségének tagjait, hogyan értékelik az EP-választás eredményeit, miként látják a párt jövőjét és mit gondolnak az etnikai politizálásról. A kérdésekre Mózes Szabolcs elnökségi tag válaszol.
Az elmúlt három választást kudarcként élte meg a Magyar Szövetség. Hol látja a hibákat, s a három választásnak megvannak a sajátos okai vagy találunk összefüggéseket?
Egy másfél éves, egyre mélyebbre vezető spirálba jutottunk. Innen nézve van csak értelme az aktuális kudarc értékelésének.
A tavaly őszi bukást alapvetően azok a folyamatok idézték elő, amelyek a sikeres 2022-es regionális választások után zajlottak: párton belüli viták, listaállítás, a vezető hidasok távozása, egyensúlybomlás.
Az EP-választási eredményre pedig alapvetően rányomta bélyegét a történelmi kudarcot jelentő államfőválasztás, a két forduló között elkövetett suta hibák, valamint az az értelmezhetetlen politika, ami az országos, így a mi választóink jelenét és jövőjét is érintő ügyekkel kapcsolatban zajlik. Nyilván az EP-kampány keretezése sem szolgálta a szavazótábor bővítését. Ezekről részletesen kell majd beszélni, értékelni.
Hogyan képzeli el a Magyar Szövetség jövőjét? Szükség van átrendeződésre, egy teljesen új elnökségnek kell felállnia vagy más területen kell változásokat hozni?
Így nem mehet tovább, alapvető változásokra van szükség. Ha egy cég három egymást követő mérföldkőnél mínuszban végez és csődbe jut, akkor nem a portást cserélik le, hanem elsősorban a vezérigazgatót - sőt, egy jól működő cégnél nem várnak meg három csődöt... Szeptemberben új elnököt kell választani, hiszen a jelenlegi mind a három súlyos kudarcban főszerepet vállalt pártelnökként, szeptemberben listavezetőként, kétszer kampányfőnökként, kétszer csúcsjelöltként, az EP-lista összeállítójaként.
A választókkal és a párt tagjaival szembeni tiszteletlenség lenne, ha a sorozatos és súlyos kudarcoknak zéró következménye lenne.
A decemberben felállított új elnökséget az elmúlt fél évben egyfajta biodíszletnek, vitafórumnak tartották a pártban, számos lépésről utólag értesült, ettől függetlenül itt is biztosan lesznek változások. Például Berényi József EP-listavezető már jelezte, hogy a politikai felelősség jegyében az új elnökségnek nem lesz tagja.
Felmerül a kérdés, hogy milyen lehetőségei vannak az etnikai alapú politizálásnak. Van egyáltalán jövője a sorozatos kudarcokat követően vagy el kell azon gondolkodni, hogy egy szlovák párttal kell választási koalíciót kötni?
Nem zárom ki, hogy 2027-ben egy szlovák párttal koalícióban induljunk, de csak erre építeni nem lehet.
Nincs olyan szlovák párt jelenleg a palettán, amely hasonló gondolkodású, felépítésű lenne, mint mi, stabilan hasonló “veszélyzónában” mozogna és így érdeke lenne egy hosszabb távú szövetség.
Arra pedig nem lehet 2024-ben építeni, hogy ad hoc majd biztosan akad három év múlva egy szlovák partner. Az RMDSZ etnikai pártként épp most csinált az országosan 6%-os magyarsággal egy 6,6%-os eredményt az EP-választáson, mi pedig a 8-10%-os magyar potenciállal végleg temetnénk a magyar politizálást?
Az etnikai alapú politizálásban megférnek a különféle álláspontok vagy egy határozott irányvonal mentén kell elképzelni az egységes magyar párt jövőjét?
Hogyan nevezhetnénk magunkat a magyarok pártjának és a magyar érdekek képviselőinek, ha elvont ideológiai vagy más kérdések alapján felvidéki magyar embereket zárnánk ki a pártból és a választótáborból? Ötgyermekes, hívő katolikus emberként sem hiszem, hogy itt csak hasonlóan gondolkodó keresztény vagy konzervatív embereknek van helyük, mert ez egy magyar párt, és mi magyarok is sokfélék vagyunk. Magyar pártként eleve le kell mondanunk a szlovákiai választók 90%-ról, ha ideológiai vagy más törésvonalak mentén tovább szűkítjük a teret, már matematikailag sem jönne ki az 5%.
Amíg ilyen magas a bejutási küszöb, a gyűjtőpárt a racionális és egyedüli megoldás.
De azt következetesen kell képviselni, nem úgy, ahogy az elmúlt időszakban.
Hogyan kell viszonyulni a magyarországi politikához, illetve a nemzetközi, geopolitikai kérdésekben kell-e, fontos-e megszólalni?
Autonóm, az utóbbi években használt fogalommal élve szuverén felvidéki magyar politikára van szükség.
Elutasítom azt a felfogást, hogy a párt az aktuális szlovák kormányzat táskahordozója legyen: amikor Matovič van hatalmon, akkor neki bólogatni, amikor az ellenkezője, Fico jön vissza, akkor pedig kritikátlanul ott hajbókolni.
Tapasztalom, hogy ez a választók jelentős részénél is visszatetszést kelt. A nagy nemzetközi vagy ideológiai kérdésekben pedig nem csak azért felesleges hangoskodni, mert ezek megoldására nekünk nincs hatásunk, hanem mert ezek mentén alapvetően eshet szét a mi választótáborunk is.
