Mit úszott meg Robert Fico és mit nem? Büntetőjogi kérdezz-felelek az év egyik legfontosabb botrányáról

Hogy tisztázzuk, pontosan mi is játszódott le a parlamentben és milyen sors vár most az ellenzék vezérére, meg úgy egyáltalán, hogy is néz ki egy büntetőeljárás, ifj. Mészáros Lajos dunaszerdahelyi ügyvéd segítségét kértük. A Kočner-ügy után tehát újabb jogi kisokossal jelentkezünk.

Mielőtt részletesen belemennénk, mivel kell és mivel nem kell szembenéznie Ficónak, érdemes röviden áttekinteni egy büntetőeljárás menetét.

ifj. Mészáros Lajos

Fotó:  M.L. archívuma

Kezdjük attól a ponttól, hogy a rendőrségi nyomozás során mondjuk František Imrecze szájából először elhangzik Robert Fico neve.

Nyomozati szakaszban (prípravné konanie) van egy büntetőeljárás (trestné stíhanie) Imrecze ellen egy másik ügy miatt. Minden büntetőeljárásnak két fő szakasza van, a nyomozati és a bírósági (súdne konanie). Ezt a kettőt az úgynevezett vádemelés (obžaloba) választja el egymástól. Ugyanakkor a bíróságnak a nyomozati szakaszban is szerepe van. Az ügyészség javaslatára elrendelheti az eljárás alanyának, a terheltnek letartóztatását, vizsgálati fogságát (väzba).

Ez a két dolog ugyanaz?

Gyakorlatilag igen. A magyar és szlovák büntetőjog ugyan számos ponton átfed, de a tükörfordítások sokszor félrevezetőek. Például a járvány alatt a núdzový stav-ot következetesen veszélyhelyzetnek fordította mindenki, ugyanis a magyar jogrend alapján ez a helyes kifejezés, holott a szó szerinti fordítás a „szükségállapot“. Hasonló a helyzet a vizsgálati fogság kapcsán is. Nem érdemes tükörfordítást alkalmazni.

A vizsgálati fogságba helyezés tehát egyenlő a letartóztatással, a gyakorlatban használhatjuk őket szinonimaként.

És az őrizetbe vétel?

Az más! Az őrizetbe vétel szlovák jogi megfelelője a zadržanie. Ha valakit ittas vezetésen érnek és beviszik az őrszobára, őt őrizetbe veszik. Kaliňákot is őrizetbe vették, Ficót viszont nem. Az őrizetbe vétel elsődleges célja, hogy ha a büntetőeljárás szempontjából szükségesnek és halaszthatatlannak mutatkozik (pl. mert alapos gyanúja áll fenn a vizsgálati fogság okai valamelyikének), elengedhetetlen időre korlátozza a bűncselekménnyel terhelt személy személyi szabadságát. Ez a nyomozóhatóság döntése, ám pár esetet leszámítva (amikor az őrizetbe vétel nem tűr halasztást, például ha tetten érnek valakit) az őrizetbe vételhez az ügyész beleegyezése szükséges. Az Alkotmány pontosan megszabja az őrizetbe vétel maximális idejét. Ez jelenleg általánosságban 48 óra, kivételes esetekben, terrorizmus esetén, 96.

Fico más ügyekben tett tanúvallomások miatt került képbe?

Tulajdonképpen igen, ugyanis a rendőrség ilyenkor köteles hivatalból elindítani a nyomozást. Elméletben! Gyakorlatban ez jóval bonyolultabb. Megalapozott indok kell, máskülönben a rendőrség tízezrével nyomozhatna mindenféle ügyekben, mindenféle vallomások alapján. Fico esetében azonban több, összecsengő tanúvallomás vetette fel a bűnelkövetés gyanúját (podozrenie zo spáchania trestného činu).

A nyomozás első szakasza a felderítés (objasňovanie), ez tulajdonképpen operatív munka, a nyomozók információkat gyűjtenek, dokumentumokat néznek át, adatokat kérnek ki. Ez nem része a formális büntetőeljárásnak, a vizsgálat alanyát sem értesítik arról, mi folyik.

Mikor indul el a büntetőeljárás?

Amennyiben az operatív munka során összegyűjtött információk megalapozott gyanúra adnak okot, hacsak nem tettenérésről van szó, mert akkor a tetten ért őrizetbe vételével is elkezdődhet az eljárás. Kell egy nyomozóhatóság által kiadott formális határozat, amely elindítja az eljárást . A nyomozati szakaszban újra meghallgatják a korábbi tanúkat (akik addig esetleg csak más eljárásokon belül beszéltek bizonyos tettekről), illetve kihallgatnak újabbakat is. Ezért aggályos Ficóék védekezése, akik azzal ütötték el a vizsgálati fogság szükségességét, hogy „hiszen minden tanút kihallgattak, hogyan tudnánk befolyásolni őket”. A Fico ellen(!) zajló konkrét büntetőeljárás ügyében még nem hallgattak ki mindenkit!

Hogy néz ki a büntetőeljárás első, úgynevezett nyomozati szakasza?

Két szervnek van itt főszerepe: a rendőrségnek (azon belül pedig a nyomozati hatóság vizsgálótisztjeinek - vyšetrovateľ),  és az ő munkájukat felügyelő ügyészségnek. A nyomozati szakaszban a vizsgálótiszt határozhat a terhelt (az a személy, aki ellen büntetőeljárás folyik) meggyanúsításáról (obvinenie), az ügyész feladata pedig, hogy ezt - amennyiben a gyanúsított panaszt emel a meggyanúsítás ellen - elbírálja. Gyakorlatban a nyomozati szakasz, azaz a büntetőeljárás elindítása általában egybeesik a meggyanúsítással, de a két határozatot kiadhatják külön-külön is. 

A terheltből akkor válik a „bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy” (obvinený), ha a meggyanúsítás ellen nem emelt panaszt, vagy ha a meggyanúsítását az ügyészség a panasza ellenére indokoltnak találja.

Fontos kiegészíteni, hogy a szlovák jogrend ismer egy tükörfordítással szintén gyanúsítottnak fordítható státuszt (podozrivý), amely azokra a terheltekre vonatkozik, akiket hivatalosan még nem gyanúsítottak meg, csak az operatív vizsgálat zajlik ellenük, mert valamilyen bűntettel kapcsolatban “gyanúba keverednek”. A magyar nyelvben erre is a terhelt kifejezést érdemes használni!

Mi a jelentősége a meggyanúsításnak?

Csak olyan személyt lehet letartóztatni, vagyis vizsgálati fogságba helyezni, akit előtte meggyanúsítottak. Ez nagyon fontos! Ha nincs hivatalos meggyanúsítás, akkor nem lehet letartóztatni sem (csak nagyon korlátozott időre őrizetbe venni). A büntetőeljárási törvény meghatározza a gyanúsított jogait és kötelességeit, ezek nélkül a vizsgálati fogság tarthatatlan lenne, de ez a státusz jogosítja fel a gyanúsítottat például arra is, hogy védőügyvédet fogadjon, vagy ha nem fogad, akkor az állam kirendeljen mellé egyet.

Mi jön a meggyanúsítás után?

A nyomozati szakaszt folytatják az illetékes szervek, amely végén ejthetik a gyanúsítást vagy vádat emelhetnek.

A nyomozás során összegyűjtött bizonyítékokat, az ügyiratot a nyomozótiszt nyújtja be az ügyészségnek. Ekkor a gyanúsítottnak joga van belenéznie az ügyiratba, illetve javaslatokat tenni a nyomozás kiegészítésére. A nyomozótiszten múlik, elfogadja-e ezeket a javaslatokat.

Fontos kiemelni, hogy a gyanúsított ekkor lehet szabadlábon, de lehet vizsgálati fogságban is.

Az ügyész a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján eldönti, vádat emel-e vagy sem, utóbbi esetben visszadobhatja nyomozati szakaszba az ügyet a nyomozás kiegészítése céljából. Ez az adott ügyész önálló döntése, a vádemeléshez vagy az ügyirat kiegészítéséhez a bíróságnak nincs köze.

A bíróság dolga, hogy a vádemelés után(!) eldöntse, indokoltnak találja-e a vádemelést.

Ha a bíróság úgy dönt, a nyomozati anyag alapján a vádemelés nem állja meg a helyét (elsősorban eljárásbeli hibák miatt), elutasíthatja a vádemelést és visszadobhatja az ügyet nyomozati szakaszba. Ha azonban  nem utasítják el az ügyész vádemelési indítványát, onnantól a gyanúsítottból vádlott (obžalovaný) lesz. A vádemeléssel véget ér a büntetőeljárás nyomozati szakasza és elindul a bírósági szakasz. De az már egy másik történet...

Ennyi elmélet után lássuk a gyakorlatot. Mi van Robert Kaliňákkal?

A volt belügyminiszter esete kiváló példája annak, hogy szemléltessük a mentelmi joggal nem védett személyekre vonatkozó szabályokat.

Kaliňákot a rendőrség emberei őrizetbe vették, majd 48 órájuk volt arra, hogy kihallgassák, meggyanúsítsák és átadják az ügyésznek az esetet, aki javaslatot tehet a letartóztatására.

Erről a bíróság dönt, miután meghallgatta a gyanúsítottat. Erre 48, különösen súlyos bűncselekmények esetén 72 órája van. Ez a lényeg: egyszer 48 óra a meggyanúsításra és a vizsgálati fogság elrendelésére irányuló ügyészi javaslatra, egyszer 48 (72) óra a vizsgálati fogság elrendeléséről vagy szabadlábra helyezésről szóló bírósági döntésre. Mivel Kaliňák esetében a bíróság jóváhagyta az ügyész javaslatát, ő most vizsgálati fogságban van. Talán az olvasók is emlékeznek, a bírósági döntés előtt készült  az elhíresült bilincses, mosolygós felvétel. Társuk, Marek Para esetében pedig még egy csavar van, őt őrizetbe vették, de a bíróság első fokon úgy döntött, Kaliňákkal ellentétben szabadlábon védekezhet. Az ügyész azonban panaszt emelt a döntés ellen, a fellebbviteli bíróság pedig végül mégis vizsgálati fogságba helyezte.

 Mi van, ha a bíróság nem hagyja jóvá a vizsgálati fogságot?

Akkor a gyanúsított szabadlábon védekezik. A büntetőeljárás menetére ez nincs hatással!

Ez van most Ficóval?

Nem egészen! Ficót ugyan meggyanúsították, de a csütörtöki parlamenti szavazás alapján a bíróság nem dönthet vizsgálati fogságba helyezéséről, sőt őrizetbe sem vehették parlamenti mandátuma miatt. A mentelmi jog 2012 szeptemberéig magát a meggyanúsítást is kizárta, de ezt azóta eltörölték.

Fico ellen tehát most is eljárás folyik, amelyen belül szabadlábon védekezhet, de nem azért, mert a bíróság szabadlábra helyezte.

Miről szavazott akkor szerdán a parlament?

Mivel Fico jelenleg parlamenti képviselő, a törvényhozásnak kellett volna előzetes beleegyezést adnia, hogy az ügyészség javaslatát követően a bíróság egyáltalán dönthessen arról, vizsgálati fogságba kell-e őt helyezni. Ennek a parlamenti kompetenciának elviekben az a célja, hogy a képviselők megvizsgálják, hogy kollégájuk letartóztatását nem politikai indíttatásból, esetleg bosszúból akarja-e az ügyész javasolni a bíróságnak.

Mivel az előzetes beleegyezést nem szavazták meg, tehát a mentelmi jogát nem függesztették fel, így Fico vizsgálati fogságáról nem dönthet a bíróság, DE a pártelnök elleni büntetőeljárás halad tovább!

Tehát a parlamenti képviselők szerdán nem arról szavaztak, Ficónak vizsgálati fogságba kell-e vonulnia, hanem arról, hogy a bíróságnak legyen-e vagy ne legyen lehetősége erről dönteni.

A végére egy kis „mi lett volna ha”! Mi lett volna, ha Ficót vizsgálati fogságba helyezik?

Ahhoz, hogy ezt megválaszolhassuk, érdemes áttekintenünk, a bírók milyen alapon rendelnek el ilyet. A jog pontosan szabályozza, mely esetekben lehet valakit vizsgálati fogságba vagy ha úgy tetszik, letartóztatásba helyezni. Az egyik a bűnismétlés megalapozott veszélye. A másik, ha szabadlábon védekezve a gyanúsított bizonyítékokat semmisíthetne meg vagy tanúkat befolyásolhatna. Ez a híradásokból ismerős kollúziós vizsgálati fogság (kolúzna väzba). A harmadik a szökés veszélye. Az első és a harmadik lehetőség Fico esetében nyilván nem áll fenn. Jelenleg már nem tud „bűnismételni“ azokkal a tettekkel kapcsolatban, amikkel meggyanúsították, szökésére pedig minimális az esélye, mert egy közismert emberről van szó, akinek gyakorlatilag minden lépését követik. Az ügyészség azért javasolt (volna) kollúziós vizsgálati fogságot, mert a folyamatban lévő nyomozás során meghallgatnak még tanúkat, akiket Fico és köre befolyásolhat. Más kérdés, hogy a bíróságnak nincs már lehetősége megítélni, megalapozott-e az ügyészség javaslata.