Menyhárt József: A magyar nyelvet regionális szinten hivatalossá kell tenni
A magyar közösség nyelvi jogaiért még bőven van mit tenni. Ilyen lehet például a magyar nyelvhasználat biztosítása az egyes hivatalokban. Menyhárt József, az MKP korábbi elnöke, a Szövetség listáján induló politikus szerint a magyar nyelv megőrzése alapvető kell, hogy legyen a felvidéki közösség számára.
A kétnyelvűség természetes jelenség, hiszen az emberiség zöme „több nyelven éli” a mindennapjait. Ez Szlovákiában is így van, az országban pedig a magyarok alkotják a legnagyobb őshonos közösséget. Ezt támasztják alá a legutóbbi népszámlálási adatok is, hiszen az ország 8,5 százalékát a felvidéki magyarok alkotják.
– húzza alá Menyhárt József, aki szerint magánemberként ez a jog adott, viszont közösségi szinten ez nincs biztosítva.
Az, hogy a magyar nyelvet hivatalos regionális nylevként lehessen használni, csak a Szövetség választási programjában szerepel, és ez is mutatja, hogy a felvidéki magyar ügyeket egyedül ez a párt vállalja fel. A nyelv értékét az határozza meg, hogy a beszélői milyen presztízst kapcsolnak hozzá. Ha látják egy adott nyelv hasznát, akkor vállalják azt, hogy a gyermekeiket is ezen a nyelven iskoláztatják. Vállalják, hogy ezt a nyelvet használják, és ettől a nyelv élni is fog. Egy közösségnek nem kell elpusztulnia ahhoz, hogy a nyelvét elveszítse.
Menyhárt József szerint a felvidéki magyar közösség számára két út létezik. Ez egyik az, hogy a közösség egy idő után itt marad ezen a területen, és már nem az anyanyelvén, hanem más nyelven fog beszélni. Ez az út a közösségi nyelvi asszimiláció útja. A másik pálya viszont az, hogy a közösség olyan intézkedéseket és lépéseket tesz, amelynek egyik állomása lehet a kiegyenlített kétnyelvűségi helyzet. Menyhárt József kihangsúlyozta, számos olyan nyugat-európai országot ide lehet sorolni (Dél-Tirol, Finnország, Svájc), ahol megvalósul a regionális hivatali kétnyelvűség.
Az őshonos közösségünk megmaradásának a záloga a regionális hivatalos kétnyelvűség, ezért kell küzdeni.
A politikus arra is felhívja a figyelmet, hogy különösen fontos a szórványban élő magyarság területein kiharcolni ezt, hiszen ezeken a „nyelvszigeteken“ a magyar közösség jócskán ki van téve az asszimiláció veszélyének – hiába fogadták el például 1999-ben a kisebbségi nyelvhasználati törvényt, nem vezetetett sehová, nem lassult, sőt, még inkább megnövekedett az asszimiláció folyamata.
A Szövetség programjában szerepel többek között az is, hogy a kultúrára szánt állami költségvetés kiadását növelni kell, legalább az ország GDP -jének a 0,2 százalékpontjával. Menyhárt József szerint fontos, hogy a kultúrára szánt pénzből a magyar közösség is részesüljön. A Kisebbségi Kulturális Alapból szánt összeg jóval kevesebb, mint amennyi járna a magyar közösségnek a lakosság számaránya szerint, a pályázás nehézkes, és a források későn érkeznek meg.
Menyhárt József szerint egy ilyen problémát csak úgy tud megoldani a felvidéki magyar közösség, ha a kulturális intézmények működtetése az ország költségvetéséből lesz biztosítva. Vagyis, a népszámlálási adatok eredményeiből kell kiindulni, megfelelő arányban kell a forrásokat eljuttatni a felvidéki magyar intézményeknek. Ez azt jelenti, hogy egyfajta kulturális önkormányzatiságot kell létrehozni, tehát az állam kizárólag felügyeleti és ellenőrzési feladatokkal bírhat, azaz maga a közösség határozza meg, hogy számára mi a prioritás.
A Szövetség programjában szintén szerepel az úgynevezett ArtMinor létrehozása, amely nemcsak a felvidéki magyar, de az egész szlovákiai társadalom művészeinek a munkáját is jelentősen megkönnyítené.
Az ArtMinor egy olyan kulturális központ lenne, amely lehetővé tenné a szabad alkotást, illetve azt, hogy a művészek jelentős pénzösszeggel lennének támogatva.
Ez olyan szabadságot biztosítana, amelyben a felvidéki magyar művész megtalálja a maga számítását és kiteljesedését.
