Mennyire lesz stabil a negyedik Fico-kormány? Interjú Öllös Lászlóval és Tokár Gézával
A félelnöki rendszer felé tett egy lépést Szlovákia, miután Zuzana Čaputová visszautasította Rudolf Huliak kinevezését? A heterogén SNS-frakción bukhat meg a kormánytöbbség? Hogyan tudja bővíteni a szavazótáborát a parlamenten kívül rekedt Szövetség? Öllös László és Tokár Géza politikai elemzőket kérdeztük.
A negyedik Fico-kormány hivatalba lépése előtt nagy figyelmet kapott, hogy Zuzana Čaputová visszautasította az SNS által jelölt Rudolf Huliak kinevezését. Felmerülhetnek alkotmányos aggályok az államfő lépésével kapcsolatban?
Öllös László: A köztársasági elnök döntése a politikai rendszer egészét érinti. Vonatkoztassunk el egy pillanatra a jelölt személyétől. Szlovákiában a parlamenti választások eredményeképpen a parlamenti többség dönthet arról, hogy ki kormányozzon.
Előfordulhat olyan helyzet, hogy a köztársasági elnök és a kormánytöbbség eltérő politikai oldalról érkezik, hiszen az államfőválasztás és a parlamenti voksolás időpontja nem esik egybe. Ilyen esetben a külpolitika az elnök kezében marad, és néhány tárca élére az államfő jelöltjei kerülnek. Olyan nincs ott sem, hogy az elnök döntse el egy személyben, hogy a kormányba ki ülhet, és ki nem. Čaputová lépése feljogosíthatja a következő köztársasági elnököket, hogy hasonlóan járjanak el, és politikai meggyőződésük alapján utasítsák vissza egyes jelöltek kinevezését. Ezért fogalmaztam úgy, hogy változna a politikai rendszer.
Tokár Géza: Szintén érdekes kérdés, milyen megfontolások álltak amögött, hogy Huliakból miniszter legyen. Ne felejtsük, Huliak, ahogy végül a miniszteri széket elfoglaló Tomáš Taraba sem kötődik az őt jelölő párt vezetéséhez, a miniszteri kinevezéssel pedig együtt jár a képviselői mandátum feladása. Vagyis ezáltal némileg növekedhet az SNS frakció stabilitása.
Ahogy arra Tokár Géza utalt, az SNS frakciójában egyedül Andrej Danko kötődik a párthoz, a többiek légiósok. Hogyan befolyásolhatja ez az új kormány stabilitását?
Öllös László: Danko és Fico szempontjából is kisebb bajt okoz rövidtávon, ha az SNS frakciójának "légiósai" a miniszteri vagy az államtitkári székbe ülnek be, mint ha a képviselői padsorokban foglalnának helyet.
Azt gondolom, mivel Robert Fico ezt a helyzetet világosan látja, azonnal elkezd dolgozni azon, hogy egy-két ellenzéki képviselőt átállítson a kormányoldalra.
Tokár Géza: A puszta parlamenti matematikán túl a kormány stabilitását alapvetően két tényező befolyásolja. Először is, meg tudnak-e egyezni közös pontokban a kormánytöbbséget alkotó képviselők.
Ha ezt a logikát követjük, az SNS frakciójában ülő képviselőknek is az az érdeke, hogy a kormány olajozottan kezdjen el működni, hiszen – legalábbis a ciklus első éveiben egészen biztosan – értelmezhető kiugrási lehetőségük nem lesz.
Elég az előző ciklusra visszagondolni, amikor a koalíció saját magát buktatta meg. Úgy gondolja, a mostani kormánytöbbség tudatosabb lesz, és a saját érdekei szerint fog cselekedni?
Tokár Géza: Egyrészt Robert Fico korábbi kormányaira – összehasonlítva a jobboldali kabinetekkel – sokkal inkább jellemző volt a politikai racionalitás. Másfelől a felálló kormányban a Smer és a Hlas képviselői között véleményem szerint nagyobb konfliktus nem lesz, a külön utas képviselőket pedig a kormányoldalhoz köti, hogy a deklarált ellenfeleik, a liberálisok az ellenzéki padsorokban ülnek.
Öllös László: Ha megfigyeljük a minisztériumok elosztását, akkor láthatjuk, hogy mindegyik koalíciós pártnak jutott nagy költségvetésű tárca. Ezáltal a kormányban maradás közvetlen anyagi okokból is érdeke lesz a ciklus során a pártoknak. Nem véletlen, hogy az SNS kapta a környezetvédelmi minisztériumot, amely az egyik legnagyobb költségvetésű tárca a kormányban. Ugyanakkor Fico megtartotta saját pártjának a pénzügyminisztériumot, amely arról dönt, mennyiből gazdálkodhat a többi tárca.
Térjünk ki az ellenzék helyzetére is. Képes lesz-e a PS az ellenzék vezető erejeként fellépni? Felnőhet-e a feladathoz a nem éppen karizmatikus vezetőnek látszó Michal Šimečka?
Tokár Géza: A pártnak és az elnökének erre láthatóan megvan az ambíciója. Šimečka feladta az alelnöki székét az Európai Parlamentben, hazajött, és ő lesz az egyik helyettese a házelnöknek. Úgy gondolom, ez egy szimbolikus gesztus, amellyel a PS elnöke jelezte a prioritásait. Tegyük hozzá, a PS a korábbi várakozásokhoz képest jócskán felülteljesített, s ezáltal a választás egyik nyertesének számít. A párt nyilvánvalóan szeretné megtartani a szavazóit, az már egy másik kérdés, hogy ez majd sikerül-e neki.
A PS elnökének nagy előnye, hogy a pártjában egyelőre nem mutatkozik kihívója és nincs igazán konkurenciája az ellenzéki oldalon. Richard Sulík nem egy integráló személyiség, Igor Matovič kapcsán szintén kizártnak tartom, hogy képes lenne összefogni az ellenzéki tábort, a kereszténydemokratáknak pedig ideológiai korlátaik vannak, hogy tömegpárttá váljanak. Jobb híján tehát marad Šimečka, aki egyértelműen jelezte is az igényét az ellenzék vezetőjének szerepére.
Öllös László: Arra emlékeztetnék, hogy az ellenzéken belül is húzódik egy mély törésvonal, és a KDH ezt jelezte is. A szlovákiai társadalom értékrendjét figyelembe véve elképzelhetőnek tartom, hogy a PS beleütközik egy üvegplafonba, és nem tud tovább növekedni. Az a kérdés, hogy egyáltalán ott tud-e maradni ennek az üvegplafonnak a közelében.
Van még erre ambíciója, ereje Matovičnak?
Öllös László: Naná, biztosan van. (nevet) A KDH-nak pedig lényegében a megmaradása függ attól, hogy tartsa az irányvonalát. Szerintem a választók a pártot azért juttatták a parlamentbe, mert sem Ficót, sem a PS-t nem akarták. Szóval nem vagyok biztos benne, hogy az ellenzéknek lesz egy mindenki által elfogadott vezére.
A választásokon a magyar képviselet ismételten a parlamenten kívül rekedt. Mit tehet a Szövetség ebben a helyzetben a mozgástere bővítésére?
Tokár Géza: Még egy pillanatra visszatérnék az ellenzék előtt álló dilemmára, annál is inkább, mert ez a Szövetség lehetőségeit is befolyásolja. Szerintem a kormányváltás esélye – ez alatt Fico ellenzékbe szorítását értem – attól függött volna, megtörténik-e a liberális-konzervatív kiegyezés.
Ha kialakul a két blokk, akkor a Szövetség számára, ha országos tényezővé akar válni, elkerülhetetlen lesz, hogy ehhez világosan viszonyuljon. A Szövetség előtt most több forgatókönyv áll, milyen irányba mozdulhat el. Megőrizve a struktúráit és az ideológiai irányvonalát maradhat régiós párt, elkezdhet gondolkodni valamilyen választási koalíció nagyon hosszú távú előkészítésén, amit azonban én sokkal problémásabbnak látok, mint ahogy az egy-egy kijelentésben megfogalmazódott. Elkezdheti újból a szlovákiai magyar gyűjtőpárti projektet, vagy szépen lassan széteshet. A külső szemlélők számára ebben a tekintetben kapaszkodót jelenthet majd a Szövetség tisztújítása, illetőleg az egyes vezető politikusok megnyilatkozásai, hogyan képzelik el a Szövetség jövőjét.
Öllös László: A Szövetség parlamenten kívüli erőként is befolyásolhatja a kormányzati döntéseket, mint magyar etnikai párt. Ehhez azonban minél gyorsabban meg kellene fogalmazni, mit is szeretne látni a kormányprogramban, és azt követően azt folyamatosan kommunikálni. Ezáltal a magyar közösséget képviselő párt szert tehet némi súlyra, persze közel sem akkorára, mintha bejutott volna a parlamentbe. Erre szükség van, ezt hívjuk úgy, hogy képviselet.
Szerintem ezek a dolgok legalább annyira fontosak, ha nem fontosabbak, mint a tisztújítás. Ezt követően történhet meg az, amire Géza is célzott, hogy a Szövetségnek el kell magát helyeznie a politikai tablón. Ha a párt növekedni akar, nem pusztán azt kell átgondolnia, hogy mit tett jól vagy éppen rosszul az elmúlt időszakban, illetőleg ezt hogyan befolyásolták a külső tényezők, de azt is ki kell elemeznie, miért bukott meg a Híd-projekt. A Híd egykori választói négy csoportra oszthatók: egy részük a Szövetségre szavazott, és karikázta a Híd platform jelöltjeit, másik részük átszavazott szlovák pártra, csekély számban voltak olyanok, akik a Dzurindával induló hidasokra szavaztak, a többiek pedig otthon maradtak. Egy Magyarországon zajló vizsgálat – amelynek részletes adatait remélhetőleg hamarosan megismerjük – arra a következtetésre jutott, hogy azokban a falvakban, ahol a Híd korábban erősebb volt, nagyobb arányban maradtak távol az urnáktól. Nyilván a konkrét számok ismeretében érdemes következtetéseket levonni, és átgondolni, hogyan szólíthatók meg ezek a választók. Jelentős mértékben ettől is függ, tudja-e érdemben növelni a választótáborát a Szövetség, vagy ismét elmerül a belső csetepatéiban.
Az interjú a Nézőpont október 20-i adásának szerkesztett átirata.
Megjelent a Magyar7 2023/43. számában.
