Magyar viták dologidőben
Öt hónappal az előrehozott parlamenti választások előtt érzékelhetően a jelöltállítás körüli viták kötik le a Szövetség energiáit. A pártra, ha a felmérések átlagát nézzük, ráférne az erősítés – Gyimesi érkezése, de az elhúzódó viták rombolják a bejutás esélyeit. Van-e még lehetőség egy jó kompromisszumra?
Az elmúlt hetekben ismételten viharos időket élt át a felvidéki magyar politika. Gyimesi György egyre valószínűbb érkezése esetén komolyan felmerült, hogy a Híd platform vezető politikusai távoznak a Szövetségből. Vagyis könnyen kialakulhat olyan helyzet, amit a magyar érdekképviselet Gyimesi bevonásával nyer a vámon, azt a Híd ismert politikusainak távozásával elveszíti a réven.
A Híd platform ellenkezése ugyanakkor már hosszú hetek óta puskaporossá teszi a levegőt a Szövetség háza táján. S mindezt dologidőben, amikor a kampány már javában zajlik, Dél-Szlovákiában is.
Magyar szempontból elgondolkodtató, hogy míg korábban a szlovák pártok eleve feleslegesnek tartották, hogy komolyabb energiákat fektessenek be a magyar választók megszólításába, mostanra teljesen természetes, hogy megcélozzák a magyar szavazatokat is. Múlt héten a két korábbi miniszterelnök – Peter Pellegrini és Igor Matovič – is Dél-Szlovákiában korteskedett. Előbbi Komáromban egy ismert sportolóval vetette ki a hálóját a magyar közösségre, utóbbi Komárom mellett, Érsekújvárban is kampányrendezvényt tartott.
Eközben a Szövetség ahelyett, hogy végre szintén kampányüzemmódba kapcsolna, a belső viták elfecsérlik a párt energiáit. Pedig napirenden vannak olyan események, amelyek húsba vágóan érintik a felvidéki magyar közösséget.
Ha van téma, amely a kampányrajt idején megadhatná a kezdő lendületet a mozgósításhoz, akkor az nyilvánvalóan a közigazgatási reform néhány hete kiszivárgott tervezete, amely egy tollvonással törölné le a térképről a Galántai, a Vágsellyei és a Komáromi járást, és olvasztaná be masszív szlovák többségű régiókba.
Jól látható, a magyar választók szunnyadó önvédelmi reflexeinek felélesztéséhez ma már kevés sajtótájékoztatót tartani, vagy éppen a közösségi hálón felvetni a problémát, a politikát végre ki kellene vinni az emberek közé. A helyzetet magyar szempontból nem menti, legfeljebb enyhíti, hogy Gyimesi György már elkezdte egyszemélyes kampányát, településről településre járva Dél-Szlovákia régióit. Hol vannak a többiek? Jó lenne, ha mindenki tudatosítaná – szlogenek ide vagy oda – csakis sok fecske csinál nyarat. A politika nyelvére fordítva mindez azt jelenti, nem elég a Messiásra várni, a munkát nem lehet megspórolni.
Legalább ekkora baj, hogy a nagy nehezen kimunkált magyar egység félkész terméke, a Szövetség a 2009 óta kiélesedő törzsi háború minden bizalmatlanságát magában hordozza. Hogyan működhet hatékonyan egy párt, amelynek legfontosabb döntéshozó szervében csakis teljes egyetértésben lehet döntéseket hozni?
A pártalapítók, egymást sandán méregetve, jó előre bekódolták a rendszerbe a vétó lehetőségét, amellyel a Híd – most éppen Gyimesi ügyében – zsarolja az MKP platformot.
Vagyis, ha a platformok között nincs teljes egyetértés a parlamenti jelöltlista összetételéről, az alapszabály értelmében a grémium hat tagja közül bárki egyszemélyben megvétózhatja a listaállítást, azaz a Szövetség el sem tudna indulni a választáson. Könnyen lehet, ismét az országos elnöknek kell magára vállalnia a lista leadásának ódiumát, ahogy az a hasonló belső vitákat kiváltó Nagyszombat megyei jelöltállítás alkalmával ősszel már megtörtént. Mindez jól mutatja, a patikamérlegen kimért platformrendszer mennyire önsorsrontó módon köti gúzsba a pártot, s egyáltalán nem volt légből kapott igyekezet a platformok megszüntetése.
Miközben a magyar politikusok a régi és az új(abb) sérelmeket vágják egymás fejéhez, nyilvánvaló, hogy a viták rombolják a Szövetség választási esélyeit. Forró Krisztián, a párt országos elnöke a Ma7-nek adott múlt heti interjújában a korábbi parlamenti választásokra utalva maga is aláhúzta: „sok választó gondolhatta úgy, ha a magyar politikusok nem tudnak megegyezni, és egymással veszekednek, akkor inkább otthon maradok, és addig nem megyek szavazni, amíg meg nem egyeznek“.
Forró hozzátette, „ezért sem engedhetjük meg magunknak, hogy az ideológiai viták megosszák a sorainkat“. „El kell tudnunk fogadni egymást, még ha egyes kérdésekben más is a véleményünk. Ha a közösségünket a pozsonyi parlamentben is képviselni akarjuk, ezt a felelősséget mindenkinek át kell éreznie, nem játszhatjuk el a közösség bizalmát!“ – húzta alá a pártelnök.
Mivel a felmérésekben az őszi siker dacára a Szövetség rendre a parlamenti küszöb alatt végzett, ezért mindenképpen bővíteni kell azok körét, akiket a párt képes megszólítani. Ehhez pedig az eddigi egység bővítésére van szükség. Az már korábban eldőlt, Simon Zsolt, a történelmet megismételve ezúttal is elsőként megbontva a magyar egységet, nem lesz a Szövetség listáján, viszont eldöntöttnek látszik, Gyimesi György az MKP platform jelöltjei között szerepel majd.
A kérdés csak az, mivel a Híd több vezető politikusa Gyimesi érkezése esetén távozással fenyegetőzik, megőrizhető-e a Szövetség egysége?
Forró Krisztián ennek kapcsán megjegyezte, „az egység bővítéséhez kompromisszumokra van szükség“. „Jelen pillanatban is vannak olyanok a pártban, akik nem mindenben értenek egyet, ezért egymás irányába toleránsnak kell lennünk. Azt az utat kell keresnünk, hogyan tudjuk az egységet bővíteni, s nem azt, hogyan tudjuk esetleg megbontani“ – húzta alá a pártelnök.
A labda nyilvánvalóan a Híd platform térfelén pattog, hiszen a napnál világosabb, az egységet nem az veri szét, aki érkezik, hanem, aki távozik. Az egykori vegyespárt politikusai előszerettel azonosították magukat az együttműködés pártjaként, amely kész kompromisszumokat kötni.
Még nem késő megmenteni a Szövetség egységét. Még akkor is, ha a Híd az eddigi kompromisszumképtelenségével Gyimesi György jelölése kapcsán nehezen feloldható helyzetbe lavírozta magát. Gyimesi – ezt az MKP-nak kellene megértenie – nem Messiás, aki egyszemélyben beviszi a hátán a parlamentbe a csodavárókat, de nem is Mumus. A politikai senkiföldjére vezető kilépés helyett a Hídnak ez utóbbit kellene felfognia.
Ha gyűjtőpártként tekintünk a Szövetségre – mégis mit hittek a hidasok, hová lépnek be? – akkor annak fel kell ölelnie a paletta lehető legszélesebb árnyalatait.
Vagyis a sérelmek felemlegetése helyett, ha valaki komolyan gondolja, hogy a magyar Szövetség parlamenti párt lehet, be kell állnia a sorba. A maga helyére, hogy hozzátegye, amit tud a közös sikerhez. Gyimesi a bocsánatkéréssel megtette az első lépést, most a Hídon a sor!
Megjelent a Magyar7 2023/18. számában.
