Koraszülött gyermekek édesanyáinak indul támogató csoport Komáromban

Az én kisfiam is koraszülött, erről már többször beszéltem és írtam. Éppen ezért különösen fontos kezdeményezésnek tartom azt a mentálhigiénés támogató csoportot, amely hamarosan indul Komáromban  – koraszülött gyermekek édesanyái számára. A csoportot Kocur Márta pedagógus, cserkészvezető és mentálhigiénés szakember-jelölt hívta életre, aki maga is érintett a témában.

Arról, miért van szükség ilyen közösségekre, milyen kérdésekkel küzdenek leggyakrabban a koraszülött gyermekek szülei, és mit adhat egy támogató csoport az édesanyáknak, Kocur Mártával beszélgettünk.

Mit látsz ma a koraszülött gyermeket nevelő édesanyák életében, mi az, amire a legnagyobb szükségük van?

Jó ideje próbálok kapcsolódni koraszülött családokkal az ismerősi körömben és különböző koraszülött babás csoportokban. A beszélgetésekből azt látom, hogy nagyon sok szülő bizonytalan a gyermeke fejlődésével kapcsolatban. Sokszor ott van bennünk a kérdés: meddig tulajdonítható egy fejlődési késés a koraszülöttségnek, és mikor kell már más irányba keresni a válaszokat? De annyiféle nézet létezik ma már, és sok helyen (koraszülöttségben laikus csoportokban) teljesen dezinformálnak. Ebben nagy hiányosságot látok, nagy segítséget jelentene egy olyan szakmai háttér (itt, Felvidéken, magyar nyelven), amely sok szülőnek adhatna
kapaszkodót és iránymutatást a bizonytalan helyzetekben.

Miben más az ő anyaságuk indulása, mint amit a társadalom „természetesnek” tekint?

Azok az édesanyák, akik koraszüléssel válnak anyává, egészen más minőségben lépnek be az anyaságba. Sokszor perceken vagy órákon múlik a babájuk élete, vagy egyik pillanatról a másikra történik meg az, amire senki sem tud igazán felkészülni. A koraszülöttség váratlanul érkezik, és egy pillanat alatt felülírja mindazt, amit a várandósságról elképzeltünk: a nyugodt készülődést, a tervezgetést, a babavárás meghitt pillanatait.

Kifelé harcos amazonok, belül azonban gyakran mély fájdalmat hordoznak – és így indulnak el az anyaság útján. Sok anya erősnek mutatja magát.

Mi történik akkor, ha végre nem kell erősnek lenni?

Felszínre törnek olyan, mélyen elhallgatottt érzések, amelyekről talán nem is tudott. Mindennapos működésünket azonban ezek nagyban befolyásolják, ha nincs is róluk beszélve, nincsenek is tudatosítva. Azt gondolom, hogy ilyenkor történik meg a gyógyulás. A lelkünk gyógyul, és könnyebb, ha nem egyedül megyünk végig ezen az úton.

Miért fontos kimondani: nem kell mindent egyedül végigcsinálni?

Azt tapasztalom, hogy amikor olyan anyukával találkozunk, akik szintén koraszülött gyereket nevelnek, szavak nélkül is egy mély kapcsolódást érzünk a másik felé – volt olyan, amikor az óvodában az egyik ovistárs anyukája mesélte egy másik anyukának, hogy
a kislánya is koraszülött, olyan melegség áradt szét a testemben, legszívesebben megöleltem volna. Hiszen tudjuk, min megy a másik keresztül – szeretném hangsúlyozni,hogy bár meglehet, a később hétben született gyermekek nem biztos, hogy élet-halál között küzdenek, az elszakadás és a korábban érkezés traumája minden édesanyában (és apukában) nyomott hagy. Néha olyan, mintha nem mernénk kimondani, igenis, nekem is koraszülött a gyermekem, gyakran nem is tudunk a másikról. Ezért tartom fontosnak, hogy kapcsolódjunk egymáshoz, hiszen nem vagyunk benne egyedüliként.

A meghívódban hangsúlyozod: nem tanácsokat akarsz adni. Miért ennyire fontos ez?

Fontosnak tartom ezt hangsúlyozni, hiszen nem vagyok pszichológus, sem pedig olyan szakember, akinek a kompetenciájába tartozhat ez.

Mit jelent számodra a „biztonságos tér” kifejezés a gyakorlatban?

Azt jelenti, hogy akik részt vesznek a csoportos foglalkozáson, elfogadják a csoport szabályzatát, amit közösen alkotunk meg, és amihez mindannyian alkalmazkodunk. Ami a csoportban elhangzik és történik, az ott is marad. Ezzel tudjuk megtartani a biztonságot, és teljes őszinteséggel kapcsolódni a másikhoz. A biztonságos tér az elfogadó hozzáállást, az őszinteséget, a nyitottságot jelenti számomra.

Hogyan épül fel az az öt alkalom, hogy valódi kapcsolódás jöhessen létre?

Az esemény meghirdetése előtt egy kérdőív segítségével végeztem egy felmérést, ami által világossá vált számomra, melyek azok a kérdéskörök vagy területek, amelyek a koraszülöttségben érintett anyukákat foglalkoztatja. Bevallom, mélyen megérintettek a beküldött válaszok, és nagyon hálás vagyok minden anyukának, aki megtisztelt a kérdőív kitöltésével. Az eredeti koncepciót teljesen át kellett alakítanom, aminek viszont nagyon örülök, mert így tud majd igazán sokat adni a csoport a résztvevőknek. Minden alkalom egy-egy témakör köré épül, amely az anyává válástól a nőiességünkön keresztül az átélt traumatikus események feldolgozását öleli fel. Tudom, hogy az öt alkalom nem elég mindenre, azonban elindíthat bennünk olyan kapaszkodókat, amiket beépíthetünk a mindennapjainkba.

Miért zárt a csoport, és miért fontos, hogy az alkalmak egymásra épülnek?

A zárt csoport éppen a biztonságos kapcsolódás megtartása miatt szükséges. A csoportba legfeljebb tíz édesanyát várok, mert úgy gondolom, ennyi fővel tudjuk ezt kellő figyelemmel és szeretettel megtartani.

Mit tud adni egy közösség, amit egyéni tanácsadás nem?

Közösségben tudatosítani tudjuk azt, hogy nem vagyunk egyedül ugyanabban a helyzetben. Hogy hasonló problémája, nehézsége, küzdelme másnak is van, és teljesen legitim minden gondolatunk. A közösségben erő rejlik, és nincs felszabadítóbb annál, mint amikor fizikailag is érezhető a csoport megtartó ereje.

A második alkalom címe: „Elengedni, ami nehéz – megtartani, ami erőt ad”. Mit jelent ez egy anya életében?

Itt reflektálnék arra, mint amit korábban említettem. Hirtelen válunk anyává, amikor nem is vagyunk rá (fizikailag) felkészülve – valljuk be, egyébként is nehéz ezt megfogni. Hirtelen el kell engednünk az elképzeléseinket, a vágyainkat, és kapaszkodni abba, ami megtart, ami erőt ad. Ez egy nagyon izgalmas és mély téma lesz, úgy hiszem.

Hogyan lehet dolgozni a kimondatlan érzésekkel?

Mit jelent újra ránézni saját történetünkre, nem fájdalomból, hanem tudatosságból?

Ilyenkor nem az a cél, hogy újra átéljük a fájdalmat, hanem hogy megértsük a saját megéléseinket. A tudatosság segít abban, hogy a történetünk ne csak egy nehéz emlék legyen, hanem olyan tapasztalat, amely formál bennünket és erőt ad, hiszen az életünk kitörölhetetlen része marad.

Az „Az anya, aki lettem – a nő, aki vagyok” cím mögött milyen belső folyamat húzódik?

Ez a másik nagyon izgalmas téma (de szerintem ezt az összes alkalomra mondhatom).

Miért fontos, hogy az anyaság mellett a női identitás is helyet kapjon?

Mert e kettő kéz a kézben jár. És ez nemcsak a koraszülött édesanyákat érinti, hanem minden anyukát. Háromgyermekes anyaként sokszor éreztem azt, hogy el vagyok magányosodva, gyermeket nevelek otthon, a férjem dolgozik, a barátnők nem mernek felhívni, nehogy zavarjanak. Ja, és hogy nő is vagyok közben?

Milyen apró jelekből lehet majd látni, hogy egy anya megerősödött?

Ezt nehéz megfogni. Azt hiszem, a felszabadultság érzése majd érzékelhető lesz, illetve amikor a tekintetekben már nem a fájdalom és ,,szabad erről beszélnem”- érzése fog majd visszatükröződni, akkor már megérte.

Mit szeretnél, milyen érzéssel menjenek haza az utolsó alkalom után?

Hálával töltene el, ha az az édesanya, aki ezen az 5 alkalmon részt vesz, úgy érezné, hogy valóban adtak neki az egyes alkalmak. Tudom, hogy a köztes egy-egy hetek elég intenzívek lesznek az egyes érzések, emlékek feldolgozására, de éppen ez lesz majd
mindenki saját önismereti útja. Bízom benne, hogy a sorstársi megosztások majd erősíteni fogják egymást, és kialakulhatnak további kapcsolattartások is. Reményeim szerint sokat fog adni ez a lelki támogató csoport, amelyre tudomásom szerint még nem volt példa itt, Felvidéken.

Ha egy szóval kellene leírnod, mit ad ez a csoport, mi lenne az?

Meghallgatást.

Az érdeklődők bővebb információt IDE KATTINTVA érhetnek el.