A koraszülöttség nem végzet, hanem különleges indulás - VIDEÓ
Vannak gyerekek, akik hamarabb jönnek, mint ahogy a világ felkészült volna rájuk. És vannak szülők, akik ilyenkor megtanulnak máshogy lélegezni, máshogy remélni, máshogy szeretni. A koraszülöttség nem csak egy orvosi kifejezés, hanem egy életút, ami újraírja a türelmet, a hitet és a hála jelentését.
Néhány történet az életben nem úgy alakul, ahogy megálmodtuk őket. November 17-e a koraszülöttek világnapja, azoké a gyerekeké, akik nem a naptár szerint érkeznek, hanem korábban, sokkal korábban. Az ő szüleik azok, akiknek az első ölelés helyett monitorok hangja, fehér fények és félelem jut.
Én is közéjük tartozom. Tudom, milyen az, amikor az ember szíve egyszerre telik meg szeretettel és rettegéssel, amikor minden nap újra meg kell tanulni hinni.
A mostani beszélgetésemben egy édesanyával, Kocur Mártával ültem le, akinek kisfia, Marci a 26. héten, 600 grammal született. Őszintén, minden díszítés nélkül, ahogy férje fogalmazott, rezzenéstelen arccal beszélt arról a valóságról, amit sokan csak kívülről látnak, mások pedig nap mint nap átélnek. Nem azért tett így, mert maga mögött hagyta a történteket, éppen ellenkezőleg, tanul. Azért tanul, hogy koraszülőket (koraszülött babák szülei) és családokat segítse. Jaj, de jó is lett volna.
Miközben ő mesélt, bennem is visszhangzott mindaz, amit a saját kisfiam érkezésekor átéltem.
Egy koraszülött gyermek megtanítja, hogy az élet nem az elvárások szerint halad. Nem attól lesz teljes, hogy tökéletes, hanem attól, hogy szeretjük, akkor is, amikor félünk, amikor bizonytalanok vagyunk, és amikor újra kell rajzolni mindent, amit magunkról hittünk.
A koraszülöttség nem végzet. Egy különleges indulás. Egy olyan út, amely megtanít a lényegre: hálásnak lenni a levegővételért, a kézfogásért, a hazaérkezésért és minden apró csodáért.
