Koncz Zsófia Somorján: Az egész nemzet büszke lehet önökre!
Somorjára látogatott Koncz Zsófia, az Energiaügyi Minisztérium miniszterhelyettese, aki az Aradi Vértanúk kivégzésének 174. évfordulója alkalmából megtartott megemlékezés szónokaként, a Via Nova Somorja és a Csemadok Somorja meghívására érkezett a nyugati végvárra.
A miniszterhelyettes ebéd után a Madách Imre Gimnáziumba látogatott, hogy helyi diákokkal beszélgessen megújuló energiaforrásokról és mindenről, ami a somorjai gimnazistákat érdekli. A beszélgetést Veres Gábor vezette, aki egyúttal Somorja város alpolgármestere is. Koncz Zsófia egyenként bemutatkozott a mintegy 40 gimnazistának.
Ezután Orosz Csaba polgármester fogadta Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye 6., Tiszaújváros székhelyű választókerületének országgyűlési képviselőjét, majd pedig Horváth László helytörténész vezette körbe a belvárosban, mely séta során megtekintették Mátyás király szobrát, a katolikus templomot, a volt Paulánus kolostort, a 2021-ben felavatott kitelepítési emlékművet és nem sokkal az 19 órakor kezdődő ökumenikus istentisztelet előtt Bucsuházy István körbevezette a református templomban is.
Az ökumenikus istentisztelet kezdetére szinte teljesen megtelt a somorjai református templom, ahol Fördös Jana evangélikus, György András református lelkész, valamint Myjavec Pál plébános imádkoztak és mondták el gondolataikat az aradi vértanúkkal kapcsolatban. Gyakorlatilag mind a hárman azt emelték ki, hogy az aradi vértanúkat mély Istenhitük kötötte össze, mely ahhoz kellett, hogy emelt fővel viseljék az el az igazságtalan ítéletet.
Az istentisztelet után a kiérkező emberek a templom előtti téren gyülekeztek, ahonnan a fáklyás menet indult. A menet elején a Csali Gyermek Néptáncegyüttes tagjai haladtak fáklyákkal, utánuk pedig lassan vonult az emlékező tömeg.
A Fő térre érve a megemlékezés Méry Rebeka fellépésével indult, majd Koncz Zsófia következett, beszédében elérzékenyülve köszönte meg annak lehetőségét, hogy Somorján mondhat beszédet, és kiemelte: tudja, hogy ez a közösség azon munkálkodik, hogy az itt élő magyarságnak legyen jövője, s jelezte, hogy az egész nemzet nagyon-nagyon büszke lehet a somorjaiakra.
Jelezte, hogy bár nem beszélt össze a szervezőkkel, de örült annak, hogy a megemlékezés a Kossuth nótával indult, mert Szerencstől nagyságrendileg 10 km-re van Monok, Kossuth Lajos szülőhelye, így felidézte azt a beszédet is, melyet Kossuthnak az aradi vértanúk emlékoszlopa előtt kellett volna tartania 1890-ben, de végül „csak“ egy fonográfhengerre vették fel:
„Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztül; engem, ki nem borulhatok le a magyar Golgota porába, engem Október 6-ika térdeimre borulva fog hontalanságom remete lakában látni a mint az engem kitagadott Haza felé nyújtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, 's a magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak; 's buzgó imával kérem a magyarok Istenét, hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairól a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Ámen!”
A szónok megemlítette a Tejfalu és Pipagyújtó csárda mellett történt csatát, s kiemelte, hogy többek közt ez is összeköt minket, hiszen ott náluk pedig 1849 januárjában volt egy csata, a tarcal-bodrogkereszturi ütközet. Így ők is, mi is testközelből élhettük át a szabadságharcot.
Végül azt is hozzátette, hogy már kisgyerekként megtanulta, hogy a határon túli magyarság az kis-magyarországival ellentétben naponta megéli magyarságát azzal, amikor eldönti, hogy az anyanyelvét használja, mikor magyarul néz televíziót vagy hallgat rádiót, amikor magyar óvodába, iskolába íratja a gyerekeit. Szerinte ezek mind-mind olyan fontos döntések, melyek miatt a Magyarországon élő magyarok nagyon-nagyon hálásak lehetnek.
