Kényszerű módosítás, később látható károk
Szlovákia uniós nyomásra módosítani kényszerült a Büntető törvénykönyvet. Így az eredetileg nyári szünetet tervező, a nemzetiek sorozatos sikertelenségében gyökerező koalíciós feszültség miatt továbbra is fej nélküli parlament újra megtelt élettel, miként egy zsibongó iskola szeptember elején.
Tetteinknek és mulasztásainknak következményei vannak az élet minden területén. A személyes életben ezek lehetnek enyhék vagy jelentéktelenek is, viszont amióta társadalmat alkotunk, a társadalom működőképességének megőrzése érdekében az államhatalom egy szabályrendszert működtet, és amióta van írásbeliség, azóta ezt papírra, vagy éppen 2,25 méter magas diorit kőoszlopra veti, mint Hammurapi, a műfaj egyik úttörője. Hogy ez min alapszik, vagy min nem alapszik, annak körbejárására e szűkre szabott terjedelemben nincs lehetőségünk, azonban e normarendszer betartására a magát államként definiáló alakulatnak kell, hogy legyenek eszközei. Ezek egyike a Büntető törvénykönyv.
A rendszerváltást követően valamennyi posztkommunista országnak meg kellett küzdenie Alkotmánya és törvénykönyvei „kommunistátlanításával”, ami egyrészt a gyilkos ideológia primátusának eltörlését jelentette. Ez sem volt minden vonatkozásában egyszerű, úgy, hogy az igazságszolgáltatási rendszer működtetőinek túlnyomó része is az állampárthoz kötődött, de mindenképp ez volt a könnyebb része. Majd ezzel párhuzamosan, illetve ezt követően volt egy szakmai rész is, melynek során fel kellett állítani az új rendszert, vagy a régi toldozgatásával-foldozgatásával, vagy teljesen új alapokra helyezve.
A rendszerváltás utáni Csehszlovákiában egy sereg olyan bűnözési forma jelentkezett, melyre az akkori igazságszolgáltatási rendszernek nem volt adekvát válasza, elsősorban a gazdasági és a szervezett formában elkövetett bűncselekmények terén.
Így a Büntető törvénykönyv sokáig csak reaktív módon próbálta utolérni a körülötte, látszólag tőle függetlenül zajló eseményeket.
Az első érdemi reformot Mikuláš Dzurinda második, reformkormányának igazságügyi minisztere, Daniel Lipšic hozta el, aki teljesen új, korszerű kódexet tett le az asztalra. Igen, az akkor még jobban kommunista bírói társadalom egy része sivalkodott, de a reform parlamenti elfogadása idején még stabil volt a kormánytöbbség, így sikerült átvinni egy – e sorok erősen rendpárti írója számára kedves – szigorú Büntető törvénykönyvet, amelyben legfeljebb kisebb technikai módosításokra lehetett szükség. Nagyobb volumenű módosításra legfeljebb akkor lett volna szükség, ha az igazságszolgáltatás és a büntetés-végrehajtás állami megközelítésében ideológiai szinten történik változás.
Épp ezért volt szokatlan, hogy az épp hogy csak felálló negyedik Fico-kormány a történelmi esélyt kapott, pályakezdő igazságügyi miniszter vezetésével éppen a Büntető törvénykönyv átfogó módosításába vetette bele magát nagy rössel. A kormányok, hivatalba lépésük kezdetén az adó- és szociális rendszert szokták reszelgetni, hogy a ciklus végére a rövid emlékezetű, gyorsan felejtő szavazók feledjék azt. E téren ez a kormány is követte a megszokott „ügymenetet”, Ladislav Kamenický pénzügyminiszter gyorsan be is jelentette a konszolidációs csomagját, több száz, állam felé irányuló kiadást növelve meg, hol kisebb, hol nagyobb, de mindenképpen érzékelhető mértékben.
S mindezt akár teljes csendben is keresztülvihették volna, mivel a nagy sietséggel lezavart módosítási törekvésekre csak a sajtó szűk spektruma reagált, azt is kevesen olvasták. A széles körű közvélemény számára a téma túl szakmai, élete során a választópolgárok szignifikánsan kisebb része lesz bűncselekmény károsultja. Szerencsére társadalmunk legalább annyira egészséges maradt, hogy az még elérte az ingerküszöbét: a nemi erőszak elévülési idejét is csökkentették. Talán csak ez a gyalázat irányította rá a szélesebb társadalmi figyelmet a többi gyalázatra.
Időközben az Alkotmánybíróság is nagyobb részt ráütötte kóserpecsétjét a módosításra. Ilyenkor nem marad más hátra, mint a taláros testület által még kifogásolt részt sebtében módosítani. Bár igaz, az Alkotmánybíróság főként az átmeneti rendelkezéseket kifogásolta.
Az ellenzék azonban a törvénykönyv miatt bemószerolta a kormányt Brüsszelnél, amely a pénzcsapok elzárásával fenyegetett. Így a kormánykoalíció most, természetesen gyorsított eljárásban, módosítja a saját módosítását. De ne örüljünk, nem a lereszelt elévülési időket emeli, vagy a megemelt elkövetési kárértéket csökkenti. Csak az Európai Unió gazdasági érdekeinek sérelmére irányuló bűncselekmények esetében eszközöl módosítást.
44-en tartózkodtak, a jelenlevő 121 képviselőből senki sem szavazott a módosítás ellen. Bekerült a módosítások közé az EU pénzügyi érdekeinek fogalmát pontosító kormánypárti javaslat, és egy technikai módosítás is.
A képviselők megszavazták, hogy uniós támogatásokkal elkövetett bűncselekményeknél csakis letöltendő szabadságvesztést lehet kiszabni, ha a cselekmény büntetésének felső határa a Btk. külön részének meghatározása szerint meghaladja a hat évet.
A parlament elfogadta az EU pénzügyi érdekei fogalmának pontosítását is. Az adóhatóságok akadályozása, közvetett korrupció és jogtalan előny nyújtása vagy elfogadása esetében a büntetési tételek nagyságát össze kell hangolni az Európai Parlament és az Európai Tanács irányelveivel.
Bekerül a Btk-ba az EU anyagi érdekeit sértő bűncselekmények esetében az elévülési idő lerövidülésére vonatkozó törvényi szabályozás alkalmazásának módosulása abban az esetben, ha a törvénymódosítás elfogadása előtt sor került az elévülés megszakítására. A Btk-módosítás a törvénytárban való megjelenése napján hatályba lép.
Hangsúlyozta, a büntetési tételek egyformák az uniós és a hazai pénzekkel kapcsolatos visszaélések esetében. „Nem azért változnak, hogy eltérjenek az uniós anyagi érdekek és a hazaiak esetében” – mondta, hozzátéve, a büntetés mértékéről a bíróság dönt.
A Büntető törvénykönyv hatása hosszú távon mutatkozik meg. Így az enyhítéséből eredő rendszerszintű károkat is csak később mérhetjük fel.
Megjelent a MAGYAR7 29. számában.
