Kellenek a pozitív példák a nők számára is - Interjú Gergely Papp Adriannával
A statisztikák szerint Közép-Európa lakosságának 52 százalékát a nők alkotják, az egyetemek végzős hallgatóinak pedig a 60 százaléka nő. Ennek ellenére a „gyengébb” nem képviselői még ma is jóval kisebb arányban jutnak vezető pozíciókba Európa-szerte, így Szlovákiában is, mint a férfiak. A miértekről, és arról beszélgettünk Gergely Papp Adriannával, a Szövetség Nőtagozatának elnökével, hogy miként akarnak ezen változtatni.
Egy nemrégiben készült uniós felmérés szerint Szlovákiában a harmadik legalacsonyabb – alig 20 százalék fölötti – a női politikusok aránya az Európai Parlamentben, csak Ciprus és Románia van sereghajtóként mögöttünk. A nemzeti parlamentek tekintetében egy leheletnyivel árnyaltabb a kép, itt az ötödikek vagyunk – persze csak – hátulról a ranglétrán, de a mintegy húszszázalékos arányunk ez esetben is jóval a 33 százalék körüli uniós átlag alatt van.
Figyelembe véve a fentebb említett adatokat, mindenképpen jó hírnek számít, hogy a múlt hét folyamán hivatalosan is megalakult a Szövetség párt Nőtagozata. Ön szerint miért olyan alacsony a nők részvétele, érvényesülése a vezető pozíciókban, illetve a politikában több mint száz évvel a nőmozgalmak elindulása után is? Miért van az, hogy Szlovákiában egy nő a bérlistán még ma is 300 euróval „kevesebbet ér” egy férfi társánál?
Az okok többrétűek, és egyrészt abból erednek, hogy a társadalom nagy része úgy tartja, a nők elsődleges feladata a háztartás vezetése, a család körüli teendők elvégzése. Ebből aztán kézenfekvő módon következik, hogy sok esetben ők maguk is úgy vélik, nekik ez a fő feladatuk, és nem mernek belevágni abba – és persze, kellő támogatás nélkül, idejük se nagyon jut rá –, hogy a közéletben vezetői szinten szerepet vállaljanak. Persze a kulturális viszonyoknak és tradícióknak is szerepük van ebben a felfogásban, a konzervatív hozzáállás gátolja, hogy minél több nő vegyen részt a közéletben. És az az igazság, hogy nem is dolgozik nagyon senki azon, hogy a nőket bátorítsa e téren, illetve, hogy elmondja nekik: a két dolog jól megfér egymás mellett. Ha ugyanis egy nő jól menedzseli az életét, és stabil családi háttere van, amely támogatni tudja őt az érvényesülésben, akkor a családdal kapcsolatos teendők és a saját ambícióinak a kielégítése párhuzamosan megvalósítható. Én tehát mindezeknek a tényezőknek a kombinációjában látom a kérdésben felvetett problémák okát, és azért is tartom fontosnak a nőtagozatok létrejöttét, mert ezek segítségével is fel tudunk mutatni példákat nőtársainknak.
A Szövetség elődpártjai közül, az MKP-ban – amelynek ön is a tagja volt – voltak kezdeményezések már korábban is a nőtagozat létrehozatalára, ha jól emlékszem éppen Bauer Edit javasolta a megalakítását még európai parlamenti képviselősége idején, de valami miatt akkor erre nem került sor. Miért kellett egészen idáig várni, hogy megalakuljon a nőtagozat?
Én időben odáig tudok visszamenni, amikor tagja lettem a párt országos elnökségének, akkor kezdtük el kezdeményezni, hogy létrejöjjön a nőtagozat a pártban. Jómagam úgy vélem, nem volt elég elszántság bennünk, nőkben sem ahhoz, hogy megalakuljon. Néhányan azonban összefogtunk, és ennek az összefogásnak lett végül az eredménye egy civil szervezet, a Femine Fortis – Erős Nők megalakulása. Azt gondolom, akkor talán még nem láttuk elérkezettnek az időt, hogy politikai párton belüli nőtagozattá alakuljunk, és úgy véltük, civil szervezetként több olyan dologban is részt tudunk venni, amiben egy politikai párt nem. A Femine Fortisban egyébként nagyon sok jó kezdeményezést elindítottunk, ezek között van például a minden évben átadásra kerülő Példakép-díj is, amit olyan értékeket megjelenítő nőknek adományozunk, akikre önfeláldozó munkájuk kapcsán felnézhet a felvidéki magyarság.
Az ön tevékenysége a nőket érintő kérdések, gondok felvállalása vonatkozásában tehát nem előzmények nélküli. Még az MKP jelöltjeként tagja lett az Európai Néppárt Nőszervezetének is. Ebben a szervezetben olyan kérdésekben is előrelépést lehetett elérni, amelyek bennünket, felvidéki magyar nőket is érintenek, vagy inkább általánosabb jellegű nőjogi kérdésekkel foglalkoztak?
Azt mindenképpen nagy pozitívumnak tartom, hogy ennek a tagságnak köszönhetően kitekinthettem a világba, láthattam, hogy Európa más országaiban hogyan oldják meg a nőket érintő kérdéseket. Leginkább azonban nemzetközi, főleg a háborús övezetekben élő nőket, családokat érintő kérdésekkel foglalkoztunk. Arra viszont nagyon jó volt, hogy ennek kapcsán betekintést nyerjek abba, milyen tradíciók, vélemények az uralkodók egyes országokban, és alkalmam volt beszélgetni is ezekkel a nőkkel, így jobban meg tudtam érteni a különböző álláspontokat.
A pártban megalakult nőtagozat tevékenysége mennyiben lesz más, mint mondjuk, a Femine Fortisé, illetve lesznek-e kapcsolódási pontjai a Szövetség nőtagozatának a nők képviseletét felkaroló más civil szervezetekkel is?
Úgy érzem, kellett nekünk egy kis idő ahhoz, hogy letisztuljon bennünk, mi az, amit egy civil szervezet megtehet, és mi az, amit egy politika párton belüli szerveződés tud megtenni. A kettő nem teljesen átjárható, vannak dolgok, amelyeket csak civil szervezetekkel tudunk megoldani – ezért is tartom fontosnak, hogy van egy olyan civil szervezetünk, mint a Femine Fortis –, ha viszont jogi síkra terelődik egy-egy kérdés, akkor már a politikai párt nőtagozata juthat cselekvő szerephez, amely – persze csak a pártja parlamentbe kerülésével – mandátumot kap arra is, hogy törvényi szinten változtatásokat tudjon eszközölni.
Ami a más civil szervezetekkel való együttműködést illeti, továbbra is szeretnénk szorosan együttműködni a Szövetség a Közös Célokért társulással, de más szlovákiai szlovák és magyar szervezetekkel is. Regionális szinten már készítettünk egy felmérést, hogy mely szervezeteket tudnánk megszólítani az együttműködést illetően, vagy kapcsolódási pontokat találni velük.
A nőtagozat a megalakulása során nyilván rövidebb vagy hosszabb távú célokat is kitűzött maga elé. Melyek azok a területek, amelyekre a tevékenysége kiterjed, és milyen módon választják ki a témákat, amelyekkel foglalkozni szeretnének?
A témák a legtöbb esetben az asztalon hevernek, sokszor több is van belőlük, mint amit fel tudnánk vállalni. Rövid távú céljaink közé tartozik találkozókat szervezni a régiókban tevékenykedő nőtársainkkal, mert szeretnénk megismerkedni a helyi problémákkal. Az őszi helyhatósági és megyei választások közeledtével pedig mindenképpen szeretnénk azokat a nőtársainkat támogatni, akik megmérettetnék magukat a régiós politikában. Mivel a csapatunkban több, sokéves tapasztalattal rendelkező polgármester asszony is van, úgy gondolom, hogy tanácsokkal is segíteni tudjuk a közéleti szerepet vállalni kívánó nőtársainkat. Tevékenységünket kiterjesztenénk minden olyan területre, amely érinti a nőket, a szociális, egészségügyi, oktatási, anyanyelv-használati gondok orvoslása is a célkitűzéseink között szerepel.
Az optimista statisztikák szerint körülbelül 70 évnek kell még eltelnie ahhoz, hogy eltűnjenek a férfiak és nők közti társadalmi különbségek. Az Európai Unióban különböző kezdeményezések indultak a folyamat felgyorsításáért. Az egyik ilyen az ún. női kvóták bevezetése, ám ennek megítélésében megoszlanak a vélemények még a nők körében is. Mi a Szövetség Nőtagozatának álláspontja ebben a kérdésben, támogatja-e a női kvóták bevezetését?
Ez érzékeny téma, amely összefüggésben van a magunkkal hozott tradíciókkal. Éppen a kelet-európai országok azok, ahol nehezebben lépik meg a nőtagozatok a kvótarendszer kiharcolását. Nálunk is ez a helyzet, a mi tagjaink többsége is úgy vélekedik, hogy nem kell kvótarendszer. A kérdésben fontos tisztázni azt, milyen kvótákról beszélünk, illetve mely területeken beszélünk kvótákról. Lengyelországban például – annak ellenére, hogy a lengyelek hagyományosan mélyen vallásosak, – 2010-ben megszavazták a női kvóta bevezetését, amelynek értelmében egy politikai párt listáján a helyek legalább 35 százalékát nőknek kell megkapniuk. Én ezt még járható útnak is tartanám nálunk, a legtöbb nőikvóta-ellenes vélemény ugyanis mindig oda kanyarodik vissza, hogy a tudás és a rátermettség alapján válasszanak ki valakit egy-egy pozícióba, ne a neme alapján. A vezető posztokon a kvótarendszernek szerintem úgy lenne értelme, ha mondjuk egy meghirdetett állásra egy nő és egy férfi jelentkezik, mindkettő ugyanolyan képzettséggel vagy tapasztalattal, ilyen esetben a döntés történhetne a kvótarendszer alapján.
Lesznek-e a nőtagozatnak regionális szervei, illetve milyen módon léphetnek be önök közé azok, akik részt vállalnának a tevékenységükben?
A nőtagozatnak értelemszerűen csak párttagok lehetnek a tagjai. Platformjai nem lesznek, mi arra törekszünk, hogy minél jobban összhangba kerüljünk platformosodás nélkül is. A szervezési és működési szabályzatunk is tartalmazza, hogy ott, ahol igény van rá, megalakulhatnak a nőtagozat járási szervezetei is, de helyi szervezet megalakulásának sincs akadálya. Ha megnő tagságunk létszáma, természetes folyamat lesz a regionális szervezetek megalakulása is. Minden női párttag beléphet közénk egy belépési nyilatkozat kitöltésével.
Ön egy halmozottan hátrányos helyzetű régióban lévő kistelepülés, Debrőd polgármestere. Hogyan látja a saját régiójában a nők helyzetét, érvényesülésük lehetőségeit?
A mi régiónk „balszerencséje”, hogy a csomópontot jelentő főváros az ország ellentétes részén van. Az itt élő emberek egyre jobban elszakadnak ettől a csomóponttól, ami mindenképpen hátrányt jelent. Nem jelenti viszont azt, hogy egy innen származó ember ne tudna érvényesülni. Persze a „kitörés” egy ilyen régióból mindig nagy kérdés, de úgy gondolom, éppen erre jó a mi példánk is, hogy elnökségünkbe is bekerült több olyan nő, aki kis faluból, az ország hátrányosabb régiójából jött. Nagyon örülök annak, hogy így állt össze az elnökség, mert ezzel is meg tudjuk mutatni, hogy bár nehezebb, de ezekből a községekből is lehet érvényesülni.
Angol nyelv és képzőművészet szakos tanári diplomát szerzett, majd Londonban marketinget és menedzsmentet tanult. Tizenegy év után tért vissza a szülőföldjére, hogy itthon alapítson családot. Tizenhat éve a kelet-szlovákiai Debrőd község polgármestere. Alelnöke a Rovás polgári társulásnak, a Femine Fortis – Erős Nők Polgári Társulás alapító, és egyben vezetőségi tagja, a Csemadok debrődi alapszervezete vezetőségének tagja. 2017-től az MKP járási elnöke, az MKP Országos Elnökségének háromszor volt a tagja, kétszer rövidített ciklusban, 2016 és 2020 között pedig teljes ciklusban. Férjezett, két kislány édesanyja.
Megjelent a Magyar7 2022/12.számában.
