Irányba áll a baloldal?
Az utóbbi hónapokban jól látható tendencia volt, hogy Robert Fico egyre inkább tapossa Peter Pellegrini sarkát. Az egyik friss felmérés már trendfordulót jelez: új leosztás készül a baloldalon, egyúttal átrajzolódnak a szlovák politika erővonalai?
Az elemzők egy-egy közvélemény-kutatás eredményét ódzkodnak a politikai folyamatok értelmezésére felhasználni, hiszen legfeljebb egy pillanatnyi keresztmetszet rajzolódik ki az aktuális kutatásokból. Ezzel együtt, ha nem is váratlanul, mégis a villám erejével csapott le a szlovákiai nyilvánosságra a Median múlt heti felmérése. Az ügynökség szerint a Robert Fico vezette Smer-SD a pártok népszerűségi versenyében megelőzte a Hlas-SD-t, amely gyakorlatilag megalakulása óta kibérelte az erősorrend első helyét.
Tegyük hozzá, az elemzők számára Ficóék előzése messze nem volt annyira váratlan, mint amilyen meglepő jelenség tájainkon a februári vihart kísérő villámlás.
A tendenciák hónapok óta a Smer-SD erősödését mutatták – a Median által nekik jósolt 15,6 százalék nem is jelent markáns ugrást a közvélemény-kutató intézetek utóbbi felméréseinek átlagában.
Nagyobb veszteséget könyvelhetett el Peter Pellegrini pártja, a tavaly őszig még rendre a húsz százalék feletti tartományban mért Hlas-SD, amely a Median szerint aktuálisan már csak a választók 13,5 százalékának bizalmára számíthat. Ez a támogatottság Pellegriniéknek ráadásul csak a megosztott második helyre elegendő, hiszen felzárkózott melléjük a kormánypárti SaS is.
A Median felmérésében a többi intézet friss kutatásaihoz képest kiugróan jól szerepeltek a progresszívek, és erősödni tudott a hosszú ideje gyengélkedő OĽaNO is.
Míg a parlamenten kívüli balliberálisok tíz százalék fölé kapaszkodtak, Matovičék a kétszámjegyű eredmény közelébe kúsztak fel. Más intézetek is romló tendenciát mérnek a Sme rodina esetében – Kollárék a Median felmérésében már a hat százalékot sem érik el. Az utóbbi hónapok erősödése után megtorpanni látszik a Republika, és a parlamenti küszöb környékén egyensúlyoz a KDH.
Évekre visszamenően jól érzékelhető, hogy a Median rendre alulméri a magyar pártok támogatottságát. A nyilvánvaló módszertani hiba abból adódik, hogy a Median a releváns szlovákiai közvélemény-kutató intézetek közül a megkérdezettek mintáján belül a legkevésbé súlyozza a magyar közösséghez tartozók arányát. Ezzel együtt az intézet által a Szövetségnek mért 3,4 százalékos támogatottság meglehetősen kijózanítóan hathat. Különösen annak fényében, hogy a többi intézet is aktuálisan a négy és öt százalék közötti tartományba, vagyis a parlamenti küszöb alá méri a Szövetséget.
A párt októberi megalakulását követően még a legtöbb felmérésben öt százalék feletti eredményre számíthatott volna, a választók elbizonytalanodásához, kivárásához valószínűleg hozzájárultak az utóbbi hetekben a nyilvánosság előtt zajló belső viták.
A Szövetséget feszítő vélemény- és érdekkülönbségek aligha fognak megszűnni, ezért is lesz nagy kihívás, hogy az őszi megyei és önkormányzati választásokra mennyire lesz képes a párt egységes arculattal, vállat vállnak vetve csatasorba állni.
Láthatóan az őszi helyi választások már a szlovák pártok látóterébe is bekerültek. Robert Fico kitűnő taktikai érzékkel éppen a Smer elsőségét mutató felmérés közzétételét követően ismételten együttműködésre szólította fel a Hlas-SD-t és a tartósan az öt százalékos küszöb alatt tanyázó Szlovák Nemzeti Pártot (SNS). Amíg Fico felhívása kapóra jött Dankóéknak, hogy egyáltalán reflektorfénybe kerüljenek, igencsak kényelmetlen helyzetbe hozta a Hlas-SD-t.
A párt támogatóinak tekintélyes hányada érkezett a Smertől, vagyis tulajdonképpen követték a Ficónak hátat fordító Pellegrinit, miközben a másodlagos preferenciájuk Robert Fico pártja maradt. Vagyis, ha Pellegriniék haboznak beleállni a Smerrel való együttműködésbe, ezek a szavazók könnyen hátat fordíthatnak a Hlas-SD-nek.
A Smer tendenciaként kirajzolódó erősödése nagyrészt vélhetően éppen abból adódik, hogy a Hlas táborából egyre többen találnak vissza Ficóékhoz.
A Hlas-SD kiválását követő átmeneti elbizonytalanodás után a tavalyi évben már egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a karmesteri pálca az ellenzéki oldalon Peter Pellegrinitől Robert Fico kezébe került. A Smer sokkal hangsúlyosabban állt ki az ellenzéki szavazók számára fontos témák mellett, legyen szó az előrehozott választásokat célzó népszavazás kérdéséről, vagy újabban a szlovák–amerikai védelmi megállapodás bírálatáról.
Ezzel szemben a Pellegrini vezette Hlas kivárásra játszott, abban bízva, hogy az önmagát szétverő négyes koalíció bukásával a hatalom szép csendesen az ölükbe hullik. Pellegrini kormányfői teljesítményével, főként a pandémia első heteiben mutatott határozottságával komoly bizalmi tőkét épített fel magának. Vele szemben Fico hosszú ideig a múlt emberének látszott, akinek nincs esélye visszakapaszkodni az első számú ellenzéki kihívó szerepébe.
Eközben a Hlas abban a kényelmes helyzetben találta magát, hogy különösebb magyarázkodás nélkül tudott távolságot tartani Ficóéktól, és nyitva hagyni az ajtót más lehetséges partnerek irányába.
A parlamenten kívülre szorult progresszívekkel szimpatizáló sajtó gőzerővel igyekezett megágyazni a Pellegrini által vezetett liberális koalíciónak, amely az antitézisét képezte volna a politika porcelánboltjában egyébiránt valóban elefántként viselkedő Matovič országlásának.
Az első szöget a „vágykeltette” gondolkodásban megszületett Hlas-PS-SaS koalíció koporsójába Sulík pártjának szavazói verték bele, miután a Matovič bukásához vezető koalíciós válság idején megbüntették pártjukat a feszültség kiélezése miatt. Az SaS rövid úton elveszítette szavazói egyharmadát, ami világos jelzés volt Richard Sulíknak, hogy a mögötte felsorakozó választók zöme nem támogatja a 2020-ban megalakult koalíció felrúgását. Az SaS be is sorolt a Heger-kormányba, és az elbizonytalanodott hívek is visszataláltak a párthoz.
Miközben Matovič bukása befoltozta a jobboldalon belüli konzervatív-liberális törésvonalat, s az elemzők is a múlt emlékeibe zárták a Matovič–Sulík „pofozkodást”, a honi politika asztalára új témák kerültek. Kevésbé szofisztikáltan fogalmazva, azzal, hogy a Matovič-show lekerült a képernyőről, a cirkusz porondjára újra beléphetett a már fogatlannak hit oroszlán, Robert Fico.
Azaz kellett volna, mert Pellegrini gyakorlatilag ott ragadt a rajtvonalon, ami egy idő után a választóinak is feltűnt. Fico pedig elkezdett lubickolni a surranópályán érkezők sikerében, egyre nagyobb szeleteket kihasítva Pellegrini táborából. Történhetett ez annak ellenére, hogy a Hlas-SD elnöke két klasszissal jobb „arc” Ficónál, ennek megfelelően a marketingpolitika tervezőasztalán ezerszer alkalmasabb kormányfőjelölt, mint a Smer-SD első embere.
Noha Zuzana Čaputová győzelmével és a PS üstökösszerű felívelésével, s nem utolsósorban Matovič 2020-as földindulásszerű győzelmével megerősítést nyert, hogy Szlovákia a marketingpolitika közép-európai paradicsoma, Fico visszakapaszkodása kijózanítóan rántja vissza az országot a posztmodern politika előtti világba.
A Smer-SD első embere a talajszinten tartott politika nagymestere, amiben sár van és életszagok.
Mindez a tervezőasztalról és a hozzárendelt elefántcsonttoronyból meglehetősen piszkosnak és büdösnek tűnhet, de hát ebből a perspektívából a választók egy jó része is ilyennek látszik. Ebben a meg nem értett, ezernyi frusztrációval megvert közegben dagonyázik Robert Fico, és amíg valaki le nem nyúl a talajszintre a választóiért, egyre magabiztosabban léphet fel az ellenzék vezérének szerepében.
Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy leszögezzük, a Heger-kabinet esetleges bukása utáni romokra aligha a balliberális vágyálmok koalíciója építhet légvárakat.
Pellegrininek ellenben még volna esélye újrafazoníroznia pártját, s gátat vetni annak, hogy Fico terelje irányba a szlovák baloldalt.
Ehhez a Hlas-SD-nek markánsabb baloldali üzeneteket kellene megfogalmaznia, de legalábbis olyan új témákkal jelentkezni, amivel reagálásra kényszerítik Robert Ficót. Pellegrini már nem a hatalom csendes örököse, ha a politika első vonalába kívánkozik, most már tennie is kell érte.
Megjelent a Magyar7 2022/6. számában.
