Felvidék – a magyar szókincs része
Több mint egy évszázada már, hogy az első Csehszlovák Köztársaság a létrejöttéhez nemcsak területet, hanem magyar népességet is kapott, amely mindmáig megőrizte a nyelvét, szókincsében pedig a lakóhelyét jelentő Felvidék kifejezést. A nyelvészet iránt érdeklődők pedig egy érdekes nyelvi jelenséget, a jelentésszűkülést is megfigyelhették a kifejezés használatakor, hiszen míg egy évszázada a Felvidék az egykori Magyar Királyság északi területeit jelentette, mára az ország magyarok által lakott részeire korlátozódik.
A kifejezés tehát ma is az élő magyar nyelv része, ebből tiltással vagy fenyegetéssel kizárni lehetetlennek tűnő feladat. Ennek ellenére mindmáig akadnak erre irányuló törekvések. Most éppen egy szélsőséges nézeteket valló szlovák szervezet és annak vezetője próbálja meg kiiktatni a Felvidék kifejezést a magyar nyelvből, úgy, hogy annak köznyelvi használóját szeretné megbüntetni.
A 2024-ben megjelent Szlovákia – a történelmi Felvidék műemlékeinek képes enciklopédiája kiadója, a Sine Metu polgári társulás vezetője, Orosz Örs a célszemély, a vele szemben fellépő politikai párt pedig a Szlovák Megújhodási Mozgalom (Slovenské hnutie obrody – SHO), illetve az annak a nevében eljáró Štefan Polačik pártalelnök. A pártról mindenképpen érdemes tudni, hogy nyílt csodálója a Tiso-féle Szlovák Államnak, annak megalakulását állami ünneppé szeretné nyilváníttatni. A pártelnököt bevallottan nem zavarják a Szlovák Állam idején végrehajtott árjásítások és a szlovákiai zsidókat a koncentrációs táborokba vivő haláltranszportok. A párt alelnöke pedig nyíltan egyes európai uniós politikusok halálát, illetve kivégzését kívánja.
Ez a párt a Felvidék kifejezés miatt szeretné eltávolítani Oroszt a Nyitra Megyei Önkormányzat egyik bizottsági elnöki posztjáról, vélhetően ezzel akarna példát statuálni, hogy nem lehet következmények nélkül használni egyes szavakat. Ezenkívül azt is felróják Orosznak, hogy a könyvben a szlovákiai településeket először magyarul írták és csak utána jön zárójelben a szlovák településnév, illetve azt is sérelmezik, hogy közszereplőként Orosz Örs személyesen mutatta be a könyvet annak megjelenésekor.
A Nyitra Megyei Önkormányzat nagy meglepetésünkre komolyan elgondolkozott azon a lehetőségen, hogy ténylegesen el lehetne tiltani egy embert a nyelvhasználata miatt a funkciójától és ezért egy jogi- és igazságügyi szakvéleményt rendelt. Ezek a szakvélemények nem pár soros kijelentések arról, hogy a Felvidék szó az adott esetben egy történelmi helyzetet jelöl, még (Cseh)szlovákia létrejötte előttről, hanem mintegy 60 oldalon keresztül arról is értekeznek, hogy milyen körülmények között lehet ezt a kifejezést irredenta, revizionista újnáci stb. jelentéstartalommal használni. A szakvélemény ugyan konkrétan kijelenti, hogy a jelzett könyv nem tartalmaz ilyet, de ehhez olyan kommentárt fűz, amelynek lényege, hogy azért jó lesz vigyázni! Ezen természetesen csodálkozhatunk, hogy jó előre megelőlegezik: aki a Felvidék szót használja, az potenciális bűnöző is lehet.
„Hallatlan, példátlan és vérlázító, hogy közpénzből a megyei hivatal olyan szakvéleményeket rendel, amelyek az ötvenes éveket idéző koncepciós per anyagára hasonlítanak. Elmondható, hogy ismét az állam ellenségének kiáltják ki közösségünket. El kell mondanom továbbá, hogy az SHO nem csak a Felvidék szó miatt támad, hanem amiatt is, hogy a könyvet közszereplőként mutattam be és ezzel megsértettem a reklámtilalom szabályát. A szakvéleményekben ezzel kapcsolatban csak néhány oldal van, a többséget a „felvidékezés” tárgyalása teszi ki” – mondta a nem először megtámadott Nyitra megyei képviselő, akit az SHO szerint le kellene váltani az idegenforgalmi bizottság elnöki tisztségéből. Orosz Örs tendenciát, vagy inkább kész koncepciót lát abban, hogy a mentelmi bizottságot többször is összehívták, holott ez a megyei bizottságok munkájára nem jellemző.
– zárta gondolatait Orosz Örs.
Végezetül pedig adjunk helyt Fiala-Butora János emberi jogi ügyvédnek, egyetemi oktatónak, aki külön véleményt készített a két szlovák szakvéleményről, s most az ő jogi elemzéséből idézünk. „A könyvben nem Trianon előtti nevekről van szó, hanem ezeknek a településeknek a magyar nyelvű megnevezéseiről, a magyar nyelvtan szabályai szerint. Emlékeztetnék továbbá arra is, hogy ebben az esetben a magyar nemzeti kisebbséghez tartozó személy nyelvhasználati jogáról is szó van, tehát az SHO részéről ez olyan tevékenység, amely alapvető jogok és szabadságjogok elnyomására irányul, mely a büntető törvénykönyv több rendelkezését is sérti (§ 421–424). A szlovák állami szerveknek inkább az SHO tevékenységével kellene foglalkozniuk, nem Orosz Örs történelmi témájú könyvével.”
A jogi elemzés azt is kifogásolta, hogy Orosz Örs a választók egy részére kíván összpontosítani, és célja előny szerzése, mégpedig a magyar kisebbség politikai támogatásának megszerzése révén.
A (megye által megrendelt) jogi elemzés a szakértői véleményre hivatkozik, amely szerint „nem kizárt, hogy a cél nemzetiségi vagy nacionalista indíttatású választói réteg megszólítása és megszerzése a választásokra”. Talán ez az első eset a jog történetében, hogy egy választott tisztséget betöltő politikust azzal vádolnak, hogy szavazókat akar szerezni. Bár a könyvnek nincs ilyen célja, és erre nem is alkalmas, nem választási kampány céljára használják, de még ha lenne is ilyen célja, abszurd lenne azt állítani, hogy egy politikusnak a választók szavazatainak a megszerzésére irányuló törekvése törvénysértő.”
A magunk részéről ehhez már csak annyit tudunk hozzátenni, hogy mindez a 21. században játszódik, Szlovákia legnagyobb magyar lakossággal rendelkező megyéjében.
A cikk a MAGYAR7 szerdán megjelenő, 20. számában is olvasható.
Hozzászólások
Tobzódik a tolvajok kisebbségi komplexusa...