Dr. Pásztor László: Meggyőződésem, húsvétra túl leszünk a nehezén, de addig még kemény hetek jönnek

2021. február 23., 16:38
Pomichal Krisztián

Dr. Pásztor Lászlóval immár negyedjére készítettünk interjút. Első alkalommal, tavaly tavasszal, mikor még csak ismerkedtünk a járvánnyal, majd másodjára nyáron, mikor azt hittük, a nehezén már túl is vagyunk. Utoljára októberben, az országos tesztelés előtt néhány nappal nyilatkozott portálunknak, akkor azt mondta, nem tartja jó és végleges megoldásnak az állandó tesztelést. Interjú járványforgatókönyvekről, a csendes gyilkosról, iskolanyitásról és arról, mennyit ér valójában egy mosoly.

Negyedik alkalommal beszélgetünk doktor úr, lassan egy évvel a járvány kitörése után. Egyetlen egyszer sem volt még ennyire elkeserítő a helyzet, mint most.

Egyetértek, úgy látom, ráadásul alapvető különbség van abban, kik halnak bele a betegségbe. Mind gyakrabban hallani, hogy teljesen egészséges embereket is elvisz a COVID. Ez egészen megdöbbentő. Lassan nincs olyan család, ahol ne történt volna haláleset. Teljesen mindegy, hogy ez egy természetes vírus vagy valaki kitalálta a laborban. A tény az, hogy itt van, így kell hozzáállni.

Emlékszik még, egy évvel, fél évvel ezelőtt mennyien szajkózták, ez csak egy kis influenzaszerű megbetegedés?! Valahol itt kezdődött a hibák sorozata.

Mire gondol? Szankcionálni kellett volna azokat, akik nem hittek a járványban?

Nem egészen. Azokat kellett volna büntetni, akik ezt hirdették is. Azokról van szó, akik a nagy nyilvánosság előtt mondtak ilyeneket. Óriási hiba volt, hogy ősszel hagytuk, politikát csináljanak a járványvédekezésből. Nem a tüntetés alatt kellett volna elvinni a hangadó politikusokat, de utána azért illett volna felelősségre vonni őket. Nem az átlagembereket kellene vegzálni. Olvastam a múltkor, hogy Kassa mellett megbüntettek valakit, mert teszt nélkül ment fáért, 1500 eurós csekket kapott, szerintem szegény életében nem látott annyi pénzt.

2020. október 20., 09:02

Dr. Pásztor László: Az országos tesztelésnél figyelembe kellene venni, pozitív tesztet a nem fertőző, tünetmentes emberek is produkálhatnak!

"Azt már korábban is tudtuk, hogy minimum négy nap a betegség lappangási ideje, (...) de kiderült, a páciens a felépülés után, amikor már sem tünetei nincsenek, sem fertőzni nem tud, még 83 napig produkálhat pozitív PCR-tesztet."

Ősszel arról beszélt, a kormány is rosszul kommunikál. Ezt most is tartja?

Hogyne, nézze meg, mi folyik a sajtótájékoztatókon. Az emberek nem kapnak támogatást, a nyilatkozatok nem nyújtanak biztonságérzetet. Sőt, politikusaink még azt a keveset is elveszik, ami van. Mindenki riogat, mindenki ijesztget. Függetlenül attól, mennyire jó vagy rossz a helyzet, erre nincs semmi szükség. Meggyőződésem, hogy mindez közrejátszik a halálozás emelkedésében. A lakosságnak támpontokat, biztonságot, pozitivitást kellene adni, arról beszélni, hogyan leszünk túl ezen, mikor lesz vége a járványnak. Híre, hamva sincs ennek.

Múltkor megjelent egy interjú, amiben elhangzott, tízből kilenc lélegeztetőgépre kötött páciens meghal. Képzeljük el annak a betegnek az érzéseit, akivel közlik, hogy lélegeztetőgépre fogják kötni.

Nem szívesen!

Hát persze, erről van szó. Milyen esélyekkel vág neki a betegség elleni küzdelemnek az, akinek a vírus mellett a stresszel, a félelemmel is meg kell küzdenie. A betegség ezen részével sajnos senki nem foglalkozik. Az orvosok és nővérek persze le vannak terhelve, megértem, de akkor is. Kéne valaki, aki normálisan elmagyarázza a betegnek a lényeget: maradj otthon, feküdd ki, szedd be ezt és ezt a gyógyszert, és akkor minden rendben lesz. Ehelyett a páciens halálra rémül, mert olvasott valamit az újságban. Az elmúlt két hétben folyamatosan csörög a telefonom. Fiatal ismerőseim hívnak, hogy „Doki bá! COVID-os vagyok, meg fogok halni?!” Percekig magyarázom neki, hogy miért halnál meg, fiatal vagy, erős vagy, maradj otthon, pihend ki.

Higgye el, nem könnyű, meggyőzni őket. Nagyon rosszul állnak a dolgok, az emberek nem tudják, mit tegyenek.

Meggyőződésem, hogy ez a jelenség is szerepet játszik abban, hetek óta nem bírjuk a halálozási mutatókat lenyomni. Talán furcsán hangzik, de úgy gondolom, sokan nem is a COVID-fertőzés miatt halnak meg, hanem a félelem, a rémület miatt.

2020. április 5., 14:00

Mintha égő házba jártak volna kávézni

Dr. Pásztor László így jellemezte azokat a szlovákiai turistákat, akik a járvány közepén, szinte az utolsó pillanatokig síeltek az olasz síparadicsomokban.

Itt most a stressz által okozott fizikai tünetekről beszélünk?

Igen, ennek megvan a maga kórélettani háttere, komoly tudományos eredmények támasztják alá. Csak egy példa: központi idegrendszerünk működése és a vastagbél állapota számtalan ponton összefügg. Ha stresszes vagyok, ha ideges vagyok, azonnal felborul a vastagbél flórájának az összetétele, elpusztulnak a hasznos mikroorganizmusok és elszaporodnak a károsak. Ennek következtében romlik az immunitás, gyengül a szervezet ellenállóképessége, könnyebben megfertőződik. A stressz, a negatív kilátások tehát közvetlenül befolyásolják a vastagbél működését, ezen keresztül pedig az immunitást.

Megérkeztünk a koronavírushoz?

Bizony, de van itt még egy fontos dolog. Selye János óta tudjuk, hogy mire való és mivel jár a stressz. Felkészíti az embert a küzdelemre, arra való, hogy elmeneküljünk vagy megküzdjünk az ellenséggel. Két hormon kölcsönhatásainak, a kortizolnak és az adrenalinnak köszönhetően emelkedik a vérnyomás, a pulzus, gyorsul a légzés, fokozottabb az agyi tevékenység, több vér megy az izmokba, a máj glikogént használ fel, emelkedik a vércukor. Ezek kellenek ahhoz, hogy túléljünk. Ami viszont nem kell, az hátrányba kerül. Emésztés, nemi rendszer és az immunrendszer, ezekre nincs szükség a harcban. Ha a stressz krónikussá válik, akkor az immunrendszer teljesítőképessége csökken.

Krónikus stresszhelyzetben élünk most is, s ezért, részben a negatív, elkeserítő hírek állandó sulykolása a felelős.

Az elmúlt hetekben ígéretes gyógyszerek érkeztek Szlovákiába, ez például egy jó hír.

Az Ivermectinre gondol?

Igen.

Nézze, bármilyen gyógyszer segíthet, amiről a beteg elhiszi, hogy hatásos. Hagyjuk most az Ivermectint, az nagyon jó, hogy már Szlovákiában is hozzáférhető lesz.

Furán hangzik, de a kezelés, a gyógyszer mellé néha egy-egy mosolyt is kellene adni. Persze attól a nővérkétől és orvostól, aki hónapok óta erejét megfeszítve dolgozik, nagyon nehéz elvárni, hogy reménysugarat is adjon.

Ez nem csak az ő feladatuk kellene, hogy legyen, hanem a politikusoké is. Enélkül nagyon nehéz lesz felülkerekednünk a járványon.

Adjunk most mi reménysugarat! Doktor úr, mit gondol, mikorra jutunk túl a nehezén?

A praxisom során három nagy influenzajárványt éltem meg, mindig az eleje és a vége volt a legnehezebb. Tapasztalataim alapján azt mondom, a következő néhány hét nagyon kemény lesz, minden eddiginél keményebb, de húsvét után szerintem már fellélegezhetünk.

Tudom, hogy mindenki nagyon unja már a bezártságot, de most kell igazán betartanunk a szabályokat, mert nehéz idők jönnek. Ez a rossz hír. A jó az, hogy meggyőződésem szerint néhány hét alatt túl is jutunk ezen.

Emelkedni fog a fertőzöttek száma?

Nem feltétlenül, inkább az esetek lesznek súlyosabbak.

Jönnek az új mutánsok?

Elképzelhető, de ezt a kijelentést inkább saját orvosi tapasztalataimra alapozom. Rengeteg a közös pont az influenza és a koronavírus között. Viszont jó is, hogy szóba hozta a mutánsokat. Azt kell megértenünk, ez teljesen természetes jelenség. Az influenzajárvány idején is ez van. Állandóan változik a vírus, de nem csak „rossz” irányba.

Mutálódhat úgy is, hogy csökken a fertőzőképessége, egy csúcs után szép lassan visszaszorul anélkül, hogy bármit csinálnánk.

Szerintem most van ez a csúcs. Most kell a legjobban vigyázni, nem szabad ész nélkül enyhíteni. Márciusban mondtam, a részecskeszűrős félálarc, azaz az FFP2 vagy N95-ös kóddal emlegetett arcmaszk viselése elkerülhetetlen. Ez most hatványozottan igaz.

El kell felejteni az egyszerű sebészmaszkot?

Jobb, mint a semmi, de nem megoldás. Aki emberekkel dolgozik, annak most korparancs a félálarc, a respirátor. Két óránként menjünk ki szabad levegőre, tíz percet lélegezzünk maszk nélkül, aztán hordhatjuk tovább újabb két órát. Semmi nem indokolja, hogy ne tegyük kötelezővé, olcsó és van is belőle elég.

Az előbb volt egy elejtett félmondata az enyhítésekről. Mit gondol az iskolanyitásról?

Örülök, hogy nem járnak iskolába. Az egész járványvédekezésben a legnagyobb „lyukat” épp a gyerekek jelentik. Megértem azokat, akik a lemaradást, meg a gyermeki psziché sérülését emlegetik, de, már bocsánat, ahogy most állunk, olyan mindegy, hogy kell-e évet ismételniük vagy nem. Az első hullám alatt más volt a helyzet, tipikusan hordozói voltak a fertőzésnek, de hála Istennek nem betegedtek meg. Ez mára megváltozott, egyre többen kerülnek kórházba közülük. Ezt valamelyik új mutáció okozza.

Nem azt mondom, hogy a gyerekek egyáltalán ne menjenek iskolába, amint lehet, de a klasszikus hatórás oktatást visszaállítani óriási blődség, nem fogják kibírni végig maszkban.

Hatalmas, durva hiba lenne, most visszaküldeni a gyerekeket az iskolákba. Már nem érvényes, hogy nincsenek veszélyben. Eddig kibírtuk iskola nélkül, a hátralévő egy-két hónapot már csak átvészeljük valahogy.

Nem beszéltünk még az oltásokról, oltási stratégiáról. Ezekről mi a véleménye?

Az oltásokról már sok mindent elmondtak, viszont az oltási program kapcsán érdemes tisztázni valamit. Tavaly is látszott és szerintem idén is így lesz, a késő tavaszi, nyári, kora őszi hónapokban alábbhagy a vírus intenzitása, el is tűnik akár. Ennek fényében kellene meghatározni az oltási stratégiát is. Fura például, hogy beoltjuk a pedagógusokat, mikor nincs iskola.

Mi lesz, ha mire vissza kellene térniük az iskolába, addigra elmúlik az oltás jelentette védettség?

Ez és még sok más olyan kérdés van, amelyek megválaszolása nélkül nem lehet egy normális oltási stratégiát létrehozni. Egy másik, számomra különös döntés, hogy oltóközpontokba tereljük az embereket. Persze, a háziorvosi hálózat túlterhelt, sok az idős szakember, de meggyőződésem, mégiscsak nekik kellene levezényelni a tömeges oltást.

Magyarországon most indul valami hasonló.

Igen, de a Pfizer vakcinájával ezt nem lehet megcsinálni, komoly gond az oltóanyag tárolása és szállítása. A járványtant az egyetemen egy Straka nevű professzor tanította nekünk, aki a WHO kötelékében részt vett a feketehimlő elleni harcban Indiában. Az első vonalban küzdött. Nagyon szerettem az előadásait, életszagú dolgokról beszélt. Mindig az jut eszembe, ha vizsgán azt mondom neki, egy helyre kell terelni az embereket, akár tesztelésre, akár oltás miatt, hát engem úgy kivág, hogy a lábam nem éri a földet. Ősszel szerencsénk volt, viszonylag hosszú ideig volt meleg. Most mínuszok vannak, egyszerű sebészmaszkban vagy textilmaszkban álldogálnak az emberek összezsúfolódva. Aki nem kapja el a szomszédjától a koronavírust, az megfázik helyette…

Járvány idején nem lehet egy helyre terelni az embereket. Ez óriási szakmai hiba. Ugyanez a helyzet a lezárással is, összeengedjük az embereket.

Élelmiszerüzletben nem fertőz a vírus? Szólt neki valaki? Azt kellett volna megértetni az emberekkel, hogy nem kell mindennap bevásárolni, menj el heti egyszer, vedd meg, ami kell, aztán kifelé. Ehelyett naponta bóklászunk a polcok között. Ennek így semmi értelme. Milyen lezárás ez?!

Zárjuk egy közérdekű kérdéssel a beszélgetést. Mi a teendőnk?

Első és legfontosabb, gondolkozzunk végre kicsit pozitívan! A járvány tart, de egyszer vége lesz! Az oltások működnek, előbb-utóbb mindenkinek jut. Addig is, tartsuk be az alapvető szabályokat: M – T – K. Maszk, vagyis inkább félálarc, távolságtartás, illetve a kéz és minden egyéb felület, a telefontól a liftgombig fertőtlenítése. Ha látjuk, hogy valahol sor van, tömeg van, ne menjünk oda, ne álljunk be. Ne tegyük ki magunkat felesleges veszélynek.

Ez nem játék, ne viselkedjünk úgy, mintha az lenne! Tudom, hogy mindenkinek tele a hócipője már, de vegyünk még egy mély levegőt, lehetőleg reszpirátorban, és vigyázzunk magunkra.