Akik nem Covidban, hanem a Covid miatt halnak meg
Csak beteg ne legyek! Ez volt a legfőbb óhaja-sóhaja szinte mindenkinek, amikor tombolt a koronavírus-járvány. Nem véletlenül, hiszen még egy hirtelen megfájduló fog megfelelő kezelése is már-már elérhetetlennek tűnt. A leterhelt körzeti orvosok telefonvonalai reggeltől délutánig szinte égtek, órákat kellett hívogatni, míg sikerült néhány szót váltani a doktorral. Műtétek és diagnosztikai vizsgálatok maradtak el a kórházakban. Mindenki háttérbe szorult, hisz kellett az energia s a szakember az életükért küzdő Covid-betegekre. Ennek pedig meglesz a böjtje!
Bár soha nem fogunk pontos statisztikákat látni arról, hányan haltak bele abba, hogy nem kapták meg időben a kellő kezelést, bizonyos adatokból következtethetünk arra, hogy az ilyen közvetett Covid-áldozatok száma sok ezerre rúghat. Valószínűleg többre, mint a közvetlen koronavírus áldozatoké. A halálozási statisztikákban azonban nem egyszerre, hanem fokozatosan fognak megjelenni ezek az adatok, nem lesz annyira markáns és látványos a növekedés. Vajon Szlovákiában készül-e valaha kimutatás ezekről az áldozatokról?
S hogy kiket sorolhatunk ide? Nemcsak a későn felismert és kezelt rákbetegeket, a súlyos szívbetegeket, akiket nem műtöttek meg időben, vagy az agyvérzéssel későn kórházba kerülőket, hanem azokat is, akik ugyan nagynehezen kigyógyultak a súlyos Covidból, de az tönkretette valamelyik szervüket, tüdejüket vagy éppen a szívüket.
Mert sajnos egyre több ilyen esetről is hallani. Fiatal emberek pár hónappal a vírusfertőzés után szívelégtelenségben halnak meg... Vagy itt vannak a később trombózisban és embóliában eltávozók, ami szintén a vírusfertőzés számlájára írható.
A Betegjogokért Társulás (AOPP) nemrég egy felmérést készíttetett az AKO ügynökséggel, amiből kiderült, a betegek közel harmada döntött úgy, hogy a koronavírus-járvány miatt megszakítja kezeltetését, elhalaszt valamilyen tervezett beavatkozást, gyógykezelést, rehabilitációt. Az esetek harmadában pedig az orvos vagy a kórház halasztott el valamilyen kivizsgálást, tervezett műtétet. De még a körzeti orvosukat is sokkal ritkábban keresték fel az emberek.
A számok nem sok jót sejtetnek. A körzeti orvosoknál ez a betegek 66,7 százalékát érintette, a szakorvosi kivizsgálásoknál pedig az 59,3 százalékukat.
A felmérést végző ügynökség 2595 beteget kérdezett meg.
A társulás a 2019-es és a 2020-as év első negyedéves adatait is kikérte az egészségbiztosítóktól, azok alapján a felnőtt pácienseknél harmadával kevesebb megelőző kivizsgálást vagy szűrővizsgálatot végeztek idén a körzeti orvosok. Ráadásul az első negyedévben félmillióval csökkent a diagnosztikai vizsgálatok száma és 43 ezerrel kevesebb műtétet végeztek. A várólisták tehát tovább duzzadnak, valószínűleg sokkal többet fog kelleni várni a tervezhető műtétekre. S egyelőre még azt sem tudjuk, mit hoz a járvány harmadik hulláma.
Akik a legjobban megsínylették a koronavírus-járvány eddigi két hullámát, azok az onkológiai betegek, véli Viola Miklós sebészdoktor, aki szerint volt olyan is, hogy az onkológiai osztályokat hetekre be kellett zárni, mert oda is betört a Covid.
– A megkésett diagnosztizálás, a kezelések elhúzódása mindenképpen megrövidíti a daganatos betegek életét. A műtétre váró onkológiai páciensek megoperálásának elhalasztása szintén negatívan hat az egészségi állapotukra, élethosszuk lerövidülhet.
Sok tervezett műtétből végül akut, életmentő beavatkozás lett, annyit romlott a betegek állapota. Az ilyen megkésett beavatkozások után pedig a gyógyulási esélyek is nagyban csökkennek.
Mindez az elkövetkező hónapokban és években fog lecsapódni. Ami a krónikus belgyógyászati betegeket, például a szív- és cukorbetegeket illeti, ők szintén nem kerülhettek be a kórházba, amikor azt az állapotuk megkövetelte volna. Az elhalasztott szívműtétek emberéletekbe kerültek. Nem is beszélve a post-Covid tünetekről és a Covid következtében kialakult betegségekről, mint amilyen a szívizomgyulladás, az ízületi problémák vagy éppen a trombózis. Egy életre beteggé válhatnak sokan az átvészelt Covid-fertőzés miatt.
Viola doktor attól tart, hogy a következő időszakban, az előttünk álló egy-két évben, ha nem lesz újabb járványhullám, a sok krónikus beteg fogja elfoglalni a kórházi betegágyakat. Jóval több lesz a közvetett Covid-áldozat, mint a közvetlen.
– Enyhén szólva is furcsa és elgondolkodtató, hogy a kórházreformot egy olyan időszakban próbálják megvalósítani, amikor sokkal égetőbb gondokkal küzd az egészségügy. A Covid következményeivel, a rengeteg elmaradt műtéttel.
Tudomásom van arról, hogy vannak olyan klinikák, ahol tervezett műtétre szeptember 15-e utánra már nem adnak időpontot. Pedig egy csípőprotézisre váró embernek sem mindegy, hogy meddig vár a műtétre, meddig szenved – teszi hozzá az elismert orvos.
Hogy az egészségügyi ellátás tartható legyen, és ne tegye gallyra a kórházakat a járvány egy esetleges újabb hulláma, Viola doktor szerint fontos, hogy a még be nem oltott idősek és a fiatalok egyaránt megkapják a koronavírus elleni védőoltást. Az az oltatlan krónikus beteg ugyanis, aki rossz egészségi állapota miatt járvány idején kórházba kerül, nagy valószínűséggel elkapja a fertőzést is. Ennek pedig nagyon könnyen végzetes következményei lehetnek.
János édesanyjánál 2019 augusztusában diagnosztizáltak daganatos betegséget és kezelése a járvány idején is zökkenőmentesen folyt. Szerinte azok rosszabbul jártak, akik épp a járvány ideje alatt észleltek magukon gyanús tüneteket és esetleg nem jutottak el időben szűrésekre.
– A pozsonyi Nemzeti Onkológiai Intézetbe hordtam kezelésre anyut, általában kéthetente, és amikor kitört a járvány, akkor is ugyanúgy megkapta a neki járó, kiírt terápiát, igaz, a kórházba való bejutás bonyolódott. Egyrészt negatív teszt kellett hozzá és mindenkinek lázat is mértek. A kórházat járványmentes időszakban már kora reggel, 5 óra tájban kinyitják, már olyankor is sokan várakoznak a bejutásra, hiszen minél előbb leveszik a vért, annál előbb kapja meg a beteg az előírt terápiát.
A járvány alatt viszont csak fél 7-kor nyitották ki a bejáratot, ami torlódást okozott.
Hatalmas sorokban álltak, várakoztak a beteg emberek a bejutásra. Tavasszal és nyáron ez nem is volt akkora gond, de a hideg őszi és téli hónapokban bizony sokat kellett fagyoskodni. Ilyenkor általában én álltam bent a sorban, anyu pedig a fűtött autóban várakozott. Bizony gyakran kanülös, lesoványodott, legyengült embereket is láttam órákig sorban állni. Nagyon kimeríthette őket ez a hosszú sorakozás, amit a kezelés utóhatásai csak tetézhettek – idézi fel a kellemesnek egyáltalán nem nevezhető emlékeket.
A járvány legkeményebb hónapjaiban kísérő sem mehetett be a beteggel az épületbe, a rendelőkből is egy időre úgymond ki voltak tiltva a hozzátartozók. Amíg anyukája a kezelést kapta, János addig élelmiszerboltba vagy drogériába ment bevásárolni, olykor-olykor pedig az autóban olvasott. Sokszor hosszú órákig. Nem ment ritkaságszámba, hogy egy-egy kezelés miatt 12 órát is távol töltöttek az otthonuktól. A legrosszabb élményük talán az volt, amikor tavaly húsvétkor lezárták a járáshatárokat és emiatt hiába indultak el reggel ötkor, az ellenőrzések és a dugó miatt csak délelőtt tízre értek fel az onkológiai intézetbe. Már Pozsonyban jártak, amikor anyukája kezelőorvosa hívta őket, hogy ma már inkább ne is menjenek, de végül mégiscsak sikerült vele megegyezni, hogy ha már egyszer itt vannak, akkor meglegyen a kezelés.
– Egy rossz szavam sem lehet a kórház személyzetére, hiszen mindent megtettek a betegekért, még a nehezített körülmények ellenére is emberségesen viselkedtek velük. Talán egyszer vagy kétszer előfordult, hogy a kezelést egy héttel elhalasztották, mert kiderült, hogy koronavírusos volt az egyik páciens.
De anyu amúgy megkapott mindent, amire szüksége volt és leggyakrabban ambulánsan, vagyis kezelés után hoztam is haza – mondja.
Beszél arról is, hogy édesanyjukat sikerült az elsők közt beoltatniuk koronavírus ellen és a társaságában mindig arcmaszkot viseltek. Amint lehetett, a szűkebb család minden tagja beoltatta magát.
Talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, szinte mindenkinek megvan a maga sztorija arról, hogy járt, amikor orvosi kezelésre szorult a Covid tombolása idején. Van, aki hiába várt a mentőre, vagy az orvosra. Másokat az utolsó pillanatban mentettek meg a legrosszabbtól.
Jól emlékszem még arra a felhívásra, amit a neurológusok intéztek az emberekhez a sajtón keresztül. Nevezetesen, hogy aki agyvérzés tüneteit észleli magán, az ne habozzon, azonnal keresse fel a kórházat. A korai kezelés itt életmentő lehet, míg a kései nem sok jóval kecsegtet.
Sokan vannak, akik inkább tűrték a fájdalmat, elviselték a gyanús tüneteket, mintsem orvosi segítséget kérjenek. De szerencsére szép számmal akadnak olyanok is, akik még a járvány idején is elmentek az előírt szűrővizsgálatra, mert a legtöbb egészségügyi intézményben a végsőkig biztosították ezeket a kivizsgálásokat. Majd az elkövetkező egy-két év fogja megmutatni, persze csak ha nem lesz újabb járvány, mennyi kárt okozott egészségünkben az elmúlt másfél év lidércnyomása.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/33. számában.
