A szélerőműves meghallgatás új szereplőkkel folytatódik
Csütörtökön délelőtt vette kezdetét az a szélerőműparkokról szóló nyilvános meghallgatás, amelynek eredetileg már június 24-én kellett volna színpadra kerülnie, de akkor botrányos körülmények között szakadt meg a teljesen megtelt és a szűknek bizonyult pozsonyi Tatra Szálló nagytermében.
Nem véletlenül írunk színpadról, hiszen a júniusi meghallgatást irányítását szinte teljesen átvették a szélerőmű-ellenes mozgalmak zajos, hangos és jól szervezett képviselői, élükön olyan személyiségekkel, mint az egykori főbíró és igazságügyi miniszter Štefan Harabin, vagy a szélsőséges kijelentéseiért perbe fogott és hónapokig fogságban tartott Daniel Bombic, illetve a megafonnal megjelenő egykori himalájai jógi Daniel Mačovský, így az eseménynek rövid időn belül, immár a rendőrség jelenlétében, a szervezők biztonsági okokra hivatkozva véget vetettek. A botrányos eseményről bővebben az alábbi cikkünkben olvashatnak.
A nyilvános meghallgatást szervező gazdasági minisztérium, illetve vele karöltve a környezetvédelmi minisztérium, valamint a miniszterelnök-helyettes hivatala a meghallgatás új időpontját július második csütörtökjére a pozsonyi Incheba vásárváros kongresszusi termébe szervezte, így a megjelent mintegy másfélezer érdeklődő mindegyikének jutott hely. A meghallgatás lényege, hogy a kormány kijelölt nyolc úgynevezett akcelerációs – gyorsítási – övezetet, amelynek területeire tervezett szélerőművek engedélyezési folyamata gyorsabban zajlik majd le. A hivatalnokok ezzel kapcsolatosan mindig hangsúlyozzák, hogy a gyorsítás nem jelent könnyítést, csupán egyes tanulmányok általánosabb felhasználásának a lehetőségét. A pénteki nyilvános meghallgatás programja ezeknek a szélerőmű-parkok és számukra kialakítandó akcelerációs zónák kialakításának úgynevezett stratégiai dokumentumának megvitatása volt.
A délelőtt fél tízkor kezdődő találkozóról az ülést vezetők elmondták, hogy ez még nem az engedélyezési folyamat, hanem ahogy a megtárgyalandó dokumentum neve is mutatja, a kormánystratégia lakossági ismertetése, illetve a lakosság részéről érkező javaslatok, kritikus megjegyzések meghallgatása, feldolgozása és indokolt esetben azoknak a további tervekbe való beépítése jelenti.
A szlovákiai magyarság szempontjából különleges érintettséget jelent, hogy a nyolc tervezett zóna nagy része Dél- és Délnyugat-Szlovákia magyarok által is sűrűn lakott területeire van tervezve, köztük például a Várkony – Alistál és az Ekecs – Nemesócsa zónák.
A korábbi esemény nagy sajtóvisszhangját újabb politikusok is megirigyelhették, és az Inchebában már gyújtó hangú felszólalásokkal jelentkezett az Republika párt képviselő, Miroslav Suja, illetve a bevallottan a szlovákiai magyarok szavazataira is utazó Zoroslav Kollár, a Právo na pravdu párt alapító elnöke.
Az rövid időn belül kiderült, hogy a konferenciateremben összejött közönség szinte teljesen a szélerőmű-ellenes tábor képviselője, így várható volt ismét emocionálisan túlfűtött kritikus megnyilvánulásokra hangzanak majd el a nézőtérről az hivatalosságok felé. Az emocionális túlfűtöttség sok esetben valós okokból táplálkozik, hiszen úgy tűnik, hogy mindezidáig a kormány részéről inkább csak, mint szükséges rosszként tekintenek a lakosság és a közvélemény tájékoztatására. Ennek a felszólalások során több példájáról is tájékoztatást kaptunk, több önkormányzati társulás vezetője is elmondta például, hogy a stratégiai dokumentumot vagy egyáltalán nem kapták meg az érintett önkormányzatok vagy pedig olyan késéssel, hogy a nyilvános vitára felkészülni szakmailag szinte lehetetlen.
Kellemes meglepetés volt, hogy a júniusi gyalázkodós, félbeszakadt gyűléstől eltérően, a politikusok inkább választási beszédnek tűnő megszólalásaik mellett nagyon sok szakmai megjegyzés hangzott el, lerombolva ezzel azt a gyakori jelzőt, hogy a lakosság inkompetens véleményt mondani olyan komoly tervekről, mint a szélturbinák akcelerációs zónáinak stratégiai dokumentuma. A laikus szemlélő számára mindjárt ilyen meglepetést okozott a már említett Daniel Mačovský, aki most nem politikai jellegű szónoklatot tartott, hanem több tucat kritikus megjegyzést tett a szélerőművek működési körülményeinek közvetett vagy feltételezett káros voltáról. A Mačovský, illetve az utána következő lakossági felszólalók többségére is jellemző volt, hogy nem csak általában voltak a szélerőművek ellen, hanem szakmainak tűnő érvekkel is alátámasztották véleményüket. Ilyenek például a szélerőművek által gerjesztett infrahangoknak az egészségre gyakorolt hatása, vagy a működéssel járó villódzó fényjelenségek hatása; a természet és az abba ékelődő mintegy 250 méteres építmények együtthatása vagy a kiszolgált erőműlapátok reciklálásának vagy lebomlásának problémái, de szóba került az is, hogy a minisztériumok által felkért cseh tanácsadó cég szlovákiai képviselőinek nincs cégbíróságon bejegyzett tevékenységi köre a tárgyalt témában, illetve, hogy a szélerőművek legújabb, immár 250 méter magas generációjával még szinte alig léteznek működési tapasztalatok.
Mindez csak egy-egy példája annak, hogy több síkon is felkészült opponensei voltak a lakosság sorából megszólalók az elnöki pulpitusnál ülőknek. Az utóbbiak gyakran kerültek olyan helyzetbe, hogy akár magyarázkodniuk is kellett a stratégiai dokumentum egy-egy megjegyzése miatt, főképpen a felszólalók szerinti sok általános megfogalmazásért, vagy a hiányos forrásmegjelölésekért. Ennek során derült ki például, hogy a kiválasztott területek jó széljárását nem elégséges saját méréssel, hanem egy sokak által megbízhatatlannak tartott széltérkép alapján határozták meg.
Ahogy múlt az idő, egyre nagyobb lett a szakmai kritikát mondó felszólalók száma, ez viszont a szokással ellentétben nem eredményezte azt, hogy a közönség sorai ezzel arányosan üresedni kezdenének. A felszólalók között akadt egy dunaszerdahelyi is, a Sároseperjesről a Csallóköz szívében költözött František Ksenzsigh, aki konkrét magyarázatot várt arra, hogy az úgynevezett „repowering”, a felhasználási idejüket kitöltött turbinák felújítása hogyan fog majd zajlani, vajon a régi alapokra helyezik majd az új gépeket? Óriási füttykoncertet kapott a válasz, amelyben a szakértő elmondta, hogy biztosan van rá megoldás, bár neki ezzel konkrét tapasztalata nincs.
A közönség soraiból nem hangzott el a szélerőműveket támogató felszólalás, így vélhető, hogy egy seregszemléjét láthattuk az ellenzők táborának, és ha valakinek eddig esetleg fenntartásai voltak az ellenzők szakértelmét illetően, akkor most meggyőződhetett ennek ellentétéről. Most már tényleg a tárcákon a sor, hogy saját érveiket megpróbálják a nagyközönség számára is érthető módon minél szélesebb körben terjeszteni. Eddig ez a tevékenységükre nem volt jellemző.
A nyilvános meghallgatás harmadik harmadában, öt órányi tárgyalás után szót kért Berecz Oszkár, a csallóközi Albár polgármestere is, aki nagy sikert aratott a négy perces időkeretbe foglalt felszólalásával. Kár, hogy ekkora már tényleg megfogyatkozott a jelenlévők létszáma, Berecz ugyanis fontos, addig még nem említett összefüggésekre mutatott rá, úgy, mint a vizuális tervezés terén elkövetett hibákra, amelyek mintha nem vennék figyelembe, hogy a Csallóköz szinte teljesen sík vidék, így a negyed kilométer magas erőművek szinte az egész Csallóköz látványába belezavarnak majd.
16:30-kor viszont a szervezők a több tucat felszólalni szándékozó ellenére bezárták a nyilvános meghallgatást, amit a kb. 3-400 jelenlévő hangos füttyel és bekiabálással fogadott. A szervezők azonban hajthatatlanok voltak, a felszólalásra jelentkezőknek pedig azt ajánlották, hogy hozzászólásaikat küldjék meg írásban. A tömeg még hosszú percekig nem hagyta el az Incheba nagytermét és előbb a szlovák himnuszt, majd további szlovák hazafias dalok éneklésébe kezdett. Ez után, kb. 17 óra előtt békésen elhagyták a meghallgatás színhelyét.
