A félkarú Ódor és az uborkakampány
Nem szavazott bizalmat a szlovák törvényhozás Ódor Lajos kormányának, a kabinet az őszi választásokat követően felálló kormány megalakulásáig korlátozott jogkörökkel irányíthatja tovább az országot.
A múlt csütörtöki parlamenti szavazás az előzetes várakozásoknak megfelelően alakult, a frakcióval rendelkező pártok közül egyedül az SaS sorakozott fel a hivatalnokkormány mögé. Sulíkék és a politikai térképről egyre inkább lecsúszó Demokrati képviselőinek támogatása kevésnek bizonyult, a pozsonyi parlament december 15-e után másodszor sem szavazott bizalmat a hivatalban lévő kormánynak.
Miután Zuzana Čaputová államfő Ódor Lajost a választók által legitimált kabinet megalakulásáig bízta meg a kormányzással, ahogy korábban Eduard Hegert is, a továbbiakban Ódor is korlátozott jogkörökkel rendelkezik majd – azaz például stratégiai kihatású nemzetközi szerződéseket már nem köthet.
Ráadásul az előttünk álló hetekben a figyelem, könnyen megjósolhatóan, az Ódor-kabinetről a választásokat megelőző politikai csatározásokra tevődik át. Vagyis Ódor Lajos úgy lesz félkarú kormányfő, hogy ebből kifelé alig látszik majd valami.
A hivatalnokkormányra azonban ezzel együtt is fontos feladat vár. A választásokig hátra lévő három és fél hónapban ki kell dolgoznia a folyó évi költségvetést, amelynek sarokszámait az idő rövidsége miatt legfeljebb rohamtempóban írhatja majd felül az új kabinet.
A szeptember 30-ára kiírt előrehozott választás nem csak meteorológiai értelemben sejtet forró nyarat. Bár a nyári hónapokban rendszerint a politikusok is szabadságra vonulnak, és beáll a közéleti uborkaszezon, idén nyáron valódi uborkakampánynak nézünk elébe.
Szlovákia abban a sajátos helyzetben van, hogy bár a 2020-as választás győztesével szemben három év kaotikus kormányzása után máig elemi ellenérzés van a társadalom jelentős részében, még sincs kormányváltó hangulat.
Nincs ebben semmi meglepő, hiszen Matovič már évekkel ezelőtt megbuktatta saját magát, a parlament meg útilaput kötött Heger talpára, de még az elnök emberének, Ódor Lajosnak is piros lapot mutatott.
Bérelt helye van a politológia közhelyszótárában, de ettől még tény, hogy alacsony(abb) választási részvétel esetén felértékelődik a pártok törzstábora, vagyis az elkötelezett választók tényleges súlyukon felül szólhatnak bele a voksolás alakulásába.
Az alacsonyabb országos részvétel a parlamentbe jutásért küzdő pártoknak is esélyt kínál, feltéve, ha a saját híveiket képesek mozgósítani. Egészen más kihívást jelent ugyanis, ha a küszöb átlépéséhez 160-170 ezer helyett már 120-130 ezer voks is elégséges.
Ezzel az eséllyel élhet szeptember 30-án a Szövetség is, ha a magyarok által lakott dél-szlovákiai járások részvételi átlaga, az utóbbi választások trendjét megfordítva, ezúttal meghaladja, de legalábbis eléri az országos átlagot.
Erre az országos politikai apátia mellett komoly esély mutatkozik, még akkor is, ha a magyar közösséget megosztó politikai viták a kampányidőszakban sem halkulnak el.
Visszatérve az uborkakampányhoz, ha már apátia, a politikai álmoskönyvek szerint a kiábrándult választókat kampányüzenetekkel becserkészni szinte teljesíthetetlen küldetés. A nyári verbunkos persze így is kötelező kör a pártoknak, hiszen a törzsválasztóikon kívül meg kell szólítaniuk a pártválasztásukban bizonytalan, de biztosan urnához járuló választókat. Ha a pártok erősíteni szeretnének, éppen erre a körre kell ráhajtaniuk.
A magyar párt kampányának két párhuzamos célt kell szolgálnia. Egyfelől az MKP, legutóbb az MKÖ szavazóit a lehető legnagyobb számban elvinni az urnákhoz, másfelől a 2020-ban még a vegyespártra vagy szlovák pártokra voksoló magyar választókat minél szélesebb körben becsatornázni.
Megbízható becslések alapján 2020-ban az urnákhoz járuló magyar választók közül minden harmadik szlovák pártra adta a voksát, legnagyobb számban a korrupcióellenesség jokerével kampányoló Igor Matovič OĽaNO-jára.
Szeptember 30-án a Szövetségnek ahhoz, hogy kényelmesen átférjen a tű fokán már az is elég lehet, hogy ennek a szavazói tömegnek a fele ezúttal a magyar érdekképviseletre voksoljon.
Mindez, figyelembe véve az OĽaNO kaotikus kormányzását, amely a korábbi magyar választóik körében is törvényszerűen csalódáshoz vezetett, egyáltalán nem lehetetlen küldetés a Szövetség számára. Gyimesi György átigazolásával az esetlegesen az OĽaNO felé tájékozódó konzervatív magyar választók felsorakoztatása a Szövetség mellett jóval könnyebb feladatnak ígérkezik.
Az igazi kihívást ezúttal Robert Fico győzelemre esélyes pártja jelentheti, amely a határozott békepárti üzeneteivel nagyobb számú magyar választót szólíthat meg.
A Szövetség kampánystratégáinak mindenképpen választ kell adni erre a kihívásra, ehhez pedig jó ajánlólevél, hogy a Most-Híd platform szakadását követően a kritikus kérdésekben a párt jóval egységesebben tud fellépni, határozott, egyenes válaszokat tud küldeni a választóknak.
Megjelent a Magyar7 2023/25. számában.
