Hulladékgazdálkodás: elfeledett intézkedések, kormányzati hibák
A Heger-kormány bejelentette programját, amelyben a hulladékgazdálkodás reformjai terén minden maradt a régiben. 2016-ban Sólymos László minisztersége alatt vezették be a kiterjesztett felelősségvállalás rendszerét. A gyakorlati tapasztalatok mutattak rá, hogy ez a rendszer is erősen módosításra szorul.
A rendszer átalakította az önkormányzatok hulladékgazdálkodási finanszírozását, ennek köszönhetően a lakosság számára a szeparált hulladék elvitele ingyenessé vált. A kiterjesztett felelőségvállalás rendszere a Párizsi Egyezmény értelmében jött létre. A szakmai döntés minden polgár számára komfortosabb hulladékgazdálkodási rendszert alakított ki. A Párizsi Egyezmény értelmében a „szennyező fizet” elv érvényesül a rendszerben.
Szlovákiában minden önkormányzat szerződéses viszonyban áll egy felelősségvállaló szervezettel. A piaci verseny szabályai szerint ezen szervezeteknél regisztrálhatnak a gyártók és a forgalmazók, akik csomagolást bocsátanak a piacra. A törvény alapján a csomagolás gyártóinak és forgalmazóinak illetéket kell fizetniük, ebből fedezik a szelektív hulladék elszállításának díját és további manipulációs díjakat. Ennek köszönhetően nem az önkormányzatainknál csapódnak le a szelektív hulladék elszállításának költségei, nem terhelik a lakosságot. A felelősségvállaló szervezetek szerződéses viszonyban állnak a települések hulladékgazdálkodó vállalataival is, hogy átlátható információkat biztosítsanak a települések szeparált hulladékgyűjtéséről a kormányzat felé.
Ez a motivációs forma sajnos a köztudatban nem terjedt el, és sokaknak a mai napig nincs tudomásuk arról, hogy a szeparált hulladék elszállítása ingyenes.
Alapigazság, hogy minél nagyobb mértékű a szeparált hulladék gyűjtése, annál kevesebb kommunális hulladék keletkezik. A sima kommunális hulladék díja tartalmazza az elszállítás díját, a manipulációs díjat és a környezeti terhelés miatt meghatározott lerakási díjat, amelynek mértéke függ az előző évben összegyűjtött szeparált hulladék arányától.
A rendszer az önkormányzati szeparált hulladék elszállításának finanszírozása szempontjából tökéletesen működik, de hiányzik a kommunikáció. A mennyiségi hulladékdíj bevezetése nélkül a lakosság nem elég motivált a szeparált hulladék gyűjtésére. Az is gond, hogy a mai napig sokan azt gondolják, minek gyűjtsék külön a hulladékot, ha az úgyis a lerakón végzi. Ez is állami feladat lett volna, kommunikációs kampánnyal kellett volna ezt a gondolkodást megfordítani, bemutatva a lakosságnak, mi lesz a hulladék sorsa. A kommunikációs kampányt elvileg a felelősségvállaló szervezetek koordinálják az önkormányzatokban, ennek azonban több az elméleti része, nem gyakorlatias, nem rövid és nehezen érthető.
Az állam kommunikációs hiányosságai oda vezettek, hogy a lakosság hulladékgazdálkodásról kialakult képe torz, és a valóságtól teljesen eltérő kép alakult ki a társadalomban. Szintén komoly problémát jelent, hogy a települések többsége megmaradt a hulladékdíj pausál formájánál, nem lett kötelező a mennyiségalapú hulladékdíj bevezetése. Pedig ez motiváló lenne a lakosság számára, mint azt a kormányzati szándék is elképzelte.
A másik gyakorlati hiba, hogy a csomagolás újrahasznosítása nem minden esetben gazdaságos. Ez szabályozásra szorul, már csak azért is, hogy piaci alapon történjen, mert csak így lehet hosszú távon fenntartani.
A rendszer effektív stabilitása érdekében az újrahasznosítási oldalon is intézkedéseket kell bevezetni, hogy a rendszer gazdasági szempontból is fenntartható legyen.
Például az összetett, több komponensű anyagból készült csomagolásoknál sokkal drágább az újrahasznosítás, és a manipulációs díjak is növekednek, így ennek a javítása mindenképp szükséges.
Az ekomodulációt már az új kormányprogram is megfogalmazta a rendszer fenntarthatósága érdekében. Ezt úgy szeretnék véghezvinni, hogy szabályoznák a csomagolások típusát, és a piacra olyan csomagolások bevezetését szorgalmaznák, amelyek a környezetre kevésbé károsak, illetve egyszerűbb, kevésbé költséges újrahasznosítási módszerekkel is feldolgozhatóak. Ezenkívül szigorú ellenőrzés alá vonnák a gyártók és a felelősségvállaló szervezetek működési folyamatait is. Ennek az ellenőrzését egy további, audittal foglalkozó vállalatra bíznák. Mind a gazdasági, mind a környezetközpontúság elveit megszabott időközönként vizsgálnák.
A fenntarthatósági célok közé tartozik a körforgásos gazdaság kialakítása és a CO2-semlegesség, de ez csak a régiók fejlesztésével alakítható ki, ami nem tartozik a kormányunk prioritási közé, ahogy a kormányprogramba sem került bele. Az önkormányzatok számára szigorú intézkedéseket kellene alkalmazniuk, gazdasági rendszereket kellene kialakítaniuk a szén-dioxid-semleges régiók kialakítása érdekében. Ehhez a kormányzat sem emberi erőforrást, sem pénzbeli forrást nem biztosít a régióknak és a megyéknek. Minden megyében és régióban teljesen más típusú beruházásokra szorulnak az önkormányzatok.
Jelenleg például 15 millió euró maradt bent az operatív programban, ami a biológiailag lebomló hulladék gazdasági rendszerének kiépítésére irányul. Ez az összeg központi pályázatként van meghirdetve, nem pedig külön-külön irányítva az egyes régiókba. Így egyes régiók megint kimaradnak a fejlesztésekből, más régiókban pedig túlzott fejlesztések, túlárazott közbeszerzések valósulhatnak meg. Az is hiba, hogy az önkormányzatokat vagy a régiókat nem kötelezik a körforgásos gazdasági központok létesítésére.
A déli régiók ilyen szempontból hátrányos helyzetbe kerülhetnek, mivel a hulladékgazdálkodás rendszerébe új technológiákat kellene bevonni, ami állami támogatás nélkül nem fog megvalósulni, márpedig a régiónkat ez a kormány sem kényeztette el a támogatásokkal.
Mi az, amire szükség volna a déli régiókban, hogy a szén-dioxid-semleges elvárás és a körforgásos gazdaság kialakítása megvalósuljon? A Fenntarthatóbb Felvidékért civil szervezet alapítójaként a régiók állami elhanyagolása miatt a következő lépések kivitelezését javasoljuk, amelyek kivitelezésében is segítséget tudunk nyújtani:
1. Körforgásos gazdasági stratégiák kialakítása, hogy a déli régiókban is érdemi fejlődés mehessen végbe.
2.Biogáztelepek és komposztáló üzemek létesítésének vagy felújításának szorgalmazása, a zöldenergia kihasználása (üzemanyag vagy elektromos áram, esetleg fűtés), amely egyben a mezőgazdaság számára biztosít szerves tápanyagokat.
3. A környezetvédelem önkormányzati irányítási módszereinek megújítása.
4. Az önkormányzatok, illetve régiók együttműködésének segítése, petíciós kezdeményezések, törvénymódosítási javaslatok kidolgozása.
5. Polgármesterek és önkormányzati képviselők ismereteinek bővítése, ami nélkül nehéz az észszerű döntések meghozatala.
6. Kommunikációs kampány kidolgozása a pontos célok megfogalmazásával. Ennek hiánya sok problémát okoz a fenntartható és a zöldgazdaság kialakítása során.
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2021/19-es számában.
