2020. szeptember 4., 14:58

A nagytáblás mezőgazdaság káros hatásai a Csallóközben

A 21. század egyik legfontosabb kihívása minden bizonnyal a környezetvédelem. Az előző század az ipari forradalom kiteljesedése következtében a globális világgazdaság kialakulásáról és megerősödéséről szólt, viszont a gazdasági növekedés, a termelés fokozása, a fogyasztás ösztönzése a tönk szélére sodorja bolygónkat. Nem lehet a végtelenségig növekedni, hiszen erőforrásaink végesek. Ideje behúzni a kéziféket, és megtalálni az egyensúlyt a gazdasági szükségletek és a természeti erőforrások között.

A mezőgazdaságra is rányomta bélyegét az egyre nagyobb kereslet, a termelésnövelés igénye, aminek következtében az elmúlt 100 évben jelentős változásokon ment keresztül. Nem mindegy, hogy hogyan bánunk a földdel és a vízzel, amelyek ennek a gazdasági ágazatnak és puszta létünknek is a legfontosabb korlátozottan rendelkezésre álló természeti elemei.

Hogy környezetvédelmi szempontból milyen fő problémák vannak jelen a csallóközi mezőgazdaságban, arról

Mészáros Csaba, agrármérnökkel, a Dunavit tájvédelmi polgári társulás alapító tagjával beszélgettem.

Milyen változásokon ment keresztül a Csallóköz az elmúlt századokban?

A Csallóköz eredeti lápos, vizenyős jellege a 20. században alaposan megváltozott. Megnőtt a mezőgazdasági termelés alá vont területek nagysága, és ennek rovására a vizes élőhelyek fokozatosan visszaszorultak. Különösen szembetűnő volt a változás az 1950-es évek után, amikor a családi, kistáblás mezőgazdasági termelés helyét a szövetkezetek foglalták el. A kisebb, tagoltabb táblákat összevonták és hatalmas, egybefüggő, gyakran 50 hektárnál is nagyobb parcellákat alakítottak ki, mivel ez kedvező volt a fokozott gépesítés és az egyre intenzívebbé váló termelés szempontjából. Sokszorosára nőtt a műtrágyák és növényvédő szerek használata is. Mindezek lehetővé tették a terméshozamok növelését, és a rövid távú profitnövelő hatásuk egyértelmű volt.

Aminek van előnye, annak bizonyára van hátránya is.

Így van. A kezdeti előnyök mellett rövidesen megmutatkoztak a nagytáblás nagyüzemi termelés hátrányai is.

A táj egyneművé, esztétikátlan, ökológiailag és vizuálisan értéktelen "kultúrsivataggá" vált.

A megváltozott élettér és nagymértékű vegyszerhasználat hatására a Csallóközben addig gyakori állat- és növényfajok tucatjai jelentősen megritkultak, vagy végleg eltűntek.

Somorja környékén gyerekkorom óta nem láttam gólyát, pedig a Csallóköz szimbolikus madaráról van szó. A 90-es években még volt zöldségtermesztés és állattenyésztés is Somorján. Akkor is voltak nagy táblák, de a száz hektárt ritkán haladták meg. Ma azonban jellemzően több száz hektáros területeken termesztenek egyetlen növényfajtát - búzát, repcét, kukoricát. Szélfogók pedig csak elvétve vannak. Ennek milyen hosszútávú következményei lehetnek?

Az ökológiai és esztétikai károk mellett az óriási, nagytáblás, szélfogókat mellőző szántók alkalmazása hosszabb távon magára a mezőgazdasági termelésre is károsan hat.

Amikor a hatalmas, egybefüggő parcellákon nincs semmi, ami útját állja a Csallóközben szinte állandó légmozgásnak, akkor megnő a szélerózió veszélye. A felszíni termőföldet a kilométereken keresztül akadálytalanul fújó szél elhordja, ami nemcsak talajpusztulással, hanem a levegő porral való szennyezésével is jár. Mivel tudjuk, hogy az ivóvíz mellett a termőföld is olyan kincs, aminek a mennyisége egyre csökken világszerte, miközben egyre nagyobb szükség lenne rá, ezt a problémát nagyon komolyan kell venni. Ezeket a károkat fokozza, hogy a túlzottan intenzív, gépesített talajművelés hatására és a szerves trágyázás elmaradása miatt az ideális, aprómorzsás szerkezet porossá változik, amit a szél még könnyebben elhord.

Mi a helyzet a rovarvilággal? Egy kutatás szerint, amiről nemrég olvastam, Németországban 27 év alatt a rovarok össztömegében körülbelöl 80%-os csökkenés jelentkezett.

A mezsgyék, kaszálók, rétek, fasorok és vizenyős területek eltűnésével nálunk is drámaian megcsappant a rovarok száma. Ez a beporzás szempontjából szintén károsan érinti a mezőgazdaságot, hiszen a globálisan termesztett 100 legfontosabb kultúrnövény 75 százaléka igényli a beporzó rovarok jelenlétét. Ennek hiányában, az elégtelen beporzás következtében a terméshozamok szintén csökkenhetnek. Súlyos gond, hogy eltűntek vagy megritkultak olyan rovar- és madárfajok is, amelyek természetes ellenségei a növénykártevőknek (katicabogár, fecske stb.). Emiatt tovább kell növelni a növényvédő szerek használatát, ami tovább ritkítja a hasznos rovarfajokat is, és az egészséges élelmiszerek iránti igény miatt sem kívánatos.

Van kiút? Mi lenne a megoldás?

Látható, hogy a nagytáblás, intenzív mezőgazdasági termelésnek az anyagi haszon jelentette előny mellett számtalan negatív hatása van, amelyek az ökológiai és tájesztétikai folyamatok mellett magára az agrárágazatra is károsan hatnak.

Megoldásként kívánatos lenne olyan kompromisszumokat kötni, amelyek ötvözik a modern technikákat a hagyományos, természetbarát módszerekkel.

Az állam részéről a nagytáblás művelés szempontjából ideális energianövények termesztésének támogatása mellett a kisebb, családi gazdaságok és a kistáblás parcellák létrehozásának fokozottabb támogatása jelenthet megoldást. 

Az egybefüggő, nagyméretű táblák kisebbé tagolása, többféle termesztett növény bevonása a termelésbe, mezővédő erdősávok, mezsgyék, vizenyős területek létrehozása és fenntartása, a kevesebb munkafolyamatot igénylő agrártechnikák bevezetése (minimum- vagy no-tilling), a hasznos rovarokat kímélő vegyszerhasználat azonnali javulást eredményezne a környezetre nézve, és hosszabb távon magára a mezőgazdasági termelésre is pozitívan hatna.

Bizonyos tehát, ha az eddigi rossz tendenciák folytatódnak és a mezőgazdász társadalom nem változtat a profitorintált szemléleten, a termelés továbbra sem fogja figyelembe venni a természetes élővilág szükségleteit, akkor gyermekeink örökségét herdáljuk el. Dereng azonban némi fénysugár az alagút végén. Pozitív bizakodásra adnak okot Mičovský miniszter kijelentései és a természetet leigázó mezőgazdasági gyakorlat megváltoztatását követeli az a petició is, amit az SOS/Birdlife Szlovákia kezdeményezett. A "Za živú krajinu - élő tájért" nevet viselő petíció aláírható a www.changenet.sk oladalon.
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.