Dobogó csizmák, lüktető hagyomány - idén is megelevenedett a felvidéki táncházmozgalom - VIDEÓ
A csizmák ritmikus dobogásától vibráló padló, a levegőben szálló gyanta illata és a hegedűhúrok sírása fogadta mindazokat, akik ellátogattak az idei Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozóra. A rendezvény már az első percekben magával ragadta a látogatót: nem egy merev, múzeumi hagyományőrzést láthattunk, hanem egy ízig-vérig élő, lüktető kultúrát. A színpadi gálaműsorok és az örömtáncok egyaránt bizonyították, hogy a népzene és a néptánc képes hidat képezni a múlt értékei és a jelen embere között.
A találkozó legnagyobb ereje idén is a generációk közötti természetes párbeszédben rejlett. Egymás mellett ropták a táncot a szakma elismert, idős mesterei, a tapasztalt koreográfusok és azok a kisgyermekes családok, ahol a legkisebbek már a szüleik ölében ülve magukba szívták a ritmust. A táncház nem csupán a lépések pontos ismeretéről szól, sokkal inkább egy olyan közösségi védőhálóról és identitásról, amely a mindennapokban is megtartó erőt ad a felvidéki magyarságnak.
A programok sokszínűsége a viseletek és a tájegységek gazdagságában is megmutatkozott; a színpompás szoknyák pörgése és a virtuóz legényesek láttán a nézőtéren is megmozdultak a lábak.
Az idei év különlegességét a szakmai műhelyek és az interaktív foglalkozások adták, amelyek lehetőséget biztosítottak arra, hogy a fiatalabb generáció tagjai ne csak passzív szemlélői, hanem aktív formálói legyenek a mozgalomnak. A prímások vetélkedése és a közös éneklések olyan elementáris energiát szabadítottak fel, ami azonnal beszippantotta azokat is, akik most ismerkedtek ezzel a világgal.
