Vízsodorta históriák különkiadás az 1965-ös árvíz emlékére - VIDEÓKKAL
A Pro Media Alapítvány támogatásával létrejött Vízsodorta históriák ezúttal egy egész estét betöltő külön kiadással készült az 1965-ös árvíz emlékére, ahol hat érintett település elszenvedői nyilatkoztak az alkotóknak. A vetítésre Kulcsodon került sor.
Európa legnagyobb folyami szigetét, a Nagy- és a Kis-Duna által közrefogott Csallóközt a történelem során a feljegyzések szerint 1012 óta 75 árvíz sújtotta.
Összesen 130 791 hektárt árasztott el a talajvíz, mintegy 54 000 embert kellett ideiglenesen biztonságos helyre költöztetni. - tudhatjuk meg Halgas András könyvéből, amelyet az árvíz ötvenedik évfordulója alkalmából adtak ki.
Az alkotók Zalka Lóránt és Kósa Lőrinc elmondták, mikor járták a Duna menti falvakat, az érintett területen nem volt olyan nyilatkozó, aki meg ne említette volna az árvizet. A forgatások alkalmával nemcsak történelmi adatok kerültek felszínre, hanem egy egész közösség kollektív emlékezete. Hiszen a nép számára új időszámítást jelentett 1965: „árvíz előtt”-ről és „árvíz után”-ról szól azóta az idő mérése. Innen jött az ötlet, hogy külön kiadásban foglalkozzanak ezzel a témával.
A falu polgármestere, Bognár Csaba is megerősítette stábunknak, hogy az árvíz mély nyomot hagyott a település lakosságán. Minden kerek évfordulón megemlékeznek, így tettek idén is, hiszen az esemény zárásaként a résztvevők átvonultak a kultúrház udvarán lévő emlékműhöz, ahol koszorúzással és néma főhajtással adóztak az árvíz emlékének. Az elcsendesedésben ott volt mindaz, amit szavakkal már nem lehetett elmondani: fájdalom, hála és a megőrzés akarata.
Kolek Zsolt, médiacsaládunk vezető szerkesztője volt az est házigazdája, aki maga is kulcsodi gyökerekkel rendelkezik. Elmondta, ez az esemény nem csupán filmvetítés volt, hanem egy teljes közösségi emlékezés tele érzelmekkel, tanulságokkal és méltó megemlékezéssel. Kérdésünkre, hogy mi lehet az utókor számára a tanulság, annyit mondott:
Halgas Ildikó, az est főszervezője, a kulcsodi Vízsodorta históriák forgatásának mozgatórugója nagy lelkesedéssel mesélt arról, hogy a forgatás egyfajta közösségi ébredést is hozott, ami reménnyel tölti el őket, hiszen él még a közösségi szellem a településen.
Keszegh Dezső is mesélt nekünk, aki az árvíz idején még iskolás volt. Emlékei nyers őszinteséggel, könnyes szemmel és elcsukló hanggal, mégis meleg derűvel szóltak arról a gyermekfejjel felfoghatatlan természeti csapásról, és arról, hogy a közösség hogyan kapaszkodott egymásba, amikor minden bizonytalanná vált.
A helyi kultúrház megtelt. A szervezők nemcsak technikailag, de lelkileg is felkészültek: a kulturális központot csodálatosan feldíszítették, falain archív képek idézték meg az árvizet és az az utáni pillanatokat. A közösség számára különösen megrendítő volt a fotókiállítás, amely megmutatta az elöntött házakat, az emberek küzdelmét és az újjáépítés első bizonytalan lépéseit.
