Itt egy szép gömb, ott egy labda…
Még mielőtt bemutatnánk a 92 évesen is aktív Szabó Lajos csodálatos munkáját, használjuk ki az alkalmat és repüljünk vissza óvodás korunk karácsonyaihoz, amikor először énekeltük Kodály népzenei gyűjtéseiben is szereplő Kiskarácsony, nagykarácsony… című dalt és annak „itt egy szép gömb, ott egy labda, jaj, de szép a karácsonyfa” sorát, amelybe bizony gyakran „szép könyvet” hallottunk és énekeltünk a „szép gömb” helyett, pedig a dalban a kutatások szerint régi népi karácsonyfadíszek megnevezései szerepelnek. A labda ugyanis eredetileg nem sportszert, hanem gömb alakú tárgyat jelentett és a 19. századtól az üvegfúvással készült díszeket gyakran nevezték gömbnek, labdának, üveglabdának.
Szabó Lajos és családja a ’60-as évektől, azaz immár több mint ötven éve foglalkozik karácsonyfadísz-gyártással, s mind a mai napig azt az elvet vallják, hogy nemes anyagokból, hagyományos, főképpen kézi módszerekkel olyan terméket kell előállítani, amelyeknek nincs párja Magyarországon. Így lehet piaci előnyhöz jutni még akkor is, amikor a minden ágazatot elöntő, olcsó kínai import folyamatos fenyegetést jelent.
De kinek és miért jutna az eszébe, hogy karácsonyfadíszeket gyártson, főleg akkor, amikor a rendszerváltás előtti szocialista államgazdaság nem igazán kedvezett a magánvállalkozóknak; bár tegyük hozzá, hogy Magyarország annyiban toleránsabb és jobb hely volt a „keleti blokk” többi államánál, hogy ha szűk keretek között is, főleg a piaci rések betöltésére, de engedélyezte a magánvállalkozásokat.
Hősünk előbb „szőröző” kisiparos lett, majd az óriási sikerű autós bólogató kutyákat és moncsicsi majmokat gyártott, végül a karácsonyfadísz-gyártó szakma megkerülhetetlen, nemzetközileg is elismert szereplője lett. Pontosabban így váltak a szakma piacvezetőivé, hiszen minden egyes lépését feleségével, Mariannával együtt tették meg, akinek hét évvel ezelőtti elvesztése nemcsak férje lelkivilágában, hanem a cégvezetés mindennapjaiban is fájdalmas nyomot hagyott.
De mi is az a szőröző kisiparos? Szabó Lajos eredetileg a budapesti felvonógyár tervezője volt, aki a szakmáján túlmutató technikai érdeklődéssel fordult az új megoldások és találmányok felé. Amikor új felületkezelési módszerekkel ismerkedett meg, a flokkolással és a fémgőzöléssel, még nem sejtette, hogy ez a tudás jelenti az ugródeszkát az önállósodás felé. Harmincéves korában azt a célt tűzte maga elé, hogy negyvenévesen a maga ura lesz.
A Szabó Lajos szőrözéssel alapozta meg vállalkozását, a bevétel egy részét újabb gépek beszerzésébe fektette. Így jutott el a fémgőzöléssel készülő karácsonyfadíszek előállításához. A díszítés – ma úgy mondanánk dizájn – területén folyamatosan támaszkodhatott feleségére, illetve egy idő után nekik dolgozott az iparművészeti vállalat karácsonyfadísz gyártó részlegének nyugdíjba vonult vezetője is. A vállalkozás híre és termékei egyre terjedtek, s gyorsan meghaladták a kisvállalkozásokra jellemző párszáz darabos tételt. Részt vettek egy nyugat-európai, nürnbergi kiállításon, ahonnan rövidesen tovább léptek a világ karácsonyi díszeinek piacát meghatározó frankfurti Christmasworld kiállításra. Kilenc alkalommal mutatták be termékeiket, s nemcsak tanúi lehettek a szakma változásainak, hanem tényleges alakítói is a díszek aktuális divatjának, ráadásul akkoriban még különlegességszámba ment a „keletről” jött kiállító, így standjukat a legnagyobb gyártók és kereskedők is rendszeresen felkeresték. Ennek logikus következménye, hogy rövidesen az Egyesült Államoktól egészen Új-Zélandig több országba szállították a termékeiket.
A törést a kínai gyártók megjelenése jelentette, a kínai csapás, mondja Szabó Lajos, aki a Pest vármegyei, tárnoki manufaktúrájukban fogadott. Megjegyzi, neki már korábban is feltűnt, hogy egy-egy kiállítási nap megnyitása előtt szinte mindent lefényképeztek a kínaiak. A „mintavétel” után pedig európai partnercégeket kerestek.
A Szabó család vállalkozásának több mint ötven éve nemcsak csúcsokból állt, hiszen ahogy a 92. évében járó alapító elmondja, számukra a fő törést a rendszerváltozás hozta, amikor felbomlottak az addigi kapcsolatok, átalakult a kül- és belkereskedelem és ömlött az olcsó importáru az országba. A vállalkozás ekkor csődbe ment. Összeült a család, s úgy döntöttek, hogy a minőségi karácsonyfadíszeket fogják gyártani a jövőben.
Felmondták az addigi gyártóhelyek bérleti szerződéseit, s a munka visszaköltözött a saját házuk pincéjébe. Amiből viszont nem engedtek, az az üvegalapanyag és a hagyományos, kézi előállítás. Választási lehetőséget kínáltak a vevőnek: a kínai, főképpen műanyag termékekkel szemben álltak a nemes alapanyagokból, kézimunkával készült termékeik.
Ottjártunkkor a saját szemünkkel győződhettünk meg arról, hogy az üzem udvarán felállított karácsonyfadíszekkel teli sátor folyamatosan vonzotta a vevőket. A cég november elejétől karácsonyig közvetlenül is értékesít, továbbá folyamatosan fogadnak szervezett látogatói csoportokat, amelyek a helyszínen nézhetik meg az egyes gyártási folyamatokat.
Szabó Lajos elmondja, tudatában van annak, hogy a karácsonyfa-díszeket gyakran giccsnek nevezik, ezzel azonban egyáltalán nem ért egyet. Meggyőződése, hogy a díszeknek éppen ilyeneknek kell lennie – akkor pedig, hogy lehetnének ezek giccsek? Egy hároméves kislány szavait is felidézi, aki az üzemlátogatás során a sok fény és dísz alapján megkérdezte tőle, hogy vajon ez a mennyország?
A gyártás folyamatát láthatják fényképeinken. Komoly teljesítmény Tuboly István munkája, amikor egy üvegcsőből néhány perc alatt a bonyolult formákat, állat- és más figurákat állít elő. Vagy ott van Marika néni, aki a harangokból ezüstgömböket formál, vagy Vera asszony, aki porcelánfestőként Hollóházáról érkezett a Szabó manufaktúrába, s aki nemcsak festi a díszeket, hanem ha kell, a dobozokat is hajtogatja.
Mindannyian hosszú évek, ha nem évtizedek óta tagjai a 15-20 fős csapatnak, amelyet most már Szabó Lajos lánya és veje, illetve azok két fia vezet. Szabó úr azonban nem pihen, minden nap bejár, dolgozik. A díszformák öntőmatricáinak a készítése a feladata. Hiszen még csak 92 éves. És ha bekukkantunk a hópehelymintás ablakon, látjuk, hogy ez a világ talán leghangulatosabb munkahelye. Tea, csoki, festőecset.
Ha a Balaton felé mennek, az M7-esen, Érdhez közel találják Tárnokot, a Szabó Üveg Manufaktúrát, mindjárt a település elején. Ez nem a reklám helye. Ez az „itt egy szép gömb, ott egy labda” székhelye.
Megjelent a Magyar7 2025/51-52. számában.
