A szülőföldjükön élik az amerikai álmot
Utazásszervező cég az Egyesült Államokban, biofarm itthon, Ebed közelében. Meglepő kombináció, de a végén minden összefonódik. Ismerjük meg mindezek létrehozóját, Kósa Péter vállalkozót.
Az ebedi hegyen lévő farmon beszélgetünk a tehetséges, szorgalmas és céltudatos fiatalemberrel, aki már egészen fiatalon elébe állt a nehézségeknek.
2004-ben a pozsonyi Közgazdasági Egyetem hallgatója volt, amikor az első év után a „dolgozz és utazz” diákprogram révén az Egyesült Államokba került. Washington DC-ben lett életmentő.
– Emlékszem, tizenhárom éves lehettem, amikor eljöttek hozzánk a rokonok Coloradóból. Már akkor kijelentettem, egyszer én is meglátogatlak benneteket Amerikában. Amikor befejeződött a munkám, erre is alkalom nyílt és találkoztunk. Megosztottam velük régi nagy álmom, hogy amerikai egyetemen szeretnék tanulni, mire ők két általam kiválasztott egyetemre is elvittek, nézzek körül, érdeklődjem.
Nagybátyámék látták, mennyire komolyan gondolom a tanulást, megbeszélve a fiaikkal arra az elhatározásra jutottak, hogy kifizetik az első évre a tandíjat. Tiltakoztam, hogy nem bírom én ezt egyhamar megadni, mondták, csak arra gondoljak, hogy valamikor valakinek én is visszaadjam – meséli Péter, aki nagyon hálás a segítségért, hiszen rokonai nem gazdagok.
Jól alakultak a dolgok, Péter a következő évben már meg is kezdte tanulmányait a coloradói egyetemen, a nemzetközi kapcsolatok és diplomácia szakon. Két év alatt sikerült befejeznie a három évet.
– Igyekeztem, mert sokat számított a pénz.
– sorolja a fiatalember. Hozzáfűzi, honvágya úgy a hatodik hónap táján hatalmasodott el rajta. Egyedül érezte magát, ott senki se tudta, ki az a Kósa Peti, mit csinált, merre járt és nem is nagyon érdekelt senkit. Vicces se volt, hiszen az itteni humor nem találkozott az ottani humorral.
Tudtál egyetemi szinten angolul? – kérdezek közbe.
– Előtte én itthon angolt tanítottam. Pozsonyban első egyetemi évem alatt elvégeztem egy angol nyelviskolát. Eleinte gyerekeket, majd felnőtteket tanítottam, de a járási oktatási akadémián is angol nyelvtanfolyamokat tartottam – fejti ki. Hozzáteszi, németül még gyerekkorában megtanult édesanyja rokonaitól, akik kiköltöztek Németországba, később pedig az egyetemen spanyolt tanult.
A friss diplomásoknak Amerikában jár egy év gyakorlati tréning. Péter Kaliforniában talált magának munkahelyet egy Beverly Hills-i utazásszervező cégnél, amely utazási irodáknak szervez utakat az Államokba és Kanadába. Finn főnökével azonnal megtalálták a közös hangot.
Amikor megtudta, hogy Péter Long Beach-ből két órát utazik a munkahelyére és ugyanannyit vissza, felajánlotta neki az autóját, majd később a lakását is.
Amikor pedig az egy év gyakorlat lejárt, Péter ismét beiratkozott az egyetemre, ezúttal Los Angelesbe, ahol mesterfokon üzleti kapcsolatok szakon tanult. Természetesen maradt az utazásszervező cégnél. Elkezdett túrákat is vezetni, hogy több pénzt keressen. Ekkoriban minden idejét az iskola és a munka kötötte le. Később finn főnöke eladta a céget, de neki még nem volt annyi pénze, hogy megvásárolja.
– Az új tulajdonossal nem nagyon egyeztünk meg, ezért úgy döntöttem, azokkal a piacokkal, amelyeket magam építettem ki – Magyarországgal, Szlovákiával, Csehországgal, Horvátországgal, Szerbiával, Ukrajnával és részben Lengyelországgal – nyitok egy saját irodát. Ha megélek, jó, ha nem, visszajövök Szlovákiába.
Mára Hollywoodban és Miamiban is van utazásszervező cégünk, ez a fő tevékenységünk – mondja Péter.
2015-ben Amerikában megszületett a kisfia. A feleségét még otthonról ismerte.
– Ő gyermekfelügyelő lett, tanulta a nyelvet, én pedig dolgoztam és egyetemre jártam. Később velem dolgozott a cégben. Sokat utaztunk a családdal, hármasban bejártuk az Egyesült Államokat, Dél-Amerika nagy részét, de haza is egyre gyakrabban látogattunk.
Egyértelműen több érv szólt a hazaköltözés mellett. Családban nevelkednek majd a gyerekek azok mellett, akik minket is neveltek, találkoznak nagynénikkel, nagybácsikkal, unokatestvérekkel. Nem egy világvárosban, hanem természetközelben nőhetnek fel, megtanulnak magyarul, szlovákul, az angolt pedig majd később úgyis elsajátítják. Megléptük, hazajöttünk, itthon pedig megszületett a kislányunk – meséli hazatérésük történetét az apuka.
Kósa Péternek régebbről volt olyan elképzelése, hogy vesz egy harmincáras telket a szőlőhegyen, ahová kis hétvégi házat épít, oda fognak kijárni, amikor ingáznak Amerika és Európa között. Azonban ekkortájt tört a világra a Covid, és fel kellett függeszteniük az utazást. Peti figyelme pedig az ebedi hegyfarok felé fordult.
Kezdtem felvásárolni az elhagyott parcellákat és nekiláttam megújítani a szőlőültetvényeket. Nehéz és költséges munka volt a terepet kitisztítani, de elboldogultunk vele. A tizenhat hektárból hat és fél hektáron telepítettünk szőlőt – harmad-, negyed-, ötöd- és hatodéves szőlők, melyek már elkezdtek teremni. Már kevéske bort is készítettünk – mondja el a gazda.
A beszélgetést itt megszakítjuk, hogy bejárjuk a farmot, ahol mindent a természetvédőkkel közösen terveztek meg. A terület nevezetes növénye a szamárfű. Ősszel az egész növény leszakad a tövéről és a szél „ördögszekérként” görgeti tova a száraz legelőkön. Felmegyünk az egyik magaslatra, ahonnan páratlan kilátás nyílik a völgyre. Öröm nézni az új telepítésű szőlőt, amit – mint minden mást – vegyszermentesen tartanak rendben. Kapálni kell, állapítja meg a gazda, hiszen a nagy esőzések után megnyúlt a fű. A méhlegelőn méhecskék százai szorgoskodnak. Alkalmaznak egy méhészt is.
A kecskéket egyelőre azért tartjuk, hogy kitisztítsák a területet, de rövidesen felveszünk egy sajtkészítő mestert, aki majd feji az arra alkalmas fajtákat, hogy finom kecskesajt készülhessen. Fő profilunk egyébként a marhatartás. A fekete angusokat Csehországból szereztük be, a legtisztább vérvonalú amerikai, angol és ausztrál genetikai állománnyal rendelkező állatokat. Ezek két-két és fél évig legelésznek ridegtartásban, súlyuk 800 és 1000 kilogramm között van, és kiváló steakhúst adnak. Eddig kevés vágásunk volt, de ha a közösségi hálón meghirdetjük, nagyon rövid időn belül elkel minden.
Ki ne hagyjam a barátságos csacsikat, amelyeket a farmunkra kilátogató óvodás és iskolás csoportok meg tudnak simogatni – mutatja be Peti az épülő-szépülő gazdaságot.
– Most kezd a kis gazdaságnak olyan formája lenni, amire már büszke lehet az ember. Sokan eszement ötletnek találták, de nekem volt ehhez kedvem és van mind a mai napig, szeretném továbbfejleszteni. Páratlan kilátással a völgyre, tervezek egy éttermet is, ahol majd helyi különlegességeket kínálunk az itt tartott állatok húsából, az itt készült sajtokból, mézből, gyümölcsökből és egyebekből. Természetesen borászatot is tervezek – teszi hozzá.
Mutatja, éppen most van folyamatban tíz kis vendégfogadó ház felállítása a hegyen az Európai Unió CED, agroturizmust támogató programjából.
Modern szállások lesznek ezek egy aktív, békés kis gazdaságon belül, ahol az ember megtapasztalhatja, lehetséges a természettel harmóniában élni. Egy házikó a Duna parton épül meg. Vettek mellé két hajót, ezzel fogják majd turistáinkat fuvarozni.
Péter a farmról egyenesen az utazásszervező „irodába” tart, mert ott délután egytől kezdődik a munka, az amerikai időzónához alkalmazkodva.
Sokan jönnek különös kérésekkel – szeretnék, ha a cég neve szerepelne a Time Square tábláin, speciális vacsorát kérnek sztárok jelenlétével, teniszmeccsen, netán az Oscar-gálán szeretnének részt venni. Bár ez utóbbi szinte lehetetlen, a fura kívánságok teljesítéséhez nekünk megvannak a kapcsolataink – sorolja.
– Sok szerencsém volt az életben, mondja elégedetten Kósa Péter, majd mosolyogva hozzáteszi, a szerencséért azonban meg is kellett dolgozni.
