Zádorháza

A község a Gömöri-medence déli részén, a Balog-patak bal partján, a Balog-völgy déli végénél fekszik, Rimaszombattól 23 km-re délkeletre, Rimaszécstől 2,5 km-re északra, Putnoktól 19 km-re nyugatra. Csaknem teljesen egybeépült a tőle északnyugatra fekvő Balogiványival. Mellékút köti össze a Rimaszécs-Bátka országúttal (1,5 km) és Balogiványin (1 km) keresztül Cakóval (2,5 km). Határa 160-195 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő, enyhén hullámos terület, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt, erdeje nincs. Délnyugatról Rimaszécs, délkeletről Csíz, északkeletről Hanva, északnyugatról Balogiványi községekkel határos. Északkeleti határát a Baraca-patak alkotja.

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, 1949-60 között a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). 1950 után határának egy részét Balogiványihoz csatolták, területe ezzel 3,46 km²-ről 3,33 km²-re csökkent.

Zádorháza mindig is egyike volt Gömör legkisebb falvainak. 1910-ben 160, 1921-ben 167, 1938-ban pedig 172, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A 20. század második felében jelentős népességszámcsökkenésen ment keresztül 1938-2001 között népessége 41,3 %-al csökkent, 2001-2011 között ez a folyamat megfordult és 40,6 %-os növekedés figyelhető meg (101 főről 142-re). Ez összefüggésben áll azzal, hogy a lakosság több mint egyharmada (36,9 %) a roma etnikumhoz tartozik. A túlnyomó többség (87,3 %) ma is magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 12,7 %. A lakosság többsége (61,3 %) református vallású (1921-ben még 90,4 %), a római katolikusok aránya 31 %.

A település a 14. században keletkezett, első írásos említése 1372-ből származik „Zadorhaza” alak-ban. Alapítójának és névadójának a szomszédos Iványit birtokló Iványi nemzetségbeli Zádort tartja a hagyomány. Keletkezése óta magyar falu, melyet határnevei is bizonyítanak. 1427-ben az adóösszeírás szerint Zádorházi István a birtokosa. A 16. században a falut birtokló nemzetség három családra vált szét, a Betes, a Móricz és Zádor családokra. 1566-ban a török elpusztította, azután a hódoltság részeként a töröknek fizetett adót. A 16. század második felétől nemesi község. A reformáció is gyorsan terjedt ezen a vidéken, az 1560-as években Zádorházán már református gyülekezet volt, mely a rimaszécsi gyülekezethez tartozott. Lakói templomba is Rimaszécsre jártak. Református iskolája 1709-ben már működött. Első református temploma csak 1882-ben épült, de rossz állapota miatt csak 1945-ig használhatták. A torony nélküli fazsindelyes templomot az 1950-es években lebontották és újat építettek helyette. A falunak 1828-ban 33 háza és 275 lakosa volt. 1837-ben 139 lakos élt itt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A faluban született 1867-ben Héjjas Endre meteorológus (1842–1916), az Időjárás című folyóirat alapító szerkesztője, sok szakkönyv szerzője, valamint Betes István Madách-díjas költő. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, majd 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. A második világháború után Magyarországra telepített négy helybéli család emlékére négy emlékfát ültettek a községben.

Református temploma 1943-1968 között épült. Említésre méltó a Szakáll-család egykori úrilaka.