Vők

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz nyugati részén, Féltől 4 km-re északkeletre a Kis-Duna jobb partján fekszik. Vők zsákfalu, országúton csak a Félből ide vezető úton közelíthető meg, burkolatlan út köti össze a 2,5 km-re fekvő Bústelekkel. Délről és nyugatról Fél, keletről Jányok, északról pedig Dunasápújfalu községekkel határos. Nyugati és északi határának egy részét a Kis-Duna alkotja.

A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai (Felsőcsallóközi) járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után a járás megszüntetéséig, 1960-ig a Somorjai járáshoz tartozott, majd 1960-1996 között a Pozsony-környéki járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). A járás legkisebb területű községe, területe 3,62 km², az elmúlt száz év során nem változott.

1910-ben 218, 1921-ben 236, 1939-ben 425, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A 20. század második felére a népességszám csökkenése a jellemző, 1991-re a község lakossága 367-re esett. 1991-2011 között a lakosságszám újra növekedésnek indult, húsz év alatt 16,1 %-al gyarapodott, ezzel párhuzamosan a szlovákok arányszáma is megduplázódott (15,8 %-ról 29,3 %-ra). A lakosság többsége ma is magyar nemzetiségű (69,2 %) és római katolikus vallású (86,9 %). A Szenci járásban itt a legmagasabb a magyar nemzetiségűek aránya.

Első ízben 1260-ban említik a községet, majd egy 1346-ból származó okmányban "Welk" alakban, mint a pozsonyi prépostság és káptalan birtokát, amelyet IV. Béla királytól kaptak. IV. László király 1277-ből származó oklevelében ezt az adományt megerősíti, itt a község neve "Velk". Birtokosai között 1292-ben megjelent Völki Miklós, s a falu nevét ekkor "Wylk" alakban jegyezték fel. Helyi hagyomány szerint a község neve alapítójától származik, akit Velknek vagy Welknek neveztek. 1301-ben "Velky" néven jelenik meg, 1448-ban "Kiswelk", de 1484-ben már "Naghwelk" néven szerepel. "Jogabiónok" (jobbágyok ) lakhelye, akik a pozsonyi káptalanhoz tartoznak . A pápai tized szedőinek listáján a község nevét "Vek" formában jegyzik. A középkori okiratokban "Vek" és "Velk" néven szerepel, majd 1553-ban nevét "Weők" alakban 178 lakossal jegyezték fel. Az 1553-ból származó összeírásban az áll, hogy "Weok" községnek 12 portája van. Ebben az időben már a Pálffy család szerepel földesúrként. A falu szegénységéről tanúskodik az is, hogy nem volt saját temploma, máig is a féli római katolikus plébániához tartoznak. Így volt ez 1945-ig a különféle hivatalokkal és közigazgatási intézményekkel is. A községben hosszú időn át nem volt iskola. Annak ellenére, hogy a prépostságnak és káptalannak jelentős bevételei voltak itt a halászatból, amelyet a 17. századtól a Pálffyak béreltek. A 16.-17.századtól Vőkön is elterjedtek a protestáns egyházak tanai, híveik Egyházfa parókiájához tartoztak. A 17. század végén az ellenreformáció papüldözése idején kitiltották a faluból ezt a vallást. 1715-ben 8 adófizető lakos volt a községben, a Kis-Dunán két vízimalom működött. A víz az itteni lakosság számára nemcsak munkalehetőséget és élelmet jelentett, hanem károkat is a rendszeres áradások miatt. Vőköt évszázadokon át rombolták az árvizek, amelyek többnyire meglepetésszerűen érték a lakosságot. A falunak többször is helyet kellett cserélnie, átköltözködnie. Az 1845-ös árvíz elpusztította a község házait, ezután új helyen, a Kis-Dunától távolabb építették újjá. Lakosai sokáig molnármesterséggel, halászattal és szarvasmarha-tartással foglalkoztak. Az eredeti község a mai futballpálya mögött terült el, a "Kopottfalu" határrészben, amelynek állítólag 13. századból származó kis temploma volt temetővel és szegényháza-ispotálya is. A falu maradványai még 1955-ben láthatóak voltak, de abban az évben nehéz talajgéppel tüntették el a felszín egyenetlenségeit. A mai területeket a 18. században kezdte el a község betelepíteni, és ez a 19. században is folytatódott. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták. A falu gazdái 1936-ban közadakozásból létesítették népiskoláját, melyet 1979-ben az iskolakörzetesítés során zártak be, ma óvoda működik épületében. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1946-ban 3 családot telepítettek át Csehországba. A szocializmus évtizedeiben megélénkült a község fejlesztése. 1948-ban alakult meg az állami gazdaság a Hideghéty-földeken. 1951-ben a Hideghéty-majoron jött létre a helyi egységes földműves-szövetkezet, az ötvenes években alapították a helyi nemzeti bizottságot. A község mindmáig megőrizte mezőgazdasági jellegét.

A községben magyar óvoda működik (a volt iskola épületében). Katolikus templomát 2015-ben szentelték fel. A Hideghéty-kúria 1920-ban eklektikus stílusban épült. A két világháború áldozatainak emlékművét 1934-ben emelték.