Verebély

Verebély a Zsitva bal partján, a Zsitvamente kistáj közepén, a Zoboralja dombvidékének keleti lábánál fekszik Nyitrától 21 km-re délkeletre, Érsekújvártól 37 km-re északkeletre, Aranyosmaróttól 20 km-re délnyugatra, Lévától 24 km-re nyugatra. Verebélynél ömlik a Zsitvába az északnyugatról érkező Geszti-patak (Hosťovský potok), valamint a keletről jövő Névedi- (Širočina) és a Tildi-patak (Telinský potok). A városközpont 145 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, három kataszterből (Verebély, Nemesdicske, Aha) álló határának legalacsonyabb pontja 135 méteren (Földvárimajornál) fekszik, míg a nyugatra húzódó dombvidék 200 méter fölé emelkedik a verebélyi szőlőhegyen és Újhegynél eléri a 235 métert. Keleten a Garammenti-hátság felé lassan emelkedik a térszín (Tajnasári határánál 185 méterig). A határ legnagyobb része mezőgazdaságilag művelt terület (76,3 %-a szántó), az erdők aránya elhanyagolható (3,3 %), viszont Aha, Verebély és Nemesdicske egyaránt rendelkezik szőlőheggyel (2008-ban összesen 126 hektár szőlő és 113 hektár kert- és gyümölcsös – az összterület 6,2 %-a). A Geszti-patakon alakították ki 1965-67-ben a Verebélyi-víztárolót (36 hektáros halastó). A város településszerkezete gyökeresen megváltozott a 20. század második felében – a történelmi Verebély északi szomszédságában (és annak legészakibb utcáinak lebontásával) új emeletes házas lakótelepet (Sídlisko Lúky) alakítottak ki, attól keletre pedig családi házakból álló új lakóövezet létesült. A vasútállomás környékén kiterjedt ipari övezet jött létre. Az 1975-ben Verebélyhez csatolt Aha (a városközponttól 2,5 km-re északkeletre, a Névedi-patak túloldalán) és Nemesdicske (3 km-re nyugatra, a Zsitva túloldalán) ma is elkülönült települések. Számos, a 20. század első felében még létező puszta és major (Boronkay-, Dillesz-, Földvári-, Munkácsi-, Sósvölgyimajor) a határban mára megszűnt, ma is lakottak Bucsimajor (Dyčka-Majer), Kőröspuszta (Pri stanici) és Godinmajor (Godinov majer), illetve létrejött egy új lakott gazdasági udvar is a töhöli út mentén Veľké priečky néven. Verebély délről Vajkmártonfalva és Mellek, nyugatról Nemespann, északnyugatról Kalász, északról Zsitvaújfalu és rövid szakaszon Nagyhind, északkeletről Tajnasári, keletről Tild, délkeletről pedig Töhöl községekkel határos. Vajkkal (ma Vajkmártonfalva) és Kalásszal közös határa (valamint a régi Verebély-Nemesdicske közti határ) évszázadokig Bars és Nyitra vármegyék történelmi határát alkotta. Zsitvaújfaluval közös határa 1938-45 között államhatárt képezett Magyarország és Szlovákia között. Verebély fontos közlekedési csomópont, áthalad rajta a Nyitrát Lévával összekötő 51-es országos főútvonal, valamint a Zsitva mentén Aranyosmarót és Udvard (31 km) között összeköttetést biztosító 511-es út. A Zsitva jobb partján haladó 1650-es út Zsitvafödémesen át Nagysuránnyal (25 km), az erről Nemesdicskénél elágazó 1645-ös út Nemespannon (8 km) át Nagycéténnyel (12 km) biztosít összeköttetést. Az 1657-es út Töhöllel (10 km), az Ahánál elágazó 1627-es Néveddel (8 km), az 1651-es pedig Tajnasárival (6 km) köti össze Verebélyt. Az 1894-ben megépült, Kistapolcsányt Nagysuránnyal összekötő Zsitva-völgyi vasútvonal állomása a városközponttól 1,5 km-re északnyugatra, a Zsitva túlpartján található.

A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó város (1960 óta). Verebély 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásának székhelye volt. Mezővárosi címét 1871 után elveszítette és bár járásszékhely maradt, kisközséggé fokozták vissza. Csehszlovákiához csatolása után községként a Verebélyi járás székhelye maradt 1960-ig, ekkor, bár várossá nyilvánították, egyben megszűnt járásszékhely lenni és a Nyitrai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz, immár nagyközségként Bars és Hont egyesített vármegye Verebélyi járásának székhelye volt. 1975-ben Aha és Nemesdicske községeket Verebélyhez csatolták. Ma három kataszteri területre oszlik - Verebély (22,66 km²), Aha (8,02 km²) és Nemesdicske (7,63 km²). Összterületük a 20. század során nem változott, de 1975 után a kataszteri területek határait kismértékben megváltoztatták: Aha határából 4 hektárt, Nemesdicskééből pedig 24 hektárt csatoltak Verebélyéhez. Aha 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig folyamatosan a Verebélyi járás, majd a Nyitrai járás része volt. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars és Hont egyesített vármegye, Verebélyi járás). Nemesdicske 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Érsekújvári (1907-ig Nyitrai) járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után a Verebélyi járáshoz csatolták át és 1960-ig, a járás megszüntetéséig a Verebélyi járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars és Hont egyesített vármegye, Verebélyi járás).

Verebély a korábbi szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő kisváros, etnikai kontaktzónát alkotó kistérség központja. 2011-ben 8970 lakosa volt, túlnyomó többségében szlovák nemzetiségűek (92,7 %). A magyar nemzetiségűek aránya mindössze 3,8 % volt (339 fő), a magyar anyanyelvűeké egyharmadával magasabb (5,0 %, 445 fő). A város magyar lakossága vélhetően nagyrészt az 1970-ben (a Verebélybe olvasztása előtti utolsó népszámláláskor) még magyar többségű (73,3 %) Aha városrészben összpontosul. 2013-ban a lakosság 2,2 %-a tartozott a roma etnikumhoz. A 20. század elején nagyfokú keveredéssel és képlékeny etnikai identitással jellemezhető járási székhely lakosságának többsége 1910-ben még magyarnak (53,5 %), 1921-ben azonban már szlováknak (75,4 %, a magyarok ekkor a lakosság egyhatodát alkották) vallotta magát. 1941-ben az újra magyar fennhatóság alá került városban ismét magyar többséget (60,6 %) mutatott ki a népszámlálás. 1944 után a kettős identitás megszűnése, a maradék magyarság asszimilációja, valamint a magyar nemzetiségű zsidó lakosság megsemmisítő táborba hurcolása egyaránt hozzájárult az elsöprő szlovák többség kialakulásához. Ehhez hozzájárult az államszocializmus éveiben a felgyorsuló urbanizáció, az iparosítás és a népesség ezzel járó ugrásszerű növekedése. A Verebélyhez csatolt községek közül a korábban vegyes lakosságú Nemesdicske magyarsága 1970-re szintén teljesen asszimilálódott (arányuk ekkorra 2,5 %-ra csökkent, 1930-ban még a lakosság egyharmadát alkották), a nyelvszigetté vált Ahán viszont a hetvenes évekig megmaradt a magyar többség. A város lakosságának túlnyomó többsége (2011-ben 83,2 %) római katolikus vallású, de kiemelkedően magas a felekezeten kívüliek aránya is (9,1 %). 1944-es elhurcolásukig Verebélyen népes zsidó közösség élt, a lakosság csaknem egytizede tartozott az izraelita felekezethez (1921-ben 9,3 %, 1938-ban 7,9 %). 1921-ben Nemesdicske (97,1 %) és Aha (100 %) egyaránt római katolikus lakosságú községek voltak. 2011-ben az összlakosság 88,1 %-a (7904 fő) élt Verebély, 6,8 %–a Aha (608 fő) és 5,1 %-a Nemesdicske (458 fő) városrészekben. Lakott külterületei közül Veľké priečky (56 fő) volt a legnépesebb, ezt követte Bucsimajor (52 fő), Kőröspuszta (47 fő) és Godinmajor (11 fő). 1880-tól 1961-ig csaknem folyamatos növekedéssel (egyedül az 1941-50 közötti időszakban csökkent a lakosság száma) Verebély megduplázta népességét (2022 főről 4223-ra). Kisebb mértékben, de Nemesdicske népessége is nőtt ebben az időszakban (364 főről 565-re), Aha viszont 1930-ban érte el maximális lakosságszámát (897 fő), ettől kezdve lassú csökkenés vette kezdetét. A két Verebélyhez csatolt korábbi község 1970-2011 között egyaránt vesztett népességéből (Aha lakosságának 18,5 %-át Nemesdicske pedig 23,4 %-át veszítette el ebben az időszakban). A város – mai területre vetített – népessége a szocialista iparosítással és lakótelepépítéssel 1970-1991 között 54 százalékkal nőtt (5982 főről 9216-ra), a rendszerváltás utáni első évtizedben lassabban ugyan, de folytatódott a növekedés (3 %) és Verebély 2001-ben érte el népességének eddigi maximumát (9493 fő). A 2001-2011 közötti időszakban már 5,5 %-os népességcsökkenés figyelhető meg és a 2018-as becsült lakosságszám (8778 fő) alapján ez a folyamat napjainkig folytatódik.

Verebély első írásos említése 1265-ből ismert (ekkor „Verebel”, majd 9 évvel később „Werebel” néven szerepelt), bár már jóval korábban lakott hely volt, egyike Bars vármegye legrégebbi településeinek. A 13. század végén az esztergomi érsekséghez tartozó vásáros hely volt, mint egyházközséget 1346-ban említik először. 1319-ből származik az első forrás az itteni vízimalmokról. 1424-tól a verebélyi és szentgyörgyi érseki szék székhelye volt, 1488-tól egyben vámszedőhely is. Az 1530-as Zsitva-völgyi török hadjárat során Mehemet pasa seregei teljesen elpusztítják, de hamarosan újratelepül és 1534-ben már mint mezőváros szerepel 36 portával. A 15. századtól egészen 1853-ig Verebélyen volt a primási nemesek tiszti széke, melynek kiváltságait 1567-ben erősítették meg. A vármegyékhez hasonló szervezetű önkormányzatú intézmény több évszázadon keresztül alapvető befolyással volt a város fejlődésére. 1601-ben iskoláját, 142 házát és az érseki székhez tartozó 17 házát írták össze. 1620-ban Bars és Nyitra vármegyék alispánjai itt üdvözölték Bethlen Gábort. 1624-26 között építették Verebélytől délre a Zsitva átkelőhelyét védő palánkvárat. 1626-ban Nadányi Miklós vezérletével vára visszaverte a budai pasa nyolcezres támadó seregét. Ma nevét a Földvár (Fidvár) dűlő őrzi, 1653-57 között pusztulhatott el. 1663-ban újabb török támadás érte a várost, melynek egy évvel később az újvári török defter szerint 190 fejadófizetője és 147 háztartása volt. A 17. században végén a szőlőtermesztéséről híres mezővárosban mészáros (1652-től) és csizmadiacéh (1696-tól) is működött, ezt követte az 1717-ben megalakult szűcs-céh. 1683-ban a kahlenbergi csata után Thököly Imre hadai Verebélyen is áthaladtak. Verebély fontos szerepet játszott a Rákóczi-szabadságharcban is: 1705 februárjában a fejedelem itt tartott, majd innen indult 1708 őszén Léva ostromára Heister tábornok. 1715-ben 64 adózója volt. A 18. században a várost részben szlovákokkal és morvákkal telepítették újra. Anyakönyveit 1727-től vezették. 1828-ban 156 háza és 1094 lakosa volt, jelentősek voltak vásárai, sókereskedelme és postaállomás is működött itt. A 19. század elején telepedtek le Verebélyen először zsidók, akik 1880-ban már 200 fős közösséget alkottak. 1844-ben 5 vízimalom is működött itt, ekkor még határának délkeleti részét (Zsidó-hegy) erdő borította. 1845-ben tűzvész pusztított itt, melyben a katolikus templom is leégett. 1849-ben Grabbe orosz tábornok hadosztálya táborozott Verebélyen. 1871 után mezővárosi címét elveszítette, de kisközségként továbbra is Bars vármegye egyik járási székhelye maradt. 1894-ben épült meg vasútállomása, majd 1899 után új, a Magyarok nagyasszonyának szentelt temploma. A századfordulón szeszfőzde és ecetgyár is volt Verebélyen. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták, ugyanebben az évben a sztrájkoló földmunkások elleni csendőrsortűz színhelye volt. 1938. novemberétől 1945. márciusáig ismét magyar fennhatóság alá került. 1944-ben zsidó lakosságát először gettóba gyűjtötték össze, majd megsemmisítő táborba deportálták. 1945. márciusában heves harcok színtere az előretörő szovjet és a Kalász irányába visszavonuló német és magyar csapatok között. 1960-ban Verebély újra városi rangot kapott, ugyanakkor azonban megszüntették a Verebélyi járást. Ugyanebben az évben jött létre a Tesla állami nagyvállalat verebélyi erősítőgyára, mely megalapozta a város gyors növekedését és iparosodását a következő évtizedekben (1996-ban felszámolták). 1975. január 1-jén Aha és Nemesdicske Verebélyhez csatolásával alakult ki a város mai területe. Az 1970-80-as években három új lakótelep (Lúky-, Kaška-, Zsitva-lakótelep) építésekor számos értékes műemlék (17. századi Esterházy-emlékkápolna, zsinagóga) megsemmisült. Az 1970-es években szabályozták a Zsitvát, új, egyenes folyómedret alakítva ki. 2000 után új ipari parkot hoztak létre (az elsők között Szlovákiában) és több multinacionális vállalat települt a városba. 2003-ban leállították a személyszállítást a Kistapolcsány-Nagysurány közötti vasútvonalon, de a lakossági tiltakozás hatására később újra helyreállt a közlekedés.

Verebély fontos elektrotechnikai és gépipari központ, több autóipari multinacionális vállalat is működik itt („Matador” – présüzem, „Miba Steeltec” – fékpofák gyártása, „Kongsberg” – váltók, váltókarok és fékrendszerek gyártása), mezőgazdaságának kiemelkedő ága a szőlőtermesztés és a szarvasmarhatenyésztés. Szlovák tannyelvű gimnáziuma és több alapiskolája van, itt működik a Godin Imre Művészeti Alapiskola és az Adoremus énekkar. Szűz Mária mennybevételének szentelt római katolikus temploma neogótikus stílusban épült 1899-1911 között. Későbarokk kálváriája 1768-ban épült, nevezetes építményei az 1870-es években épült egykori Boronkay-kúria, valamint az 1926-ban emelt egykori járási hivatal (ma plébánia).