Szodó

Az Alsó-Garammente kistájon, a Garam jobb partján fekszik, Zselíz központjától 4 km-re északra, a 76-os főút mentén.

1976-ig önálló község, azóta Zselíz városrésze és három kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Lévai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után, 1923-1960 között a Zselízi járáshoz, a járás megszüntetése után pedig a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). 1967-ben Zselízhez csatolták. Területe (8,91 km²) az elmúlt száz év során minimális mértékben változott (1939-ben 8,87 km²), a város területének 15,8 %-át alkotja.

1910-ben 444, 1921-ben 390, 1939-ben pedig 370, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, 1921-ben a lakosság 50,8 %-a református, 44,4 %-a pedig katolikus vallású volt. A második világháború után magyar lakosainak kétötödét áttelepítették Magyarországra, helyükre szlovák telepesek érkeztek. 2011-ben 390 lakosa volt, itt élt a város lakosságának 5,4 %-ra.

A települést és plébániáját 1156-ban említik először. 1257-ben az esztergomi érsekség vásárolta meg. 1312-ben Csák Máté elfoglalta és pártján álló sárosi nemeseknek adta. 1534-ben a Both család birtoka volt. A 18. században a lévai uradalom része, a 19. században a zselizi uradalomhoz tartozott. 1534-ben 12 portája adózott. 1601-ben 28 háza volt. 1720-ban 23 volt az adózók száma. 1828-ban 63 házában 422 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. A település mezőgazdasági jellegét később is megtartotta. 1910-ben 444, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1976-ban csatolták Zselizhez.

Református temploma 1786-ban épült.