Szalka

Szalka az Ipoly jobb partján, Letkéssel szemben, az Alsó-Ipolymente kistájon fekszik, a Helembai-hegység északi és a Börzsöny nyugati lábánál, Párkánytól 12,5 km-re északkeletre. A Párkányt Deménddel összekötő 564-es út áthalad a községen, az 1902-ben épült Ipoly-híd Letkéssel teremt összeköttetést. Délről Leléd és Bajta, délnyugatról Garamkövesd, nyugatról Kéménd és Garampáld, északról Kisgyarmat és Ipolykiskeszi, keletről Letkés és Ipolytölgyes községekkel határos. Felső-határföldek kataszterét délről Ipolykiskeszi, nyugatról Kisgyarmat és Zalaba, északról Ipolypásztó, keletről pedig Nagybörzsöny határolja. Keleti határának nagy részét (mely egyben államhatár is Szlovákia és Magyarország között) az Ipoly-folyó alkotja, nyugati határa az Ipolymenti-hátság vízválasztóján húzódik. Kéménddel közös határa egyben Hont és Esztergom megyék történelmi határát alkotja.

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Szobi járásához (1886-ig Szalkai járás) tartozott. 1871-ig mezővárosi rangot viselt. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e vármegye, Szobi járás). Területe az elmúlt évszázadban többször csökkent (1910: 26,56 km², 1921, 1939: 26,25 km², 2011: 26,07 km²) Szalka területe két, egymással össze nem függő kataszteri területre oszlik: Szalka (20,45 km²) és a tőle Ipolykiskeszi területével elválasztott Felső-határföldek (Horný chotár, 5,61 km²) exklávé, melyet még IV. Béla adományozott a községnek a 13. században.

1910-ben 1590, 1921-ben 1609, 1939-ben pedig 1632, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1939-1991 között népességének 29,5 %-át elveszítette, majd 1991-2011 között további 8,5 %-os csökkenés figyelhető meg (a lakosságszám 1150-ről 1052-re esett). Szalka lakosságának túlnyomó többsége (91,3 %) magyar nemzetiségű és római katolikus vallású (92,8 %), a járásban itt a 2. legmagasabb a magyarok aránya Ipolykiskeszi után, a szlovák nemzetiségűek aránya 1991-ben 3,8 %, 2011-ben 6,8 % volt.

Anonymus szerint már a honfoglaló magyarok is megszálltak itt. A falut 1156-ban említik először "Zalka" néven, ekkor királyi birtok. Ebből az időből említik vámszedőhelyét és királyi sóraktárait. 1261-ben a király az esztergomi érseknek adja, mely egészen 1848-ig birtokosa a falunak. 1295-ben a Hont-Pázmány nemzetségbeli Kázmér fiai dúlják fel a települést. Szűz Máriának szentelt templomát 1332-ben említik először. A falu a középkorban a módosabb települések közé tartozott. 1544-ben határában verte meg Thury György és Nyáry Ferenc serege a környéket fosztogató török sereget. Az 1715-ös összeírásban malmát, szőlőskertjét és 57 adózó portáját említik. Mária Terézia vásártatási és mezővárosi jogokkal ruházta fel, ekkor már az Alsó-Ipolymente legjelentősebb települése volt. 1828-ban 195 házában 1173 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, szövéssel, hímzéssel foglalkoztak. A 18. században még virágzott a szőlőtermesztés, lótenyésztés és állattartás is. A vashíd az Ipoly-folyón 1902-ben épült meg. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Szobi járásához tartozott, ezután az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része volt.

A mezőgazdasági jellegű, szőlőtermesztéséről híres községben magyar alapiskola és óvoda egyaránt működik. Fontos határátkelőhely Magyarország (Letkés) felé. Szűz Máriának szentelt római katolikus temploma a 18. század második felében épült késő barokk stílusban. Fontos nevezetessége a tájház. Határában homokbányászat folyik.