Rozgony

Rozhanovce
község
magyar lakosság 1910
12%
121
magyar lakosság 2021
0%
11
Népesség: 2 401
Terület: 22,21 km²
Tszf. magasság: 218 m
Körzethívószám: +421 (0) 55
Irányítószám: 04442
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Alsó-Tarca-dombság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Abaúj-Torna vármegye Kassai járás kisközség

Rozgony a Kassai-medence északkeleti peremén, a Tarca völgyében, az Alsó-Tarca-dombság (Mészáros-hegy – 351 m, Oszlás-hegy – 357 m, Őrhely – 329 m) keleti lábánál, 215 méteres (határa 189-357 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 11 km-re északkeletre, Budamértől 6,5 km-re délkeletre, Kecertől pedig 12 km-re délkeletre. A Tarca balparti teraszain található, észak-déli irányban mintegy 1,8 km hosszan elnyúló belterülete 2017-ben mintegy 140 hektárt foglalt el. Külterületi lakott helye nincs, az Őrhely nyugati oldalánál a 19. század második felében létesült Varjúhegyi-major (Vrania hora) a két világháború között megszűnt. Határa túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt dombvidék, keleti és északkeleti részét erdők (nagyrészt tölgyesek) foglalják el (Csorgó, Mészáros, Oszlás, Őrhely). 2010-ben területének 56,5 %-át szántóföld (1254 ha), 21,5 %-át erdő (477 ha), 11,8 %-át rét és legelő (261 ha), 4,8 %-át beépített terület (107 ha), 3,1 %-át (68 ha) pedig kertek foglalták el. A községet a 3325-ös út köti össze dél felé Kassaolcsvárral (2 km) és a 19-es főút Kassa-Gálszécs szakaszával, észak felé pedig Tarcavajkóc (4,5 km) érintésével Budamérrel. A 3440-es út északkelet felé Tizsitén (7,5 km) keresztül Kecerrel teremt összeköttetést. Burkolt, de rossz állapotban lévő mezőgazdasági út köti össze a Tarca hídján keresztül a közeli Rással (2 km). Rozgony délről Kassaolcsvár, nyugatról Rás és Benyék, északról Tarcavajkóc és Abaújharaszti, északkeletről Tizsite, keletről pedig Füzérnádaska és Györgyi községekkel határos. Északkeleti határa Abaúj és Sáros vármegyék történelmi határát követi. Déli határának nagy részét az Olcsvári-patak (Oľšiansky potok), északi határának egy részét a Haraszti-patak (Chrastianský potok), nyugati határának egy szakaszát pedig a Tarca-folyó képezi.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai, majd a Kassa-környéki járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Sáros-Zemplén megye, Eperjesi járás). Területe (1921: 22,28 km², 2011: 22,21 km²) az elmúlt száz év során csak kis mértékben változott.

Népesség

2011-ben a községnek 2255 lakosa volt, melynek 91,4 %-a volt szlovák, 1,9 %-a roma és 0,3 %-a (7 fő) magyar nemzetiségű (0,4 %-a – 10 fő – magyar anyanyelvű). 1991-ben a lakosság 5,0 %-a, 2001-ben pedig 1,6 %-a vallotta romának magát, 2013-ban 6,9 %-a tartozott a roma etnikumhoz. A község már a 19. század végén is túlnyomórészt szlovák lakosságú volt, a magyar anyanyelvűek aránya 1880-1900 között mintegy háromszorosára, 5,4 %-ról 14,3 %-ra (50 főről 152 főre) nőtt, 1910-re azonban 11,9 %-ra (121 fő), 1921-re 5,3 %-ra (56 fő) esett vissza, 1930-ban pedig már csak 12 lakosa (1,1 %) vallotta magyarnak magát. 1910-ben a lakosság 7,9 százalékát írták össze cigány anyanyelvűként. 2011-ben a lakosság 69,2 %-a (1921-ben 71,2 %-a) volt római katolikus, 7,7 %-a görög katolikus, 3,2 %-a evangélikus és 3,1 %-a református vallású, 6,3 %-a felekezeten kívüli, 8,6 %-a pedig nem nyilatkozott felekezeti hovatartozásáról. 1880-1921 között a görög katolikusok aránya 11,9 %-ról 15,4 %-ra nőtt, a reformátusoké ugyanekkor 9,5 %-ról 6,0 %-ra csökkent. A holokausztig Rozgonyon népes zsidó közösség is élt, 1851-ben az összlakosság 16,8 %-át, 1880-ban 8,8 %-át, 1921-ben pedig 4,3 %-át alkották az izraelita vallásúak. Az 1880-ban még csak 927 lakosú község az 1890-1910 közötti (ekkor a kivándorlás miatt 1070 főről 1021 főre csökkent a lakosság száma) és az 1940-1948 közötti (háborús) időszakot nem számítva folyamatosan növelte népességét. Rozgony 1910-1940 között egynegyedével (1021 főről 1293 főre), 1970-2017 között pedig 59,2 százalékkal (1572 főről 2503 főre) növelte népességét, a központi településnek számító község leggyorsabb ütemben 1980-1991 között gyarapodott (320 fővel), majd a rendszerváltás után a növekedés lelassult (1991-2001 között alig 39 fővel nőtt a lakosság száma). Az ezredforduló után a meginduló szuburbanizáció révén ismét egyre gyorsabb ütemben (2001-2011 között 193 fővel, 2011-2017 között már 248 fővel) növekszik a község népessége. 2011-ben Rozgony népsűrűsége a járási átlag másfélszerese (113 fő/km² ) volt.

Történelem

A község első írásos említése 1270-ből ismert, ekkor „Ruzgun”, majd 1312-ben „Rozgon” névalakban szerepelt. Neve valószínűleg szláv eredetű, a barázda, határmezsgye jelentésű „razgon” szóból származtatják. 1270-ben V. István király a falut a Básztélyi nemzetséghez tartozó Reinold magiszternek, a Rozgonyi család ősének adományozta. 1312. június 15-én Rozgony, Tizsite és Abaújharaszti határában (az úgynevezett Rozgonyi-mezőn) zajlott le a rozgonyi csata, melyben Károly Róbert király hadai a szepességi városok és nemesség segítségével döntő győzelmet arattak Aba Amádé fiainak és Csák Máténak a seregei felett. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben már templomos faluként szerepelt. 1363-ra két falura szakadt szét (Kis- és Nagyrozgony, előbbi különálló faluként a 16. századig létezett). 1427-ben Nagyrozgonynak 44, Kisrozgonynak pedig 9 portája adózott, a két falu birtokosai a Rozgonyi család tagjai és az egri püspökség voltak. 1553-ban 23, 1598-ban pedig 72 porta volt a településen. 1598-ban már Rozgony néven említik, a szlovák Rozhanovce névváltozat csak a 18. században alakult ki (1773-ban „Rozhonow”, 1786-ban „Roszonowecz” formában szerepel a forrásokban). 1630-ban 1 ½ jobbágy és 1 ¼ zsellérporta volt a faluban. A 17. század háborús pusztításai és a 18. század elejének nagy pestisjárványa (1709-11) után csaknem elnéptelenedett, 1715-ben alig 5 lakott portája volt. 1746-ban 239 lakosa volt, többségük római katolikus vallású és szlovák anyanyelvű. Ekkor még vegyes szlovák-magyar faluként, 1773-tól már szlovák faluként említik a források. Új templomát a 17. század végén teljesen elpusztult középkori templom helyén 1770-ben építették. A 18-19. században számos nemesi kúria épült a faluban. 1772-ben 44 portája adózott, ekkor a Kelcz, a Soós, az Almássy és a Zombory családok voltak a község fő birtokosai. Az 1780-as években az első katonai felmérés leírásában négy falazott udvarházát említik, kiemelik a Tarca rendszeres, nyolc napig tartó áradásait, amikor az egész völgyet elönti. A leírásban szerepel a falutól keletre lévő magas törzsű tölgyerdő és hogy az erdei utak agyagos talapzatuk miatt ritkán szárazak. 1828-ban 83 háza és 555 lakosa volt, lakóinak száma azonban a következő két évtizedben két és félszeresére nőtt. Az 1830-as években számos (ekkoriban még Kassáról kitiltott) zsidó telepedett le a faluban, ahol zsinagógát is építetttek. 1838-ban itt született Horovitz Lipót (1838-1917) festőművész. 1851-ben 1373 lakosa volt, melynek háromnegyede (1027 fő) római katolikus, egyhatoda (230 fő) pedig zsidó vallású volt. Az izraelita vallásúak száma 1880-ig egyharmadára esett vissza (82 fő), a község lakossága is egyharmadával csökkent ebben az időszakban. 1851-ben vízimalom is üzemelt a határában. 1869-ben 1132, 1880-ban 927, 1890-ben 1070, 1900-ban 1063, 1910-ben pedig 1021 lakosa volt. 1890-ben 154 ház volt a faluban. Az 1890-es években és a 20. század elején számos lakosa kivándorolt a tengerentúlra. A 19. század végén postahivatala és postatakarékpénztára is volt, valamint szeszgyár működött a községben. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 1057, 1930-ban pedig 1133 lakosa volt. 1939. márciusától 1945. januárjáig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1940-ben 216 háza és 1293 lakosa volt. 1942-ben zsidónak nyilvánított lakosait (1940-ben a községnek 31 izraelita vallású lakója volt) koncentrációs táborba hurcolták. 1948-ban 1177, 1961-ben pedig 1496 lakosa volt. Mezőgazdasági szövetkezete 1952-ben létesült, hamarosan traktorállomást (STS) is alapítottak a faluban. Az államszocializmus évtizedeiben központi községként gyorsan fejlődött, belterülete több, mint kétszeresére nőtt. 1960-ban leaszfaltozták a Rozgonyt Kassaolcsvárral és Budamérrel összekötő országutat. 1970-ben 313 ház volt a községben. 1970-ben 1572, 1980-ban 1703, 1991-ben pedig 2023 lakosa volt. A vezetékes vízszolgáltatás 1976-tól, a gázszolgáltatás 1980-tól vált elérhetővé. 1985-1989 között helyi nemzeti bizottsága a szomszédos Rás helység igazgatását is ellátta. A község zászlaját és címerét (az 1840-ből fennmaradt pecsét alapján) 2000-ben fogadták el. 2001-ben 2062, 2011-ben 2255, 2017-ben pedig 2503 lakosa volt. Mezőgazdasági szövetkezete (Agrodružstvo) 2011-ben szűnt meg. 2017-ben a község határának nyugati és déli részén megkezdődött az D1-es autópálya új (Budamér – Magyarbőd közötti) szakaszának építése.

Mai jelentősége

A községben teljes szervezettségű szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda, valamint egészségügyi központ is található. Fontos mezőgazdasági központ (szarvasmarhatartás), kertészet, húsüzem (Komes s.r.o.) és fémfeldolgozó üzem (Metpol s.r.o.) is található itt. Határában mezőgazdasági repülőtér és a kassai Állatorvosi Egyetem kísérleti fácántelepe működik. A Szent Kereszt felmagasztalásának tiszteletére szentelt római katolikus temploma egy középkori templom helyén 1770-ben épült barokk stílusban, ma is álló tornyát 1906-ban emelték. Új, a Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1991-94 között épült. Az evangélikus és református felekezetek közös temploma 2012-ben épült. A 17. század közepén reneszánsz stílusban épült Kelcz-kúria ma a községi hivatalnak és múzeumnak ad otthont. A községben két másik klasszicista stílusú kúria is fennmaradt (az 30. szám alatti 1818-ban, a 95. szám alatti pedig a 18. század végén épült). A rozgonyi csata emlékművét 2012-ben avatták fel. Rozgony amfiteátrumában rendezik meg évente az abaúji folklórnapokat.