Rás

A község a Kassai-medence északkeleti peremén, a Tarca völgyében, a Kassai-hegy (Košická hora) keleti lábánál, 207 méteres (határa 188-265 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, a Tarca bal partján, Kassától 9,5 km-re keletre, Rozgonytól 2 km-re nyugatra, Budamértől pedig 6 km-re délre. 2010-ben területének 77,6 %-át szántóföld (159 ha), 9,3 %-át beépített terület (19 ha), 5,4 %-át kertek (11 ha) és 4,9 %-át vízfelület (10 ha) foglalta el. Erdeje és külterületi lakott helye nincs. A községet a 3324-es számú bekötőút köti össze dél felé a 19-es főúttal (2 km) és Kassaolcsvárral (3,5 km), keletre Rozgony, északra pedig Benyék (2,5 km) felé burkolt, de rossz állapotban lévő számozatlan mellékutak teremtenek összeköttetést. Délről Kassaolcsvár (Felsőolcsvár), keletről Rozgony, északról pedig Benyék községekkel, nyugatról Kassaújfalu kassai városrésszel határos. Keleti határának egy részét a Tarca-folyó képezi.

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai, majd a Kassa-környéki járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Sáros-Zemplén megye, Eperjesi járás). Területe (1921: 1,69 km², 2011: 2,05 km²) 1960 után több, mint egyötödével gyarapodott, amikor a Kassához csatolt Kassaújfalu határának egy részét (Bükkös alja) Ráshoz csatolták.

2011-ben a községnek 321 lakosa volt, akiknek 95,6 százaléka szlovák nemzetiségűnek vallotta magát. Lakosságának zöme már a 19. század végén is szlovák anyanyelvű volt, 1880-ban mindössze 3 (1,1 %) magyar anyanyelvű lakosa volt. 2011-ben lakosságának 46,1 %-a volt római katolikus, 26,8 %-a (1921-ben még 38,3 %-a) evangélikus, 9,3 %-a (1921-ben még 24,3 %-a) református vallású és 9,7 %-a felekezeten kívüli. Rás népessége 1880-1940 között egynegyedével gyarapodott (268 főről 337 főre). Az 1970-es években még csökkenő (306 főről 260 főre), majd az 1980-as években stagnáló népességű község a rendszerváltás után (elsősorban az ezredforduló után meginduló szuburbanizáció révén) ismét növelte lakosságszámát (1991-2017 között 41,2 százalékos gyarapodás, 260 főről 367 főre). Kis határa miatt népsűrűsége (2011-ben 179 fő/km²) a járási átlag több, mint kétszerese.

Első írásos említését 1270-ből ismerjük Rásfölde („Raasfelde”) néven. Neve szláv eredetű személynévből magyar névadással keletkezett. 1337-ben Raas, 1379-ben Rask, 1394-ben Roska, 1427-ben pedig Raaz névalakban említik az okiratok. 1270-ben V. István király Rozgonnyal együtt a Rozgonyi család ősének, Reinoldnak adományozta. A 16. században az esztergomi káptalan birtokába került. 1553-ban öt portája adózott. 1598-ban tíz ház volt a faluban. 1605-től Kassa város birtokába került és a város jobbágyfalvainak egyike lett. 1608-ban a falu leégett (ekkor 5 jobbágy és 3 zsellérporta volt itt). 1746-ban 79 lakosa volt, ekkor szlovák és magyar lakossága egyaránt volt, a későbbi források már szlovák faluként jellemzik. A 18. században a falu Felsőolcsvár egyházközségéhez tartozott filiaként. Szlovák neve („Rossawig” alakban) 1773-ban jelenik meg először a forrásokban. 1780-ban 27 háza és 187 lakosa, 1828-ban pedig 32 háza és 246 lakosa volt. Az 1780-as években a vármegye katonai leírásában a falun átfolyó patakot Új-Dolina (Novska Dolina) néven említik, kiemelik a hegyek lábánál vezető agyagos utak rossz járhatóságát és a híd nélküli Tarcán való nehéz átjutást áradás idején. 1851-ben 222 lakosának relatív többsége (45,5 %) még református vallású volt, 1880-ra már az evangélikusok alkották a legnépesebb felekezetet (41,4 %), ekkorra a reformátusok aránya 30,6 %-ra csökkent. 1869-ben 269, 1880-ban 268, 1890-ben 279, 1900-ban 325, 1910-ben pedig 322 lakosa volt. 1890-ben 42 ház volt a faluban. Lakói mezőgazdasággal, kovácsfonással és takácsmesterséggel foglalkoztak. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 342, 1930-ban pedig 333 lakosa volt. A falu iskoláját 1926-ban nyitották meg, a következő évben alakult meg az önkéntes tűzoltóegylet. 1931-ben bevezették Rásra az elektromos áramot. 1938. novemberében az első bécsi döntés az új csehszlovák-magyar határt Rás és a Magyarországhoz csatolt Kassaolcsvár között vonta meg (1945-ig), ezzel határközséggé vált. 1939 márciusától 1945 januárjáig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1940-ben 68 háza és 337 lakosa volt. A Rást Rozgonnyal összekötő Tarca-hidat 1941-ben építették. 1945. január 14-én a német megszállók a falu 21 lakosát hurcolták el kényszermunkára. 1948-ban 299, 1961-ben pedig 338 lakosa volt. Mezőgazdasági szövetkezetét (JRD) 1952-ben alapították, 1955-ben leaszfaltozták a Kassára vezető utat és megindult a rendszeres autóbuszközlekedés. 1970-ben 306, 1980-ban és 1991-ben pedig egyaránt 260 lakosa volt. A falu kisiskoláját 1974-ben szüntették meg. 1985-ben helyi nemzeti bizottságát Rozgonyéval egyesítették. Újonnan épült templomát 1998. szeptember 27-én szentelték fel. A gázhálózatba 1998-ba, a vezetékes vízhálózatba 2007-ben kötötték be a községet. 2001-ben 274, 2011-ben 321, 2017-ben pedig 367 lakosa volt.

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem található. Szent Márta tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1993-1998 között épült. Haranglába 1900-ban épült, mai helyére 1942-ben helyezték át.