Papkörmösd

A Kisalföldön, a Mátyusföld nyugati részén, a Vízközben, a Feketevíz bal partján fekszik, Szenc központjától 4 km-re délkeletre. Teljesen egybeépült Királyfával, melytől a Feketevíz választja el.

1943-ig önálló kisközség, azóta Királyfa két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Szenci járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1923-1938 között a Galántai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony vármegye, Galántai járás). 1943-ban egyesítették Királyfával. Területe 3,40 km², a község területének 17,1 %-a. 1939-hez képest területe 17 hektárral csökkent.

1921-ben 393, 1939-ben 431, csaknem kizárólag szlovák nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 2011-ben 610-en éltek itt, a község összlakosságának 37,9 %-a.

A község területén az i. e. 1. évezredben germán törzsek laktak, akiket a 6. századtól szlávok váltottak fel. Körmösdöt 1245-ben Kermesd alakban említi először oklevél, egyházi birtokként a pozsonyi káptalan faluja volt. Története során különböző formában fordul elő az oklevelekben. Említik Körmesd, Kurmusd, Pap Körmösd, Kermesd alakban is. 1595. december 3-án a település a Pálffyak birtoka lett, majd Pálffy Miklós halála után a birtok egy részét gróf Mansfeld Miksa szerezte meg. 1595-ben kápolna is állt itt, mely 1663-ban a faluval együtt egy török támadás során égett le. A támadást csak a kápolna harangja vészelte át. 1600-ban 13 jobbágytelek volt a faluban. A Pálffyak 1618. évi urbáriuma név szerint is felsorolja a jobbágyokat, ezen kívül négy működő malmot is megemlít a községben bérleményként. Az urbárium megemlíti a hatalmas uradalmi kertészetet és almáskertet. 1910-ben 381, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Szenci járásához tartozott. 1943-ban Királyfához csatolták.

Jézus Szíve tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1898-ban épült. A település területén 52 fokos termálforrás tör fel.