Muzsla

Muzsla a Kisalföldön, a Duna bal partjának közelében, az Esztergomi Duna-völgy és a Garammenti-hátság (Bélai-dombok, Búcsi-teraszok) kistájak határán, Párkánytól 10 km-re nyugatra, Komáromtól 40 km-re keletre fekszik, a Muzslai-patak mellett. Határa délen a Dunáig terjed, északon benyúlik a Bélai-dombok közé, nyugaton a Csenkei-erdő legnagyobb része is Muzslához tartozik. Muzslát érinti a 63-as főút Komáromot Párkánnyal összekötő szakasza, valamint a Párkány-Érsekújvár közötti 509-es főút (ez utóbbi a falutól mintegy 2 km-re északra halad). Mellékutak kötik össze Bélával (6 km) és Bátorkeszivel (15 km). Vasúti megállóhely a határában haladó Pozsony-Budapest fővonalon. Nyugatról Karva, északnyugatról Búcs és Köbölkút, északról Sárkányfalva, Béla és Libád, északkeletről Kőhídgyarmat, keletről Ebed községekkel határos. Déli határát a Duna alkotja, a szemközti oldalon Lábatlannal és Nyergesújfaluval. Északi határának egy részét az 509-es út alkotja.

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott (1909-ig járásszékhelyként), Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás). Területe az elmúlt évszázad során több alkalommal kisebb mértékben változott (1921: 51,15 km², 1939: 52,11 km², 2001: 51,96 km²).

1910-ben 2942, 1921-ben 3088, 1939-ben pedig 3097, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. Magyar lakosainak egy részét a második világháború után áttelepítették Magyarországra, helyükre magyarországi és a belső telepítések keretében szlovákiai szlovák családok települtek. 1939-1991 között népességének egyharmadát elveszítette (3097-ről 2070-rer csökkent), az 1991-2011 közötti időszakra (elsősorban a kilencvenes években) további 7,1 %-os csökkenés jellemző, ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya 12,9 %-ról 19,8 %-ra nőtt, a lakosság csaknem háromnegyede (74,2 %) ma is magyar nemzetiségű és római katolikus (79,9 %) vallású. A roma etnikumhoz tartozók aránya 1,8 %. 2011-ben a község lakosságának 92,5 %-a (1779 fő) élt a központban, 7,5 %-a (144 fő) a három külterületi településrészen (Kismuzsla 88 fő, Csenke 51 fő, Szentgyörgyhalma 5 fő).

Területén már az újkőkorban is éltek emberek. A vonaldíszes kerámiák népének, valamint a zselizi kultúra tárgyi emlékei kerültek itt elő. A község környékén két kisebb méretű ideiglenes római katonai tábor nyomait fedezték fel. 1156-ban Mosula néven említik először, neve a szláv "Mužilo" személynévből származhat. A Csenke major területén, a Duna partján egykor földvár állt, amelynek nyomai 1720 körül még jól látszottak. 1325-ben Musla-i Jakab fogott bíraként szerepelt. A falu Szűz Mária tiszteletére szentelt templomát 1332-ben említi először a pápai tizedjegyzék, de valószínűleg ennél sokkal régebbi. 1337-ben már Kismuzslát is megemlítik, melynek Szent István tiszteletére szentelt temploma volt. Mindkét Muzsla ekkor az esztergomi érsek birtoka. 1550-ben 4 adózó portája volt a községnek. 1570-ben az esztergomi szandzsák török adóösszeírásában Nagymuzsla 60 házzal szerepel, míg Kismuzsla ekkor már lakatlan. 1594-ben 4 és fél portája volt. 1622-ben ismét két faluként említik Alsó- és Felsőmuzsla néven, ekkor 7 portája volt. 1647-ben a porták száma 9 volt. 1856-ban Endrődy János kántortanító és Tillmann Mihály plébános fáradozásainak köszönhetően a község kéttantermes új iskolát és tanítói lakást is épített. A ma is álló iskolaépület 1916-ban épült. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, 1909-ig annak székhelye volt. 1938 és 1944 között – az I. bécsi döntés következtében – ismét magyar fennhatóság alá került. 1945 után Muzslát is sújtotta a magyar lakosság kitelepítése a lakosságcsere során.

A szőlőtermesztéséről ismert községeben magyar tanítási nyelvű alapiskola (Endrődy János Alapiskola) és óvoda működik. Szűz Mária születésének szentelt római katolikus temploma 1817-ben épült klasszicista stílusban. A közeli Csenkei-erdő és Csenkei-erdősztyepp melegkedvelő sztyeppi növényzetét 1951-ben, ill. 1965-ben természetvédelmi területté nyilvánították. Határában számos régészeti lelőhely található.