Magyargurab
A község a Kisalföldön, a Mátyusföldön, a Vízköz és a Nagyszombati-hátság kistájak határán, a Vistuki-patak mentén fekszik Szenctől 8 km-re északkeletre, Galántától 20 km-re északnyugatra, Nagyszombattól 22 km-re délre. Mellékutak kötik össze Rétén (5 km) keresztül Szenccel, Gidrafával (14 km) és Diószeggel (13 km). Délnyugatról Réte, nyugatról Csataj, északról Vedrődújfalu, Vedrőd és Páld, keletről Pusztafödémes, délről pedig Újvilágmajor községekkel határos.
A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Szenci járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Modori, 1949-1960 között a Szenci, 1960 után pedig a Galántai járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz tartozott, ebben az időszakban déli határa egyben államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. Területe (23,55 km²) csak minimális mértékben változott 1921 óta (23,57 km²).
A német telepesekkel újratelepített község lakossága a 19. századra elmagyarosodott. 1910-ben 1392 lakosának háromnegyede még magyar nemzetiségűnek vallotta magát, 1921-ben 1400 lakosának már csak 45,6 %-a. A huszadik század során teljes nemzetiségváltás ment végbe, a magyarok aránya 2011-ben már csak 3,3 % volt. A község népességszáma a 20. század második felében csökkenést mutatott (1940- ben 1445, 2001-ben 1253 lakosa volt), a 2001-2011 között a stagnálás a jellemző. Jelentős roma közösség (12,4 %) is él a településen. 1921-ben a lakosság többsége még evangélikus vallású (64,6 %) volt, arányuk 2011-re 30,6 %-ra csökkent és a község római katolikus többségűvé vált (45,6 %).
A község a középkorban a szentgyörgyi uradalomhoz tartozott. Határában említenek a középkor végén egy Csandal nevű falut, amely később elpusztásodott. A 16. század közepén Serédy Gáspár birtoka volt, majd a törökdúlások miatt elnéptelenedett faluba Illésházy István nádor telepített horvát és német jobbágyokat a század végén. A 17. században a Pálffyak tulajdonába került, a század végétől a királyfai uradalomból igazgatták. Egészen a 20. századi csehszlovák földreformokig a Pálffy család kezén maradt, akik kastélyt is építettek itt. A falu lakosai mezőgazdasággal, szőlőműveléssel, marhatenyésztéssel, takácsmesterséggel és hímzéssel foglalkoztak. 1899-ben nevét Németgurabról Magyargurabra változtatták. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, 1939-45 között Szlovákiához tartozott. A kora újkor kezdetén német és horvát telepesekkel benépesített község lakosságának bő kétharmada magyar volt a 20. század elején, és csak szűk harmada szlovák. Azóta viszont teljesen elszlovákosodtak az itt élők. A korábbi jelentős evangélikus többség mára kisebbségbe került a római katolikusokhoz képest.
A községben szlovák óvoda és alapiskola található. A Pálffy-kastély a 17. század második felében késő reneszánsz stílusban épült. Eredetileg barokk stílusú római katolikus (Szt. Anna-) templomát a 19. század elején klasszicista stílusban alakították át, evangélikus templomát 1934-ben emelték a 18. század végi barokk-klasszicista templom átépítésével.
