Lüle

Lüle a Garammenti-hátság dombvidékének északi részén, a Barsbesei-hátság kistáján található aprófalu. A község központja a Lülei-patak (Luliansky potok) partján, 170 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Verebélytől 12 km-re délkeletre, Lévától 21 km-re nyugatra. Határa (160-230 méteres magasságban) nagyrészt szántóföld, csak délkeleti részét (a Barsbese felé eső domboldalakat) borítja erdő. A központtól (mely azonos a korábbi Nagylüle faluval) 2 km-re délre, az Öreghegy (Stará hora) túloldalán találjuk egymás mellett Kislüle és Somogyfa (Drieňová) pusztákat. Délről és délnyugatról Barsfüss, nyugatról Zsitvagyarmat és Mellek, északkeletről Töhöl, keletről (rövid szakaszon) Setétkút, délről pedig Barsbese községekkel határos. Közlekedési szempontból zsákfalunak számít, közúton csak a Töhölről át ide vezető 2,5 km hosszú bekötőúton (1555-ös út) közelíthető meg.

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig, a járás megszüntetéséig végig a Verebélyi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars és Hont egyesített vármegye, Verebélyi járás). Területe (8,39 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Lüle a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, a 20. század első felében még vegyes szlovák-magyar lakosságú, mára túlnyomórészt (2011-ben 95,6 %) szlovák nemzetiségű község. A 18. században nagyrészt szlovákokkal népesítették újra, a 19. század végére lakossága részben elmagyarosodott – 1880-ban a népesség háromnegyede magyarnak vallotta magát. A folyamat később visszafordult és 1880-1921 között a magyar nemzetiségűek aránya 74,5 %-ról 20,3 %-ra csökkent (2011-ben 3,8 %). A kettős identitás későbbi megszűnésével a község maradék magyar lakossága is asszimilálódott. A túlnyomó többség (92,3 %) római katolikus vallású. Az elöregedő népességű, periférikus helyzetű falu 1991-2011 között lakosságának több mint egyötödét elveszítette (népessége 234 főről 182-re csökkent). Népsűrűsége a járási átlag kevesebb, mint egyharmada (21,7 fő/km²).

Lüle első írásos említése 1226-ban származik Lyvla néven. Neve személynévből ered, forrása vélhetőleg szláv eredetű. 1386-ban Gímes várának tartozékaként említik, melynek vámja is volt itt. 1536-ban négy portája volt, kápolnáját 1562-ben említik először. 1618-ban török uralom alá került, majd 1663-ban teljesen elpusztult. A középkorban temploma is volt, de a 18. században újratelepített falu már a szomszédos Mellek plébániájához tartozott, saját temploma nélkül. 1828-ban Nagylüle 35 házában 221 lakos élt, Kislüle nemesi birtok volt, ahol 8 házban 55 lakos élt. 1920-ig Bars vármegyéhez tartozott, majd Csehszlovákiához, 1938 novemberétől 1945 márciusáig pedig újra Magyarországhoz. Mezőgazdasági szövetkezete 1956-ban alakult, 1975-ben egyesült Barsbeséével.

A mezőgazdasági jellegű községben sem alapiskola, sem óvoda nem működik. Temploma nincs, Szűz Máriának szentelt temetőkápolnáját 17. századi alapokon 1902-ben építették. Két 19. századi klasszicista/neoklasszicista kúria is található a községben.