Kistúr

Az Ipolymenti-hátság dombvidékének északi pereménél, a Korponai-erdő déli lábánál, a Korpona-patak völgyében fekszik, Ipolyságtól 4 km-re északra, Palásttól 8 km-re délnyugatra. Csaknem teljesen egybeépült a tőle északra fekvő Kistúrral.

1967-ig önálló község, azóta Nagytúr két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Területe (4,26 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910/1938: 4,24 km²), a község területének 46,4 %-át alkotja.

1910-ben 411, 1921-ben 365, 1938-ban pedig 440, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1921-ben a lakosság 95,6 %-a volt római katolikus vallású. 1961-ben a lakosság 75,9 %-a volt magyar nemzetiségű. 2011-ben 450 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 59,8 %-a.

Kistúrt 1343-ban "Kystur" néven említik először. 1388-ban köznemesi községként említik, 1434-ben "Thur" néven szerepel. A 18. században a Szentkereszty család birtoka volt, majd a 19. században a Márthonffyaké . A 20. században az Ivánka család birtoka volt. 1715-ben két kúriát és 15 háztartást, 1720-ban 24 háztartást számláltak a községben. 1828-ban 30 házában 185 lakos élt. Lakói mezőgazdaságból éltek. 1920-ig Hont vármegye Ipolysági járásához tartoztot. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1967-ben egyesítették a szomszédos Középtúrral "Veľké Turovce" (Nagytúr) néven.

Kistúron található egy 19. századi szecessziós kúria, valamint a 18. század végén barokk stílusban épült Ivánka-kastély.