Kislúcs

Nagylúcstól 1,5 km-re nyugatra, Egyházgellétől 3 km-re délkeletre, a Kisalföldön, a Felső-Csallóközben fekszik.

1960-ig önálló község, azóta Lúcs két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. Területe (6,57 km²) 1921 óta nem változott, a község területének 41,3 %-át alkotja.

1939-ben 294, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, 2011-ben 315-en éltek itt, a község összlakosságának 41,2 %-a.

1222-ben "terra Luche" alakban említik először. Kislúcs külön 1295-ben bukkan fel a pozsonyi vár tartozékaként. A lucsei Dóczy család ősi birtoka. 1468-ban Mátyás király oklevelében említik, majd 1524-ben II. Lajos oklevelében szerepel a község neve. A 16. században királyi birtok, később a Pálffy család birtoka, akik kúriát is építettek ide. 1720-ban 11 adózója volt. 1828-ban 25 házában 185 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1960-ban egyesítették Nagylúccsal Lúcs néven.

A 17. században, reneszánsz stílusban épült Pálffy-kastélyban ma levéltár működik. A temetőben található Szent Anna-kápolna a 18. század második felében épült klasszicista stílusban.