Királyfa
A község a Kisalföldön, a Mátyusföld nyugati részén, a Vízközben, Szenctől 7 km-re délkeletre fekszik, a Feketevíz partján, mely elválasztja egymástól két településrészét, Királyfát és Papkörmösdöt. Területén keresztülhalad a Szencet Szereddel összekötő 62-es út, belterületén pedig a Szencről Nagyborsára (3,5 km) vezető országút. Mellékutak kötik össze Egyházfával (2 km) és Jókával (9 km). Nyugatról Zonctorony, délről Hegysúr, Egyházfa, Nagyborsa és Jóka, keletről Dunajánosháza, északkeletről Pusztafödémes, északról pedig Szenc, Réte és Újvilágmajor községekkel határos.
A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Szenci járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Galántai járáshoz, 1949-1960 között a Szenci járáshoz, majd 1960-1996 között ismét a Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony vármegye, Galántai járás). 1943-ban hozzácsatolták Papkörmösdöt. A község két településrészre és kataszteri területre oszlik: Királyfa (16,51 km²) és Papkörmösd (3,40 km²). Területe 1939-hez képest (20,83 km²) 92 hektárral csökkent.
Elődközségeinek 1921-ben 1399, 1939-ben pedig 1495 lakosuk volt. A következő fél évszázadra a népességszám csökkenése a jellemző (1991-ben 1365 fő). Királyfa lakossága 1991-2011 között 17,9 %-al növekedett, elsősorban 2001 után gyorsul fel a növekedés. A község már 1910-ben is szlovák többségű volt, ekkor azonban még jelentős (19,7%) magyar kisebbség is élt itt. A magyarok aránya 1991-re 6,1 %-ra, 2011-re 3,9 %-ra csökkent. A lakosság többsége (73,2 %) római katolikus vallású.
A község területén az i. e. 1. évezredben germán törzsek laktak, akiket a 6. századtól szlávok váltottak fel. Már a Nagymorva Birodalom idején fontos hely volt, hiszen itt vezetett át a Pozsonyt Nyitrával összekötő út. Körmösdöt 1245-ben Kermesd alakban említi először oklevél. Királyfa neve a középkorban Villa Regia volt. Első említése 1335-ben történik, folyamatosan királyi birtoknak számított, míg Körmös egyházi birtokként a pozsonyi káptalan faluja volt. 1421-ben területén vadászkastély állt, ahol Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás is többször időzött. Körmösön 1595-ben kápolna állt, mely 1663-ban a faluval együtt egy török támadás során égett le. A támadást csak a kápolna harangja vészelte át. A 17. században mindkét település a Pálffyak birtoka lett (1647-ben Königseiden és Königsdorf neveken szerepel), akik 1712 és 1715 között barokk kastélyt építettek ide. A kastélyhoz angolpark és szép barokk híd is épült. A Pálffyak kastélykápolnájában volt egykor a Boldogságos Szűzanya kegyképe, amely a hagyomány szerint 1683-ban, Bécs török ostroma idején sokak szeme láttára sűrű könnyeket hullatott. Az eset hírére a kápolna búcsújáróhely lett. 1945-ben a harcok során a kastély és a park elpusztult és a kegyképnek is nyoma veszett. A 19. század elején Pálffy Ferenc grófnak nevezetes majorsága, tehenészete, sajtgyára és fácános-kertje volt itt. A 20. század elején is idősebb Pálffy János grófnak van itt nagyobb birtoka és fejedelmi kastélya. Az 1870-es évek végén Királyfába beleolvadt Apácakörmösd falu, mely 1553-ban az óbudai, 1647-ben a pozsonyi apácák, 1787-ben pedig már a Pálffyak birtoka volt. 1943-ban Papkörmösdöt és Királyfa kisközségeket is egyesítették a magyar közigazgatás keretében.
Királyfán szlovák alapiskola és óvoda működik, határában mezőgazdasági repülőtér üzemel. Számos műemléke van: Keresztelő Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma az 1945-ben elpusztult Pálffy-kastély kápolnajaként épült 1736-1738 között barokk stílusban. Szintén a kastélyhoz tartozott a Feketevízen átívelő, 17. századi híd, melyet 1904-ben szecessziós stílusban átépítettek. Papkörmösd katolikus temploma 1898-ban épült. Egykori uradalmi épület a falu keleti végénél álló majorság. A községhez tartozó Jánosházi majornál található a Szlovák Méhészeti Múzeum.
