Kerekgede

A község az Ajnácskői-hegység északkeleti oldalán fekszik, a Gortva-patak jobb oldali mellékvölgyében, Feledtől 6 km-re délnyugatra, Rimaszombattól 18 km-re délre. Kerekgede zsákfalu, közúton csak az 571-es (Fülek-Sajószentkirály) útról Gortvakisfaludnál elágazó, 2,5 km-es mellékúton közelíthető meg. Határának mintegy felét erdő borítja. Nyugatról Gortvakisfalud (Bizófala katasztere), délnyugatról Balogfala és Ajnácskő, délről Détér, keletről és északról Gortvakisfalud, északkeletről pedig (rövid szakaszon) Feled határolja.

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe (11,33 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

1910-ben 423, 1921-ben 365, 1938-ban pedig 399, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A második világháború után magyar lakosságának több mint egynegyedét áttelepítették Magyarországra, helyükre magyarországi szlovákokat telepítettek. A 20. század második felében (1938-91 között) népességének 42,1 %-át elveszítette, a lakosságszám csökkenése 1991-2011 között is folytatódott (13,9 %-os csökkenés, 231 főről 199-re). A korábban magyar többségi lakosságú községben 2001-2011 között a szlovák nemzetiségűek kerültek relatív többségbe (arányuk 1991-2011 között 39,4 %-ról 49,7 %-ra nőtt, míg a magyaroké 57,6 %-ról 44,7 %-ra csökkent). A lakosság mintegy egyötöde (19,2 %) a roma etnikumhoz tartozik. A túlnyomó többség (76,9 %) római katolikus vallású.

Keletkezése a 12. század végére tehető, királyi területen, a várispánság gondozásában alakult ki. 1246-ban „Gede” néven említik először, a Hont-Pázmány nemzetség birtoka volt. Kerekgede néven az 1427-es adóösszeírásban szerepel először, ekkor 20 portáját jegyzik le. A 15. században a Kaplony és Pálóczi családé, viszonylag jelentékeny hely volt. A 16. századtól az ajnácskői váruradalomhoz tartozott. A 16-17. század fordulóján a török támadások eredményeként lakossága egynegyedére csökkent. Később is jellemző volt a fiatal jobbágyok elvándorlása és a betelepedők hiánya és bár eredeti magyar lakossága megmaradt, 1773-ban csak 10 jobbágy és 2 zsellércsalád lakta. Egyháza a középkorban nem volt, Vécsey Sándor báró 1737 körül saját költségén építtette első templomát, mely ma is áll. 1828-ban 39 házában 361 lakos élt, akik főként mezőgazdaságból éltek .A település 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott.

Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1737-ben barokk stílusban épült, 1836-ban pedig klasszicista stílusban építették át, tornyát 1927-ben emelték. Területének nagy része a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzethez tartozik.