Horvátgurab
A község a Kis-Kárpátok lábánál, a Mátyusföld nyugati peremén, a Vízköz és a Súr-erdő kistájak találkozásánál, Szenctől 11 km-re nyugatra, Pozsonytól 23 km-re északkeletre, Bazintól 10 km-re délre fekszik. Két településrészből áll, az egymástól 4 km-re eső Horvátgurab faluból és a tőle nyugatra, a Pozsonyszőlős-Tótgurab út mentén fekvő, a közelmúltban kiépült Feketevízből. Horvátgurabon keresztülhalad a Cseklészt (3 km) Tótgurabbal összekötő mellékút, a község területét érinti a Pozsonyt Zsolnával összekötő D-1-es autópálya. Keletről Magyarbél, délről Cseklész és Pozsonyivánka, északnyugatról Szentgyörgy, északról pedig Tótgurab községekkel határos.
A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után is a Pozsonyi járáshoz tartozott 1960-ig, majd 1960-1996 között a Pozsony-környéki járáshoz. 1938-1945 között a Szlovák Állam része volt, keleti határa ekkor egyben államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. A község területe 1949 után 15,8 %-al (2,06 km²) gyarapodott, amikor Cseklész területének egy részét (mely a belterület egy részére is kiterjedt) hozzácsatolták.
A községbe a 16. században horvátokat telepítettek, akik a 20. századra nagyrészt elszlovákosodtak, bár 1910-ben még a lakosság csaknem egyharmada (29,3 %) vallotta horvátnak magát. A községnek 1910-ben 1137, 1940-ben 1345, 1991-ben 1571 lakosa volt. Az 1991-2001 közötti időszakbra még a stagnálás jellemző, 2001-2011 között viszont példátlan növekedés figyelhető meg, a lakosságszám 138,8 %-al nőtt (1587 főről 3789-re). Ez a Pozsony határától alig 1 km-re található Feketevíz (Čierna Voda) településrész lakóparkká alakulásával, a kedvező közlekedési helyzetű településre való tömeges beköltözéssel magyarázható. 2011-ben már Feketevízen élt az összlakosság 58,4 %-a (2211 fő). A lakosság többsége (61,4 %) római katolikus vallású.
A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a korai kőkorban is laktak emberek. A mai település helyén álló falut 1214-ben Monar néven említik először. Lakói egykor főként ékszerkészítéssel foglalkoztak. Ez a korai falu később elpusztult és csak akkor népesült be újra, amikor a birtokos Illésházy István engedélyével 1552 körül Sziszek és Kostajnica vidékéről a török támadások elől menekülő mintegy 2000 horvát telepes érkezett erre a vidékre. A horvátok főként mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel és fafaragással foglalkoztak, asszonyaik pedig hímzéssel, csipkeveréssel tettek szert bevételre. A településnek 1780-ig tiszta horvát lakossága volt, ezután azonban fokozatosan elszlovákosodott.
Krisztus Király tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1589-ben épült későgótikus stílusban, később többször átépítették. A Szentháromság kápolna a 17. században épült, mai formáját 1880-ban nyerte el.
