Horhi

Horhi az Ipolymenti-hátság dombvidékének északi részén, a Szikince-patak 50-70 méterre bevágódott szurdokvölgyében fekszik, Léva központjától 9 km-re északkeletre. Horhi katasztere exklávéként Lévához tartozik, délnyugatról Kereskény, északnyugatról Garamújfalu, északkeletről Derzsenye, északkeletről Zsember, délkeletről pedig Borfő községekkel határos. Garamújfaluval közös határa Hont és Bars megyék történelmi határát alkotja. Területén keresztülhalad az 51-es főút Léva és Hontnémeti közti szakasza, Horhi az erről leágazó 1 km-es mellékúton közelíthető meg. Területének csaknem felét erdő borítja.

1986-ig önálló község, azóta Léva városrésze és 5 kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Báti járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után pedig végig a (változó területű) Lévai járáshoz. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Garammenti megye, Selmecbányai járás). Területe 5,96 km², a város területének 9,8 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.

Horhinak 1910-ben 356, 1921-ben 336, 1940-ben pedig 384 lakosa volt. A 18. században még magyarok lakta, a nyelvhatáron túli nyelvszigetet alkotó falu lakossága 1880-ra túlnyomórészt szlovákká vált. A kettős identitású lakosság többsége (61,8 %) 1910-ben már magyarnak, 1921-ben viszont ismét szlováknak (74,4 %) vallotta magát. Az 1921-ben még 24,7 %-ot alkotó magyar lakosság 1961-re teljesen eltűnt az addigra kizárólag szlováklakta településről. Horhi az 1940 óta eltelt időszakban népességének 60 %-át elveszítette, ma a legkisebb a Lévához csatolt falvak közül, 2011-ben 154 lakosa volt (a város lakosságának 0,4 %-a). 1921-ben a lakosság 60,7 %-a evangélikus, 22,3 %-a római katolikus, 16,4 %-a pedig református vallású volt.

1295-ben a közeli Borfő határjárásában említik először. Neve a régi magyar horh főnévből származik, amely mély vízmosta árkot, mélyútat, horhost jelent. 1552-ben a Horhy család birtokolja, 1629-től a Pomothyaké. A 18. században már kuriális falu, melyben a legjelentősebb családok közül a Belházyak és az Udvardyak említhetőek. 1828-ban 55 háza és 533 lakosa volt. 1876-ban Majláth István Bars vármegye ispánjának támogatásával épült a népiskola. 1889-ben új épületet kaptak. 1927-ben 346 lakosa 91 házban élt. Régi pecsétje 1770-ből származik. A falu lakóinak története során főként a mezőgazdaság jelentette a fő megélhetést. Fényes Elek is említi, hogy jó rétekkel, vízimalmokkal rendelkező község volt. A falunak két malma is volt. 1939-45 között a Szlovák Államhoz tartozott. 1944-ben 5 zsidó lakost hurcoltak el. 1986-tól Léva városrésze.

A Szikince-völgy természetvédelmi terület és kedvelt kirándulóhely. Evangélikus temploma 1820-ban klasszicista, református temploma 1869-ben későbarokk stílusban épült. A Belházy-kúria barokk stílusú, 1855-ben épült.