Felsőtúr

A község az Ipolymenti-hátság dombvidékének északi pereménél, a Korponai-erdő déli lábánál, a Korpona-patak völgyében fekszik, Ipolyságtól 6 km-re északra, Palásttól 6 km-re délnyugatra. Mellékút köti össze Palásttal, valamint a szomszédos Nagytúron (2 km) keresztül Ipolysággal. Északnyugatról Szalatnya, nyugatról Kistompa, délről Nagytúr, keletről Ipolyság (Tesmag katasztere), északról pedig Palást határolja. Területének nagyobb része mezőgazdaságilag művelt, mintegy egyötödét pedig erdő borítja.

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Területe (12,97 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910/1938: 12,98 km²).

1910-ben 621, 1921-ben 583, 1938-ban pedig 681, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 8,7 %, 1930-ban 22,9 % volt. 1945 után magyar lakosságának 14,4 %-át kitelepítették, de magyar többségét napjainkig sikerült megőriznie (1961-ben 70,9 %, 2011-ben 62,6 %). 1991-2011 között lakossága 8,3 %-al csökkent (660 főről 605-re), a szlovák nemzetiségűek aránya ezzel párhuzamosan 27,1 %-ról 34,9 %-ra nőtt. A roma etnikuhoz tartozik a lakosság 8,5 %-a. Lakosságának túlnyomó többsége (92,6 %) római katolikus vallású. Egyedüli külterületi lakott helye Bodorpuszta, ahol 2011-ben 37 állandó lakos (az összlakosság 6,1 %-a) élt.

Első okleveles említése Tur alakban 1156-ból származik, annak kapcsán, hogy Márton érsek a falu dézsmáját az esztergomi káptalan javadalmai közé utalta. A tatárjárás után a község erőteljes virágzásnak indul, amiről a pápai tizedszedő-jegyzékek is tanúságot tesznek. Később 1332-ben a pápai tizedjegyzékben szerepel, amely István nevű papját is említi. 1417-ben Naghthwr, 1517-ben Iwanczthwrya néven említik. A 15. században Nagy Thür alakban szerepel okleveleinkben és ez idő tájt a Vajda- és Jánoki-családok birtokában találjuk. Egy Joannes de Thür nevű királyi megbízott, aki a sági konvent megrohanása és kifosztása ügyében maga elé idéztette Lévai Cseh Pétert, a községtől vette nevét. A 18. és 19. században a báró Scherpon- és Nedeczky-család a legjelentősebb birtokosai. A községet nem kerülték el a katasztrófák sem. 1831-ben, 1866-ban és 1873-ban kolerajárvány sújtotta, 1858-ban pedig a templom égett le, helyette újat kellett építeni. 1853-ban 9 nemesi kúria és 43 porta állt a községben. 1920-ig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott, majd 1938-45 között ismét Magyarországhoz csatolták.

A községben magyar nevelési nyelvű óvoda található, határában kőbányászat folyik és napkollektoros erőmű működik. Szent Jakabnak szentelt római katolikus templomát 1693-ban építették reneszánsz stílusban, 1865-ben átépítették. A faluban több régi kúria is fennmaradt (két Pongrácz-kúria, Nedeczky- és Móser-kúriák).