Felsőgyőröd

Nagygyőröd a Garammenti-hátság északkeleti részén, az Alsó-Garammente felé lejtő szelíd dombvidéken fekszik, a Győrödi-patak (Ďurský potok) partján, Lévától 13 km-re nyugatra, Verebélytől 12 km-re délkeletre. A község központja a 185 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Alsógyőröd, mellyel a tőle északra fekvő Felsőgyőröd mára teljesen egybeépült. Kisgyékényes utóbbitól 1,5 km-re délkeletre, előbbitől 1,5 km-re keletre fekszik az 51-es főút mentén. Külterületi lakott helye még a központtól mintegy 3 km-re nyugatra fekvő, de csak Csiffáron át megközelíthető Patyipuszta. A község határa túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, mintegy egyötödét erdő borítja (a Töhöl és Csiffár határa felé eső nyugati dombokat). Délről Ény és Garamlök, délnyugatról Töhöl, északnyugatról Tild és Csiffár, északról (Mohi katasztere) és keletről Kálna, északkeletről pedig Újbars községekkel határos. Északkeleti határának egy részét a mohi atomerőműhöz vezető vasútvonal alkotja. A községen (Kisgyékényest és Felsőgyőrödöt érintve) áthalad a Lévát Nyitrával (33 km) összekötő 51-es országos főút, mellékutak kötik össze Töhöllel (5 km) és Garamlökkel (3 km).

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1960-ban alakult Alsógyőröd, Felsőgyőröd és Kisgyékényes egyesítésével. Elődközségei 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartoztak, majd Csehszlovákiához csatolásuk után a kisjárások megszüntetéséig, 1960-ig folyamatosan a Verebélyi járáshoz. 1938-ban a magyar közigazgatásban az ekkor létrehozott Bars és Hont egyesített vármegyéhez (Verebélyi járás) csatolták mindhárom községet (1945-ig). Ma az elődközségek Nagygyőröd településrészei és egyben kataszteri területei. Területük a 20. század folyamán nem változott: Alsógyöröd (10,90 km²), Felsőgyőröd (7,15 km²), Kisgyékényes (3,97 km²).

Nagygyőröd a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, túlnyomórészt szlovák lakosságú (2011-ben a lakosság 94,5 %-a volt szlovák nemzetiségű) község. Elődközségei a 19. század végén még egy a nyelvhatártól délre fekvő, a túlnyomórészt magyar etnikai tömbbe ékelődő szlovák nyelvszigetet alkottak. Mindhárom községben volt ugyanakkor magyar kisebbség, 1921-ben Alsógyőrödön a lakosság csaknem egyötöde, Kisgyékényesen 8,3 %-a magyarnak vallotta magát. Az itteni magyar kisebbség csaknem teljesen asszimilálódott a 20. század során, 2011-ben a magyar nemzetiségűek az egyesített község lakosságának alig 2,7 %-át alkották. A túlnyomó többség (2011-ben 82,9 %) római katolikus vallású. 2011-ben az összlakosság 45,3 %-a (565 fő) élt Alsógyőröd, 28 %-a (349 fő) Felsőgyőröd és 26,7 %-a (333 fő) Kisgyékényes településrészeken. A község népességének 1991-2011 között több mint egytizedét elveszítette (lakossága 1394 főről 1247-re csökkent).

Nagygyőröd 1960-ban jött létre Alsógyőröd, Felsőgyőröd és Kisgyékényes egyesítésével. Alsógyőröd. Győröd falut 1205-ben „Geurund” néven említik először. Alsógyőröd különálló településként 1274-ben bukkan fel az írásos forrásokban. Szent Mártonnak szentelt templomáról az első írásos forrás 1332-ből tanúskodik. 1506-tól a lévai váruradalomhoz tartozott, a 16. században több alkalommal (1527-ben és 1574-ben) is elpusztította a török. 1536-ban 7 porta után adózott. A középkori Paty falut (1321-ben említik először) a 16. század harcai törlik el a föld színéről (később pusztaként települ újjá). 1601-ben 24 ház állt a faluban. Lakói a 17. században református vallásúak voltak, 1655-től saját anyaegyházzal, melyet az ellenreformáció 1714-ben megszüntetett, ekkortól került túlsúlyba lakosságában a katolikus szlovák elem (magyar dűlőnevek - pl. Zengő, Nyitvány - a 19. század végéig fennmaradtak). 1663-ban újra harci cselekmények színhelye a törökkel vívott háborúban. A 18. században az Esterházy-család birtoka volt. 1720-ban kocsmája, pincészete és 16 adózó háztartása volt. 1828-ban 48 házában 333 lakos élt. 1886-ban az egész község leégett. 1920-ig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1920-ban agrársztrájk helyszíne. 1938 novemberétől 1945 márciusáig újra Magyarországhoz csatolták. Felsőgyőröd. 1278-ban „Geurud Superior” néven említik először. A 17.–18. században a Keglevich-, Hunyadi- és Majtényi-családoknak volt itt birtoka. 1534-ben 6 porta után adózott. 1601-ben 29 ház állt a településen. A 16-17. században több alkalommal elpusztult a török háborúk során. 1715-ben 14 adózó háztartása volt. 1828-ban 44 háza és 301, túlnyomórészt szlovák nemzetiségű lakosa volt. 1919. júniusában heves harcok színhelye a magyar vöröshadsereg és a csehszlovák légió között. 1920-ig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1938 novemberétől 1945 márciusáig újra Magyarországhoz csatolták. Kisgyékényes. 1290-ben „Gekenus” alakban említik először az esztergomi keresztesek konventjének oklevelében. Később nagykálnai nemesek birtoka, majd 1496-tól barsfüssi nemeseké, 1522-től pedig a máriavölgyi pálosok faluja. 1663-ban felégették a törökök. 1715-ben és 1720-ban 7 adózója volt. 1770-ben a Pálos-rend szerzetesei Kisgyékényes területén menedékházat építettek. A 18. század végén határának nagy részét még erdő borította, melyet a 19. század második felében teljesen kipusztítottak. 1907-ben kapta a Kisgyékényes hivatalos nevet (korábban Gyékényes). 1920-ig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1938 novemberétől 1945 márciusáig újra Magyarországhoz csatolták.

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Alsógyőröd Tours-i Szent Mártonnak szentelt római katolikus temploma 1723-ban épült a 13-14. századi gótikus templom alapjain barokk stílusban. A Szentháromság-szobor klasszicista alkotás a 19. század első feléből. A község határának legnyugatibb részén 1949-ben 27 hektáros területen hozták létre a Patyi cseres (Patianská cerina) természetvédelmi területet.