Egeg

Hokovce
község
magyar lakosság 1910
85%
508
magyar lakosság 2021
33%
166
Népesség: 503
Terület: 14,40 km²
Tszf. magasság: 138 m
Körzethívószám: +421 (0) 36
Irányítószám: 93583
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Honti-medence, Ipolymenti-hátság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Hont vármegye Ipolysági járás kisközség

A község az Ipolymenti-hátság dombvidékének keleti részén, a Selmec-patak mentén, a Nádas-patak torkolatánál fekszik, a 66-os főút (Zólyom-Ipolyság szakasz) mentén, Ipolyságtól 13 km-re északnyugatra, Korponától 30 km-re délnyugatra. Határa dombos, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, melynek egynegyedét erdő borítja. Délnyugatról Szántó és (rövid szakaszon) Dalmad, délről Felsőszemeréd és (rövid szakaszon) Kistompa, keletről Szalatnya, északról pedig Hontmarót és Gyűgy határolja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás), ebben az időszakban határközséggé vált, északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Mai területe (14,40 km²) 1949 után alakult ki, amikor a korábban Felsőszemerédhez tartozó Királyfiát és Királyfiapusztát Egeghez csatolták (1957-ben), ugyanakkor Gesztence egy részét Egegtől Gyűgyhöz csatolták át (1972-ben). Összességében 1938-hoz képest 16,8 %-al (2,07 km²) gyarapodott területe.

Népesség

Egeg a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 597, 1921-ben 582, 1938-ban pedig 640, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 10,5 %, 1930-ban 20,2 % volt. Magyar többségét 1945 után megőrizte (1961 - 59,4 %), de 1991-re már szlovák relatív többségűvé vált. 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 48,9 %-ról 41,2 %-ra csökkent, a lakosság többsége (55,4 %) már szlovák nemzetiségű. A romák aránya 11,1 %. A túlnyomó többség (91,4 %) római katolikus vallású.

Történelem

Írott forrásban 1245-ben említik először. A település már a középkorban fontos utak találkozásánál feküdt, így vámja és városi rangja is volt. A vám a 14. század végéig a sági konvent birtokában volt. 1275-ben IV. László király a pusztuló falut rendeletével az adófizetés és katonai beszállásolás terhe alól fölmentette. A század végén telepítések révén a község újra benépesül. A 14. század első évtizedeiben ismét virágzó községi élet színtere: a község plébánosát a pápai tizedszedők 1332–1337. évről szóló jegyzéke jelentős tizedadóval tünteti fel. 1465-ben vásárszabadalmat kap Mátyás királytól, ám a török megjelenése egyszeriben véget vet virágzásának: Egeg másfél évszázadig nyögte a török uralmat. Az 1552-es palásti csata előtt itt vert tábort a Teuffel generális vezette császári és királyi sereg. A falu neve Tinódi Lantos Sebestyén Ördög Mátyás veszedelméről szóló históriájában is olvasható. A török kiűzése után I. Lipót jóvoltából a jezsuita rend birtokába kerül, Mária Terézia 1776-ban azonban a besztercebányai püspökség javadalmai közé sorolja. 1938-től 1945-ig Bars és Hont vármegye részeként ismét magyar fennhatóság alá, az új szlovák-magyar határ mellé került. A II. világháború után sok magyar családot kitelepítettek, helyükbe szlovákok költöztek be. Királyfia a Királyfiai család ősi birtoka volt, de a hódoltság időszakában elpusztult. A lakatlan települést a 18. században a Földváry család telepítette be újra, akik nagy kastélyt építettek ide. A kastély később a Coburg, a Zmeskall, majd a Migazzi család tulajdona lett, végül 1944-ig a Horn családé volt.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák óvoda működik. Szent Péternek és Pálnak szentelt római katolikus temploma eredetileg gótikus stílusban épült 1260-ban, mai barokk alakját 1744-ben nyerte el. A Királyián található, klasszicista stílusú Földváry-Oberndorf kastély 1763-ban épült.